Tollad nem érdemes felemelni, egy csöpp tintát nem érdemes papírra ejteni, egy negyedórát nem érdemes életedbõl arra vesztegetni, hogy olyasmit írjál, ami a tömegnek és félmûvelteknek tetszik, aminek olvastára felkiáltanak: „Ó! Igen! Mi is így gondoltuk!..." – amiért érdemrendet akaszt melledre a hivatalos világ, sok pénzt fizet neked valamilyen irodalmi üzem, s a pénzen szép házat építhetsz, melyet aztán megtömhetsz ritka tárgyakkal és nemes bútorokkal! Mert ami nekik tetszik, a tömegnek, az mindig félreértés részükrõl, vagy árulás a te részedrõl. Ami kitüntetés, az aranyfüst, gyermekes játékszer. S a sok pénz, melyet a világnak tetszõ munkáért kaphatsz, a szép ház, melyet e pénzen építhetsz, mindez köd csak, a világerõk lehelete elfújja egy napon. Te ne törõdj mással, csak a hanggal, melyet az angyal kiált feléd, mikor munkádra biztat.
