A harcmodorról és az arcvonalról


A harcmodorról és az arcvonalról

Idõkben, mint amilyen a miénk, mikor nemcsak vízszintesen, hanem függõlegesen is történik minden, az ember helyesen cselekszik, ha megtanul a frontkatona óvatosságával élni. Mert az okos, nem kicsinyes, de a mozdulatokat kiszámító, a térrel, helyzettel, veszéllyel törõdõ, a legkisebb ellenállás irányában cselekvõ, az idõ elõtt nem támadó, de a támadás pillanatában bátor és nyugodt magatartás egyértelmû a bátorsággal. Katonának lenni az ütközetben veszélyes feladat, de nem kevésbé veszélyes polgárnak lenni az élet totális, függõleges támadásainak korszakában. S mi ilyen korszakban élünk. Ezért számítsuk ki mozdulatainkat, nappal és éjjel, minden lehetséges alkalommal, hogy a nagy küzdelemben, mely harcosoknak jelölt ki, ne pazaroljuk feleslegesen erõinket. Éjjel és nappal harcolnunk kell. Munkánk, szórakozásaink, olvasmányaink, az életrõl alkotott fogalmaink, ismereteink és tapasztalataink, mindez fegyver e küzdelemben. Tehát foglaljuk el helyünket a szerény és veszélyes fedezékben, életünk odújában figyeljük az ellenség minden mozdulatát, s ne pazaroljuk idõ elõtt energiáinkat, sem a muníciót. S közben, ha éppen csillagos az ég, s az ellenség alszik, nézzük a csillagokat is.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 926 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: Arról, hogy a nõkkel nem kell sokat törõdni Következő cikk: Bûneinkrõl és a bûntudatról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: