Bûneinkrõl és a bûntudatról


Bûneinkrõl és a bûntudatról

Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyõzõ kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen meggyõzni a többieket, mert ez lehetetlen – az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelõ ereje, ha te magad fedezed föl –, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit. Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bûntudat kínoz, ne hessegesd el ezt a bûntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: „Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövõben keményebb leszek és hallgatni fogok." Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Õ tudja, miért? A legokosabb hallgatni.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,028 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A harcmodorról és az arcvonalról Következő cikk: Arról, hogy senkire nem lehet számítani


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: