A vendégeskedésrõl


A vendégeskedésrõl

Vendégnek lenni a legfinomabb és legfárasztóbb rabságok egyike. Mert hasztalan mondják a háziak: „Nálunk a vendég azt csinál, amit akar! Kel és fekszik, amikor akar! Azt eszi, amit akar! Nem kell törõdni a háziakkal!..." – természetesen egyebet sem csinálnak a vendégek és háziak, mint reggeltõl estig törõdnek egymással, figyelik egymás óhajait és életrendjét, alkalmazkodnak egymáshoz. S a háziak mégis szabadabbak, mert odahaza vannak, egyfajta kialakult rendtartás rémuralmával hatnak a vendégre, aki reggeltõl estig kénytelen úgy viselkedni, mintha azt csinálná, amit akar, holott semmi egyebet nem csinál, mint alkalmazkodik a háziakhoz. Különös durvaság, ha egész napra vagy éppen éjszakára is, több napos tartózkodásra hívnak valakit, vidékre. Merénylet ez egy szabad ember ízlése, szokásai, ideje, kedvtelései, munkája és rendtartása ellen. „Te ne hozzál mást, csak hálóinget és egy fogkefét!" – mondják a háziak; s íme, egy vagy két napon át már számûztek életedbõl, megfosztottak cselekvési, sõt nemritkán gondolkozási szabadságodtól is.

Vendégnek lenni rabság. Rendkívül nagy lelki durvaság és önzés vendégségbe hívni valakit. Már egy vacsorameghívás elfogadása is fölötte terhes, unalmas és fárasztó kötelesség. Leghelyesebb vendéglõkben találkozni barátainkkal, este kilenckor, s aztán tizenegykor hazamenni, úgy, hogy mindenki fizette a saját számláját. Minden más merénylet és önzés.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,229 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A tapintatról és a gyöngédségrõl Következő cikk: A munkatervrõl és a borzongásról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: