Az egyedüllétrõl


Az egyedüllétrõl

Ha szívembe nézek és jól megvizsgálom mindazt, amit az emberekkel való együttlétek alkalmával tapasztaltam, azt kell mondanom, hogy minden emberi együttlét reménytelen, s az ember, aki helyesen akar élni és személyes munkát végez, melyre õt, csak õt jelölte ki sorsa, értelmesen cselekszik, ha teljesen egyedül él. Mindenféle gyöngéd emberi érzés átalakul a gyakorlatban önzéssé; bölcsebb, ha egyedül maradsz, még akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas és nehéz. Nincs nõ, nincs barát, nincs emberi kapcsolat, mely idõvel meg ne alázna. Maradj udvarias és magányos, mert az emberek reménytelenek.

Egy cipõkereskedõnek vagy derék pénzügyõrnek s általában az emberek túlnyomó többségének természetesen nem tanácsolhatod, hogy éljen egyedül; az emberek nagy többsége arra való, hogy közösségben éljen, családban és barátok között, s szaporodjanak az idõk végezetéig. Ez törvény és így van rendjén. De az alkotó szellemû ember számára életének igazi feladata nem a család, nem is a baráti közösségek ápolása, hanem mûve, melyhez teljesen tiszta légkörre van szüksége. Ahol emberek lélegzenek, zavaros, fojtott és tisztátalan lesz a levegõ. Ezért maradj egyedül, ha dolgod van, munkádban és életedben.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,553 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A feladatról és a pillanatról Következő cikk: A szívrõl


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: