A forradalomról és a forradalmárról


A forradalomról és a forradalmárról

Amikor a század fiatal volt, én is fiatal voltam; s mert fiatalok voltunk, természetesen mindketten forradalmárok voltunk. Aztán múlt az idõ, s a század is, gyermeke is, a férfikorba léptek; s szerettek volna okosan öregedni. Már szerettem volna papucsot húzni, vagy szalonkabátot ölteni; már szerettem volna eldobni a forradalom minden jelszavát, mert az idõ megérlelte szívemben és eszméletemben a jelszavakat, s már tudtam, hogy a szabadság, egyenlõség és testvériség nem is olyan tökéletes eszmények a gyakorlatban, mint ahogy fiatalon, forradalmárhoz illõen, hittem. Már szerettem volna arról beszélni, hogy megõrizni több és nehezebb, mint eldobni a régit és újat alkotni a cserepekbõl; már szerettem volna megbékélni az emberekkel, rendet építeni, az összes zászlókat bevonni. De erre nem adott módot az idõ. S meg kellett tudnom, hogy reménytelenül forradalmárnak kell maradnom, mert az utánam következõ nemzedék, rejtélyes módon, egyáltalán nem forradalmár; nincs kinek átadnom, a természet és az emberi dolgok rendje szerint, a zászlót; meg kell maradnom tiltakozónak és torlaszépítõnek, mert egy korban élek, melynek fiataljai készségesen vállalják mindazokat a korlátozásokat, melyeket a század és én, mikor fiatalok voltunk, nem vállaltunk. Fogatlanul és õszülõ hajzattal kénytelen vagyok forradalmár maradni, aki makacson ismétli a gondolatszabadság, egyenlõség és testvériség igéit, melyekben talán már nem is hisz olyan föltétlenül. Meg kell maradnom aggastyán koromban is sans-culotte-nak* ; holott oly jó lett volna egyszer, végre szalonkabátot ölteni!


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,033 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A világról és a torzításról Következő cikk: Az utazásról és a szállodai szobákról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: