Mert a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A mûveltség is kevés ahhoz, hogy valaki mûvész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erõ vagy szándék nem tud megmásítani. Minden mûfajban sok a tehetséges ember, akik szerencsés pillanatokban, tehetségük, elmélyülésük, komolyságuk erõfeszítésével végül is hasznosat, néha ritkát és gyönyörût alkotnak. Így áll össze mûnek a világirodalom vagy a festészet, a zene egésze. De ezek az emberek nem alkotók, csak végrehajtók; mert nincs végzetük. S ha véletlenül orvosi vagy mérnöki pályára tévednek, akkor is tehetségeset és hasznosat alkotnak majd. De a mûvész, az igazi, nem „tévedhet" semmiféle pályára, s nincs olyan történelmi vagy helyzeti erõ, mely eltéríthetné feladatától; nem lehet más, csak író vagy festõ, vagy zenész. Aki így mûvész, annak végzete van. Ez a legtöbb.
