Arról, hogy legokosabb egyedül maradni


Arról, hogy legokosabb egyedül maradni

Mert ne számíts te senkire. Már nem is vagy hûséges a munkádhoz, ha bárkire is számítsz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek segítségét elfogadod. Nincs senki, aki segíthet. Mûveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mû, s az ember, a nép maga maga. Ugyanaz az erõ, mely megalkot egy mûvet, felépít egy életet, csak az tud megvédeni is. Ezért legokosabb egyedül maradni. Aki igazán, elszántan magányos, aki lelke mélyén nem sínyli ezt a magányt, csak õ az erõs. Nem szabad érzelmesnek lenni, sem reménykedni. A végén meg kell halnod, tudjad ezt. Mitõl félsz hát? Mit is remélhetsz? Ha munkádhoz hûséges vagy, a halál sem tehet ellened semmit, amíg munkád tetõ alá nem hoztad. Ezt tudjad, s maradj bátran magányos.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,653 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A köznapiról és a látomásról Következő cikk: Arról, hogy tüzet gyújtani is nehéz


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: