A hipertimikus temperamentum, amelynek éles megnyilvánulását hipomániás állapotnak nevezik, jól ismert a pszichiátriában. A hipertimikus egyéniség mindig optimistán nézi a világot, különösebb erőfeszítés nélkül győzi le a bánatot, egészében véve jól érzi magát ebben a világban. Általában könnyen él, hiperaktív. Könnyen ér el sikereket, művészi alkotó tevékenységben élen jár.
A megragadó egyéniségre a megragadó affektus hosszantartóssága jellemző. Azok az érzések, amelyek erős reakciókat képesek kiváltani, általában csak azután kezdenek csökkenni, hogy a reakciók "szabad folyást" kaptak. A feldühödött ember haragja csökken, ha meg lehet büntetni azt, aki megbántotta, vagy haragot váltott ki benne.
Érzékenység jellemzi, valamint a reakciók mélysége a finom érzelmekterületén. Nem a durva érzelmek izgatják az ilyen embert, hanem azok, amelyeketa lélekkel, humanitással, szívélyességgel asszociálhatunk. Az emotív temperamentumhoz tartozó egyéniséget általában lágyszívűnek szokták nevezni.
A demonstratív ellentéte. Gyenge a kiszorítás képessége, nem képes a kétséget sem kiszorítani. Állandóan kételkedik, vizsgálja a tegnap, a ma és a holnap eseményeit, cselekedeteit, feladatait. Nem tud nyugalomban lenni. Végtelenségig alapos és időigényes. Ezért nem marad ideje az élet szépségeit csodálni, nyomja az alaposság súlya.
Olyan emberről van szó, akire a hipertimikus és a disztimikus állapotok váltakozása jellemző. E két pólus közül az egyik kerül előtérbe, időben bármiféle kívülről észrevehető ok nélkül, néha pedig valami konkrét külső ok hatására. Az örömteli események az ilyen embernél nemcsak az öröm érzését váltják ki, hanem a hipertimia általános jellemzőivel járnak együtt.
Már gyermekkorban erősen megnyilvánul. Fél sötétben tartózkodni, elaludni, fél kutyától, vihartól, más gyerekektől. Ha más gyerekek kinevetik, nem védekezik, ezzel mintegy provokálja az erősebb és bátrabb gyerekeket, hogy egy kicsit "szórakozzanak" vele. Ő az úgynevezett bűnbak.
Erősen kiszorított viselkedés jellemzi. Hosszú időre képes kiszorítani az emlékezetéből a számára kellemetlen eseményeket és eltemetni azokat a tudatalattiba. Mindig valami foglalkoztatja, mindig valamit el akar érni, állandóan mozgásban van, próbál megoldani valami konfliktust. Életcéljai megvalósításához anyagi sikerességért küzd. Szóbeli öndicséret jellemzi.
A szorongás és boldogság egyénisége. Váratlan reakciók jellemzik. Például más helyett kezd el örülni vagy szomorkodni. Szenvedélyesebben reagál az életre, mint mások. Ugyanolyan könnyen jut örömittas állapotba jó esemény hallatán, mint kétségbeesésbe szomorú események eredményeképpen. Szereti a zenét és a művészeteket. Jellemzi a vallás és a világnézet keresése.
Depresszivitás jellemzi. A hipertimikus ellentéte. Életfelfogása komoly, az élet sötét és szomorú oldalára koncentrál. A lelke mélyéig megrázó események nagyon pesszimistává tehetik. Életképessége gyengült, gondolatai lassúak, beszélgetésben ritkán vesz részt. A finom érzéseket helyezi előtérbe. Nem jellemzi egoisztikus megnyilvánulás.
A kontrolok hiánya jellemzi. Reakciói impulzívak. Életmódjában döntő a vonzódás, az ösztönök, a kontrolálatlan ötletek, az erkölcsök hiánya. Sohasem a logika és a józan ész vezérli. Az ösztöneit kielégíti, de nincs tudatos célja, nem jellemzi a tudatos irányítás.