Myers–Briggs-típuselmélet


A Myers–Briggs-típuselmélet pszichológiai típuselmélet. A Myers–Briggs-típusindikátor (MBTI) nevű személyiségteszt alapján dolgozták ki; ez utóbbi tesztet a második világháború éveiben állította össze Carl Gustav Jung munkásságát is felhasználva Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers.

E típuselmélet elődjét a híres pszichológus, Sigmund Freud tanítványa, a már említett Carl Jung dolgozta ki, és az alaptípusok, a kategorizálási szempontok nagy része is tőle ered. Jung egyértelműen szakított Freud elegáns, de leegyszerűsítő és sok tekintetben sztereotip személyiségelméletével, amely az ember viselkedését meghatározó elsődleges és gyakorlatilag egyetlen elemnek a „szexuális energiát” (libidó) tartotta. Ehhez képest a Jung munkássága alapján kidolgozott, majd Briggs és Myers által finomított és modernizált elmélet, négydimenziós állapotterével (introvertált/extrovertált, érzékelő/intuitív, érző/gondolkodó, megítélő/észlelő) kifinomultabb, de még mindig a kezelhetőség és érthetőség tartományán belül van, így előrelépésnek tekinthető.

A típuselméletek

Az emberek belső tulajdonságok szerinti tipizálásának igénye nagyon régi: már Theophrasztosz is írt az i. e. IV. szd.-ban egy könyvet, Jellemrajzok címmel. Ahogyan a pszichológiai osztályozásoknak általában, a Briggs–Myers elméletnek is az a törekvése, hogy az embereket bizonyos pszichológiai jellemzőik alapján típusokba soroljuk. Valójában mindenkinek megvannak a saját, hétköznapi elméletei, melyek segítségével az emberek viselkedését értelmezi, és eligazodik a társadalomban. Ezek sokszor sztereotip, nemegyszer diszkriminatív és elhamarkodottan általánosító, sőt károsnak mondható nézetek: „Zsugori skótok”, „Minden férfi csak AZT akarja” (szex), „Minden nő csak AZT akarja (pénz)”, „Ez egy nagyon gyenge csoport (osztály, évfolyam, nemzedék stb.)” (sajnos tanárok szájából túl gyakran hallani ilyesmit), „Kétféle ember van: aki olvas Kunderát, meg a műveletlen csőcselék”, és így tovább (a politikai ízű hasonló kijelentéseket szándékosan nem is soroljuk). De a típuselméletek nélkül egyszerűen lehetetlen volna eligazodni a társadalomban, valójában még a toleranciájára legbüszkébb ember is nap mint nap tipizál, mivel erre kénytelen, s arra hogy előítéletek alapján is gondolkodjon, különben az emberiséget egy teljesen véletlen viselkedésű és kiszámíthatatlan masszának kellene tekintenie. A pszichológia tudományának egyik legfontosabb feladata, hogy a köznapi elméleteket tudományos megközelítéssel és eszközökkel, laboratóriumi vizsgálatokkal, matematikai statisztikai analízissel, független kísérletekkel tudományos vizsgálat tárgyává tegye, és ezzel a túlságosan vulgáris általánosításokat, esetleg a szennyes célokból történő (politikai…) felhasználásukat megakadályozza.

A típuselméletek ismerete tehát nem jelent faji, nemi, vagy egyéb diszkriminációt és összeütközést. Sőt saját magunk és a többi ember típusainak ismerete éppen azért fontos, hogy a típuseljellemzőkből adódó eltéréseket felismerve azokat ne a másik ember hibájának, hanem jellegzetességének (sőt erényének) tekintsük, számunkra esetleg furcsa viselkedését ne felénk irányuló akaratlagos ellenségességnek vagy tartózkodásnak, hanem akaratlan és számára természetes velejárónak tekintsük, sőt a másik ember jellemzőit tiszteletben tartva, reakcióit biztonságosabban bejósolva, a kellemetlen meglepetésekre felkészülve saját viselkedésünket az övével harmonikus összhangba hozhassuk. Szerepük ennyi és nem több – mivel az emberi viselkedés valószínűleg olyan bonyolult elemekből tevődik össze, hogy azt egyszerűen megérthető típuselmélet pontosan előrejelezni (talán mondhatjuk, szerencsére) nem képes – az imént vázolt szempontból azonban megkerülhetetlen fontossággal bírhatnak.

A Myers–Briggs-elmélet

A Briggs–Myers-típusindikátor tesztjének mint mérőeszköznek többféle tudományos interpretációja létezik. Ez úgy lehetséges, hogy maga a személyiségteszt, ahogy a tesztek általában, nyilván nem lát az agyunkba, és nem tud közvetlenül rákérdezni, hogy milyen típusúak vagyunk, hanem arra kérdez rá, hogy hogyan viselkedünk konkrét élethelyzetekben. Az viszont, bár tulajdonképpen köztudott, de mégis a gyakorlatban nagyon kevéssé alkalmazott nézet, hogy adott ember adott szituációban történő viselkedésének számtalan oka lehet (például ha valaki rendel valamit egy étteremben, de otthagyja, akkor általában arra gondolunk, hogy nem ízlik neki, holott lehet, hogy hirtelen támadt gyomorbaja újult ki, vagy a szomszéd asztalnál hallott megjegyzéstől elment az étvágya, vagy esetleg nem is evés céljából jött az étterembe, hanem mondjuk közvetlen élményanyagot gyűjteni egy étel otthagyásáról írott vershez; aztán felvetődhet, hogy civil ruhás minőségellenőr stb.). Ugyanígy egy tesztre adott válasz is nagyon sok tényező függvénye, és ezek közül esetleg több, független és egészen különféle természetű tényező is szignifikáns lehet. De nemcsak egy konkrét emberi tevékenység és egy egyedi ember megítélése sem lehet soha egyértelmű, hanem a személyiséget leíró általános elméletek is különféle szempontokat tartanak fontosabbnak és különféle filozófiai alapon állnak, s ez további, a teszt megbízhatóságát illetőeken túli, tartalmi interpretációkra ad lehetőséget (ti. hogy egyáltalán mit mér a MBTI, ha mér valamit?).

Az elmélet négy alapvető törésvonalat, dimenziót tart fontosnak az emberek információfeldolgozással és döntéshozással kapcsolatos viselkedésében (ld. a táblázatot), azaz négy jellemző tulajdonság mentén csoportosítja a MBTI-személyiségtesztet kitöltő embereket. Alaptípusnak a BM-elméleten belül eme tulajdonságok szélsőségeit nevezzük. A Meyers-Briggs-típus fogalma legegyszerűbben pedig mint egy (rendezett) betűnégyes adható meg: ti. hogy az adott személy a teszt alapján a négy karakterisztikus tulajdonság melyik szélsőségébe tartozik inkább. Ha a dolgokat matematikailag akarjuk pontosítani, akkor e betűnégyes mellé még egy számnégyest is odaértünk, amelyek azt mutatják, hogy az adott személy számszerűen mennyire tartozik a kérdéses szélsőséges típusba. Ez utóbbit legegyszerűbb módon például a szélsőségbe tartozást mérő kérdésekre adott pozitív válaszok és a kérdéstípushoz tartozó összes kérdés számainak arányával mérhetjük. A személyiségtesztek matematikai háttere általában még ennél is bonyolultabb, ezzel a kérdéssel a statisztika tudománya foglalkozik; ezen belül a legtöbb teszt a faktoranalízis módszerére épül.

A négy törésvonal elnevezése táblázatba foglalva:

IIntrovertált (intraverted) – Extrovertált (extraverted) E
SÉrzékelő (Sensing) – Intuitív (iNtuitive) N
TGondolkodó (Thinking) – Érző (Feeling)F
JMegítélő (Judging) – Észlelő (Perceiving) P

Rövid és összefoglaló magyarázat az egyes kifejezések jelentéseiről, egy lehetséges, széles körben elfogadott magyarázat szerint (valójában a MBTI-nak többféle tudományos és tudománytalan interpretációja is létezik, ezeket és a típusok részletes leírását ld. lentebb):

Az introvertált-extrovertált („befelé” ill. „kifelé forduló”) ellentétpárt a köznapi életben a „tartózkodó”-„társaságkedvelő” ellentétpárra szoktuk lefordítani. Ez így ebben a formában nem teljesen helyes; mert ez utóbbiaknak olyan ízük van, mintha jellemvonásokra utalnának, míg az MBTI viselkedési preferenciákat mér, és a kettő nem teljesen azonos (a jellem valami szilárdabb, változatlanabb dolog, a viselkedést pedig sok tényező befolyásolja, így dinamikus). Az eredeti, jungi elméletben ez az ellentétpár a lelki energiák forrását kívánta jellemezni: az introvertáltak belülről, az extrovertáltak kívülről szerzik.

Az érzékelő-intuitív ellentétpár: az érzékelők a világ konkrét jelenségeire érzékenyebbek, azaz arra, ami az érzékek által észlelhető és kívülről adott, míg az intuitívak arra, ami az így nyert adatokat belülről rendezi, vagyis inkább az összefüggésekre, asszociációkra fogékonyabbak.

Az érző-gondolkodó ellentétpár: Úgy hisszük, ez elég világos, az érzők inkább ösztönös beállítottságúak és érzéseikre hallgatnak, a gondolkodók viszont a logikus, értelmi gondolkodásra.

A megítélő-észlelő ellentétpár: Legrövidebben úgy mondhatnánk, a megítélők, akik szeretik, ha a dolgok egyértelműen kategorizálhatóak, s ennek alapján gyorsan lehet dönteni, míg az észlelők ezt nem preferálják, ők azok, akik fontolva haladnak.

A következőkben mi elsősorban a kognitív és információelméleti megközelítést választjuk, ennek értelmében mondhatjuk, a MBTI elsősorban abból a szempontból próbálja osztályozni az embereket, hogy hogyan dolgozzák fel a külvilágból érkező információkat, és ennek alapján milyen általános döntési módszeret alkalmaznak, azaz – kicsit faramuci kifejezésekkel, de rövidebben – milyen az „információfeldolgozó és döntési stílus”uk.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. március 6. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,832 Kategória: Személyiség » Személyiségtípusok
Következő cikk: ENFj - Hamlet, A Mentor


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: