i, (1), közelre mutató: itt, ide, ily, ihol, így, változattal is régiesen e, ett, ede, ely, ehol. i, (2), remegéssel járó félelmi hang: ied, íeszt, ieszke, v. jeszke. i, (3), gyökeleme iszik, itat, icsar, iand, ihas, ihatik származékoknak.
í v. íj, vastaghangu: íjas, ijász, ijaz, íász, jász. íg, ige, ígéz, ígézés, ígér, ígéret, ígérkezik. Rokonai: igen, és igaz, (mint a latin verum, és verbum). így, módhatárzó, puszta gyökeleme a közelre mutató i, mint úgy-é (ógy-é) a távolra mutató o. ím, (3), az ám viszonytársa, ímmelámmal, előtéttel: hím, hímez hámoz. ím, (2), ímely, ímelyedik, ímelyeg, ímelygős.
o, (1), többféle kedélyállapot kitörő hangja, gyönge utólehhel: oh, ohaj, ohajt, ohajtás. o, (2), távolra mutató több szónak gyökeleme, mint: o-tt, o-da, o-ly; ellentéte i, i-tt, i-de, i-ly. ocs, (1), a kicsinyező ěcs, öcs, acs változata, mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban, mely am. fiatal, kis nyúl.
ó, (1), melléknév = av: ócska = avacska, ósdi = avasdi. Gyökeleme o v. a rokon távolra mutató o v. a-val, t. i. ami ó az mint elmult, mint régi a jelentől vagy ujtól távol van. ó, (2), ige: óvok, óvás, óvakodik, óvhatatlan. Változattal: ol, oltalom, oltalmaz. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás. ól, (1), fn. disznóól, tyúkól, lóól, hidas ól; mintegy óvó hely.
ő, harmadik személynévmás, máskép ön. Rokonai a török o vagy ol, persa ó, ói, vei, szláv on stb. l. ö. őgy, őgyeleg őgyelgés. Valószinüen, az ódalog, oldalog változata, mert az őgyelgő dologtalanul iděoda jár kel, oldalog. őn, hegyes, szurós uszószárnyu pontyfaj. Talán eredetileg öln volt a szurást jelentő öl gyöktől, öszvehúzva őn, mint ólom, ón, mólna, móna, món.
ú, távolra mutató: úgy, úgy a! ugyan. A közelre mutató módhatárzó: így. Rokon a távolító ó-val. V. ö. ún, út (2). új, újdon v. ujdon, újonta v. ujonta, újúl v. ujúl, újít v. ujít, újság v. ujság. Fordítva jú = iv, if, a maga nemében fiatal, csak imént származott, készült stb. Ellentéte ó = av, avik, ivik Átv. ért, újj v.
