Nyelvi érdekességek - A magyar nyelv szótára

   

Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Z
A gyökökről
zab, (1), zabol, zabló, zabos. Hasonlók a lat. av-ena, ném. Haf-er, szláv ow-esz. zab, (2), zabál, zabálás. V. ö. hab, habsol, mohón habatolva eszik. záb =záp: zábé = kapufa, kapu zápja. zagy, zagyva, zagyvál, zagyválás, zagyvalék. zaj, hangut. zajong, zajdúl, zajgat, zajos, zajlik. zak, (1), hangut. zakat, zakatol, zakatolás.
Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: ZS
A gyökökről
zsám, zsámbok v. zsámbék. V. ö. zsom, zsombék. zsar, (1), zsarol, zsarolás, zsarnok, zsarnokság. V. ö. tekerést, csavarást jelentő ser, zser. zsar, (2), zsarát, zsarátnag. Hangut. mint: zsizsi, zsizser. zseb, zsebel, zsebelő, zsebmetsző. Törökűl: dseb, dsib. zséb, zsébre, zsébrék (aphta). Rokona: seb. zsém, zsémb, zsémbel, zsémbelődik, zsémbes.
A képző fogalma, és különbözése a ragtól.
A szóképzésről
Mint föntebb a gyököket tárgyaló czikkben kimutattuk, vannak nem csak önálló, hanem elvont vagy elavult gyökök is, melyek önállóan nem divatoznak, s érteményeiket csak származékaikból,hasonlék (analogia) nyomán fejthetjük ki.
A szóképzés nemei.
A szóképzésről
A szóképzés általán kétfélekép történik: belváltozás, vagy hozzátétel által.Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul, hanem valamely hangja vagy szótagja átalakúl. E módot követi nyelvünk, mint föntebb is érintettük, véghetetlen gazdagságban, főleg a rokonnemű gyökökés törzsek képzésében.
A származékazók felbonczolása.
A szóképzésről
A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetesegészet képeznek, minélfogva fel is bonczolhatók. Ennek módja végről kezdeni a műtétet, pl. alázatosság,elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. Mennyibena képzés néha elő- vagy közbetét által történik, erre is figyelni kell, pl.
Az önhangzókról, mint szóképzőkről
A szóképzésről
~ó, ~ő.1) A jelen és jövőidő részesülőjének képzője. Véleményünk szerint ezen képző azonos a harmadikszemélynévmással, és a távolra mutató o-, a-nak, valamint a mutató az névmásnak rokon társa,mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését, szenvedését vagy állapotátmintegy rámutatólag határozza meg. Ezen részesülők, vagy melléknevek, pl.
A mássalhangzói szóképzőkről.
A szóképzésről
Ezek 1) önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók, és pedig,      a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak, mint: ol-ó, ol-v; öl-ő, öl-v;nyel-ő, nyel-v; eny-ü, eny-v; ter-ü, ter-v; fe-ő, fe-j; sa-ó, sa-v;me-ő, me-ly; mi-ő, mi-ly; kese-ű, kese-ly, keser-ű, keser-v;gom-ó, gom-b; dom-ó, dom-b;      b) melyek a gyök végmássalhangzójábó...
Az ép szókból álló képzőkről.
A szóképzésről
es, hangrendileg: as, es, ěs, os, ös.A régieknél rendesen: es, ma és;kihagyással: s, a kapcsolt szó után: is; leg-es-leg, Péter és Pál,apám s anyám, apám is, anyám is. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Épen úgy tapadt a szóvégére mint no-s szóban, mely am. no-és. Mint kötszónak azon szókötési jelentősége van, melynél fogva két alanyt ugyanazon állítmánnyal egyesít pl.
A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.
A szóképzésről
—ke, —ka, —csa, — cse, —cza, —cze. Kicsinyítőket képez fő- és melléknevekből: leány-ka, legény-ke, halvány-ka, szegény-ke. Néha megfordítva: ak: kúp ak, kup-ka, csut-ak, csut-ka, bics-ak, bics-ka.
A gyakorlatos igeképzőkről.
A szóképzésről
I. —t, —sz, —z, —zs, —d. Ezek a fentebb elemzett és kötszónak módosulatai, mindegyik saját hangrendü önhangzókkal. —s, (—és, —os, —ös) rep-és, tip-és, foly-os, tap-os, szök-ös, köp-ös, csipd-és, verd-és,fogd-os, kapd-os, lökd-ös, törd-ös, mint középképzö: hem-s-eg, har-s-og, pör-s-en. —ász, —ész.

143 cikk | 11 / 15 oldal