Nyelvi érdekességek - A magyar nyelv szótára

   

A hosszu önhangzók és viszonyaik egymáshoz.
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Ezek általán két osztályba rendezhetők, a) melyek egyszerü meg nyujtás által keletkeztek, sidőmértékileg két röviddel érnek fel, mint ág = ă-ăg, év = ë-ëv, ív = i-iv,kór = ko-or, őr = ö-ör; ezek, legalább tudtunkra, nem két külön szórész önhangzóinaköszveolvadásából eredtek, s leginkább a gyökszótagokban fordulnak elé; hanemha azt veszszük, hogy ahoszszú önhangzók, mint több röv...
á
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A magyar hosszu á hang, a magosságot tekintve általában a rövid nyilt ă hangnak felel meg,azaz a közbeszéd általán véve a hosszu á-t nyiltabban, magasabban ejti mint a rövid zárt ahangot, és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt à (= aó hasonló a terpedtangol o-hoz nor, for szókban) például: baatyaam.
é
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Hosszú é bötünk csak egy van, holott párhuzamosan négynek kellene lennie, hogy egyik a nyilte másik a zárt ě, harmadik az éles ë hangnak feleljen meg, még pedig ez utólsótilletőleg mind mély mind magas szókban. Azonban részint a szabatos kiejtésben, részint ragozásban ésképzésben mind a négy é-t megkülönböztethetjük, ú, m.
í
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A hosszu í is kétségen kivűl különböző ezekben: csíp (csípek) és sír (sírok).Emez mélyebben hangzik. Mindkettőtől különböznek ismét azok melyek 1) é-vel 2) ű-velszoktak felváltatni mint ímelygő = émelygő, és mív = mű, nyí = nyű.
ó
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
1) Megnyujtott de eredetileg rövid o, mint: hólt holt vagy halt (hal igétől),óld old, ólom olom (az olvadékonyságtól), óriás orias (or-om. gyökétől).2) Mint igenévképző az ő személynévmás vastaghangu változata.3) Tunya ejtésben ol, al-ból van öszvehúzva: fót folt, bódog boldog,bót bolt, óma alma, szóma szalma, fóka falka, bóta balta.
ő
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
1) A gyökökben megnyujtott ö milyenek: ő, őr, őz, ősz, őn (hal), bősz, szőr, tőr.2) Tájejtéssel öszvehuzott öv üv, mint: öveg őg, söveg, süveg sőg,üvőlt őt.3) Az öl öszvehúzva föld főd, köldök kődök, bölcső bőcső, ölt őt.4) Öszveolvadásból eredt: bö-ög bőg, vevő vő, növő nő, jövő jő,csöv cső, töv tő, köv kő, szöv sző.
ú
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
1) Ragatlan állapotú gyökszókban az egyszerü rövid u-nak megnyujtása, s mint olyan jobbáraékvesztő, pl. úr, urat, urak, kút, kutatni, kutatás, búb, buborodik,csúcs, csucsor, lúd, ludat, ludak, ludas, rúd, rudat, rudak, rudas, stb.2) Rúthangzatú tájnyelven ó helyett ejtetik: lú ló, vagy ol-ból huzódottöszve: dúgozik dolgozik, kúdus koldus.
ű
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
1) Ragozatlan gyökszókban megnyujtott ü, s jobbára ékvesztő, mint: fűz, füzet, füzek,füzes, tűz, tüzet, tüzek, tüzel, tüzes, szűz, szüzet, szüzek.2) Tájdivatos kiejtéssel a jobb hangzatu ő helyett használtatik: ű (ille), bűl (ből),rűl (ről), dűl (dől), bű (bő), kű (kő).3) Mint névképző eredetileg ő, mint: keserű keserő, seprű seprő, gyeplű gyeplő.
A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
I. vastag rövid ï       vastag hosszu i (= ï) iz-om ig-az ip-ar, bíz-om víg-ak kín-os, csik-asz ig-a vil-ág, csík-ok csíg-at nyíl-ás, vékony rövid i vékony hosszu í (= ï) hint illik irigy, bír csíp így, II.
Az i, u, ü és í, ú, ű mértékéről
A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A rövid és hosszu önhangzók megkülönböztetésének nyelvünkben nem csak helyesejtési, hanemragozási és érteményi tekintetben is nagy fontossága van.

143 cikk | 4 / 15 oldal