Ezek általán két osztályba rendezhetők, a) melyek egyszerü meg nyujtás által keletkeztek, sidőmértékileg két röviddel érnek fel, mint ág = ă-ăg, év = ë-ëv, ív = i-iv,kór = ko-or, őr = ö-ör; ezek, legalább tudtunkra, nem két külön szórész önhangzóinaköszveolvadásából eredtek, s leginkább a gyökszótagokban fordulnak elé; hanemha azt veszszük, hogy ahoszszú önhangzók, mint több röv...
A magyar hosszu á hang, a magosságot tekintve általában a rövid nyilt ă hangnak felel meg,azaz a közbeszéd általán véve a hosszu á-t nyiltabban, magasabban ejti mint a rövid zárt ahangot, és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt à (= aó hasonló a terpedtangol o-hoz nor, for szókban) például: baatyaam.
Hosszú é bötünk csak egy van, holott párhuzamosan négynek kellene lennie, hogy egyik a nyilte másik a zárt ě, harmadik az éles ë hangnak feleljen meg, még pedig ez utólsótilletőleg mind mély mind magas szókban. Azonban részint a szabatos kiejtésben, részint ragozásban ésképzésben mind a négy é-t megkülönböztethetjük, ú, m.
A hosszu í is kétségen kivűl különböző ezekben: csíp (csípek) és sír (sírok).Emez mélyebben hangzik. Mindkettőtől különböznek ismét azok melyek 1) é-vel 2) ű-velszoktak felváltatni mint ímelygő = émelygő, és mív = mű, nyí = nyű.
1) Megnyujtott de eredetileg rövid o, mint: hólt holt vagy halt (hal igétől),óld old, ólom olom (az olvadékonyságtól), óriás orias (or-om. gyökétől).2) Mint igenévképző az ő személynévmás vastaghangu változata.3) Tunya ejtésben ol, al-ból van öszvehúzva: fót folt, bódog boldog,bót bolt, óma alma, szóma szalma, fóka falka, bóta balta.
I. vastag rövid ï vastag hosszu i (= ï) iz-om ig-az ip-ar, bíz-om víg-ak kín-os, csik-asz ig-a vil-ág, csík-ok csíg-at nyíl-ás, vékony rövid i vékony hosszu í (= ï) hint illik irigy, bír csíp így, II.