. . 1) Az a, e megnyúlik, mint a főnevekben: csúnya csúnyák, buta buták, henye henyék, büszke büszkék.2) A szélső hangzók után a) Az i után nyílt a v. e: házi-ak, budai-ak, kerti-ek,pesti-ek, midőn főnevekké lesznek i s: Pápai-ak, Aradi-ak, Gömöri-ek, Teleki-ek; lábnyi-ak,anyányi-ak, felényi-ek, ölnyi-ek. b) Az «, ü után is nyílt a v.
Ha a nyelvünkben létező gyököket végtől végig figyelemre veszszük s a bennökrejlő értemények szerint öszvehasonlítjuk, szembeszökőleg látni fogjuk, hogy a rokon eszmék,fogalmak, tárgyak, és ezek különféle viszonyaik elnevezésében bizonyos hangzók uralkodnak. Vegyük fel például az i hangzót.