A szótárba tartozó egyes szókról.


A szótárba tartozó egyes szókról.

Tulajdonképen tökéletes magyar szótárban minden magyar szónak fel kellene találtatnia; de e szerint igen sok haszontalan, roszúl alkotott szóval terhelnők szótárunkat, s másfelül minden magyar szónak kikutatása nem is oly könnyű mint első tekintetre vélnők. Azonban a helyesen alkotott szók felvételére sem szoríthatjuk magunkat; mert igen sok helytelenül

alkotott szó divatozik közönségesen, melyet kihagyni nem szabad. De az irás- s beszédbeli köz szokást sem lehet venni kizárólag útmutatóul: mert igen sok jó szavaink a kor viszontagságai vagy szeszélyei miatt elavultak, ellenben irók által is sok helytelen szó használtatik. Azonban a szótár dolgozásában mind ezen pontokat folyvást szem előtt kell tartani, s minden egyes szót különös vizsgálat alá venni.

Bizonyosabb szabályul lehet tenni a következőt: Mind azon szók, melyek classicus iróinknál és pedig akár régiebbeknél u. m. Pázmán, Gyöngyösi stb, akár ujabbaknál, u. m. Faludi, Berzsenyi stb. előfordulnak, valamint azok is, melyeket a köz szokás kelendőkké tett, a szótárba felvétessenek. A szótárban mindazáltal az egyes szóknál megjegyeztessék, melyik uj, régi vagy avult szó, melyek helyes, vagy helytelen alkotásuak, vidékiek vagy közszokásbeliek s országosak; továbbá mely uj, vidéki vagy elavult szók érdemlik a megtartást s felélesztést.

Mi a classicus irókat illeti, azoknak használása által az uj szó bizonyos polgári just nyer, azért is efféle szókat a szótárból ki nem szabad hagyni; de köz szokásnak különösen az idegen szókra nézve nem kell fölötte nagy kiterjedést adni, ha azt nem akarjuk, hogy szótárunk minden nyelvek zűrzavarával megterheltessék. Az idegen szók közől tehát csak azokat kell felvennünk, melyek nyelvünkben régen meggyökerezve, s átalakítva vannak, s minden köz embertől érthetők, mint: pintér, templom, kápolna, apostol stb.; vagy amelyekre okvetetlen, ha tán csak ideiglen is, szükségünk vagyon, mint: philosophia, passio, character stb., megjegyezvén, hogy némelyek ezek közől csak kénytelenségből vétettek fel, mihelyt helyökbe jó magyar szó alkottatik, kiirtandók.

A műszók közől (akár tudomány-, akár müvészet-, vagy kézműbeliek) fölvétessenek mind

azok, melyek vagy eredetiek s köz nyelven forognak, vagy ha kölcsönözöttek is, nyelvünk

hangejtése szerint módosultak; p. állomány, rendszer, mód, rím, vers, stb.

Családok, nemzetek, országok, tartományok, városok, hegyek, vizek, helységek stb. tulajdonneveik, mivel a szófejtegetésben felvilágosítást adhatnak, szinte felveendők, mint: magyar, cseh, Örs, Sajó, Pécs stb.

Az új szók közől felvétessenek mind azok, ha helytelen alkotásuak is, melyek classicus irók által használtattak, vagy köz divatba jöttek, mint péld. rény, modor, lég, s több efféle; a helyes alkotásuak, ha szinte rosz irók által használtatnak is, mint péld. lény, lényeg; a helytelen alkotásuak ellenben, s a haszontalanok, melyek sem divatba nem jöttek, sem jobb irók munkáiban elő nem fordulnak, általánosan ki legyenek zárva, ilyen péld. püspökségedelem (Barczafalvi-Szabótól).

Egyébiránt a szótárdolgozóknak, mint a nyelvbeli szók történetiróinak új szókat alkotni, s beigtatni nem szabad, néhol azonban ajánlólag, s nem a többi szók sorában, hanem ezeknek magyarázatiban új szókat javaslatul felhozni megengedtetik.

Az elavult s vidéki szóknál azoknak haszonvehetőségére kell figyelemmel lennünk s felvennünk mind azokat, melyek nyelvünk belső történetire nézve nevezetesek, vagy természetének kifejtésére szolgálhatnak, mint péld. pest, tereny (tenyér értel). stb.

Szóképzőinket s szóragainkat, ha azok szinte egy betüből állnának is p. o. ó, ad-ó, a szótárból kihagyni nem lehet, mert ezek azon kivül, hogy nagy részint önállók, nyelvünk grammaticai alkotásának s a szóeredetnek kimutatására okvetetlen szükégesek.

Megjegyeztetik, hogy ahol a szóeredet kétes, olyannak jelentessék ki a szótárban is; péld. tövis, mely ből, de ből is eredhetett, hihetőleg emebből, mert a tő inkább tompa, a tű hegyes.

Hátra van meghatározni, micsoda alakban vétessenek fel egyes szavaink a szótárba. Erre nézve nyelvünknek a nyugotiakétól különböző természete azt hozza magával, hogy minden szó tiszta törzsökében, azaz ragatlan állapotjában vétessék fel, és ugyan a név a nevező esetben (nominativus), p. o. vas, fűz; az ige a jelentő mód jelen idejének egyes számu harmadik személyében (cselekvő igéknél a határozatlan formában) p. o. lát, örűl. A megjegyzett személyben állítassanak elő azon igék is, melyekben a tiszta törzsök ik szótaggal van megtoldva, p. o. fáz-ik, nyíl-ik.

A szók sorozatában a származati betűrend tartassék meg; a gyökerek után tudniillik a származékok következzenek magyarázataikkal; magyarázatlanúl azonban s hívatkozólag a a magyarázott helyekre, minden szó előforduljon szoros betűrendben is. [1]

[1] Ezen pont a kivitelben egy részről véghetetlen sok nehézkességgel járt volna; mert a legtöbb szó, t. i. a származottak (és alábbi példák szerént az összetettek is) kétszer fordulnak vala elé, egyszer a gyökök illetőleg törzsek után, másodszor a szoros betűrendben. Mi által nemcsak hogy az olvasóra nézve a kikeresgetés, még pedig csaknem minden egyes származékra és összetételre nézve, sok idővesztéssel járna, de a szótár is terjedelmében s kiállitási költségeiben czéltalanúl tetemesen nagyobbodnék; mert merjük állítani, hogy ha például a mostani elrendezés szerént százezer szó vagyis czikk van e szótárban, a föntebbi szabály megtartása mellett közel két annyira növekedett volna; hisz tudjuk, hogy a származott és összetett szók teszik a nagy többséget. A tulajdonnevek pedig (városok, faluk, hegyek, vizek stb. nevei) minthogy jelentését csak kevésnek tudjuk, nagy részben bizonytalan és önkényes származtatásra adnak vala alkalmat.

Más részről a mi eljárásunk tökéletesen pótolja a szabályt az által, hogy az Akadémia jóváhagyásával, - mint alább eléjön - a szóelemzést egész terjedelemben, s minden egyes szónál annyiban, a mennyiben magyar elemek léteznek benne, fölvevők munkálatunkba s minden egyes származék és összetétel mellett föl vannak jegyezve zárjel között azok elemei tehát gyöke vagy törzsöke is, a kétségesebbeknél a czikk folytán vagy végén még némi fejtegetés kiséretében is.

A kétes származatú szók, mint mindjárt a munka elején: ablak, abrak, stb. ha szinte meg is kisértjük a közös forrás megjelölését, annál inkább a kétségtelen idegen nyelvből kölcsönzöttek, elemzés nélkül állanak, s ezzel is mutattuk ki kételyünket.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. február 5. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,066 Kategória: A magyar nyelv szótára » Első rész
Előző cikk: I. A nagy magyar szótár belső elrendeléséről. A szótár képzete. Következő cikk: A szók grammaticai természetének kifejtése


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: