A magyar élő nyelvben létező számosabb hangokra az irásban csak korlátolt menynyiségben negyven önálló bötüt különböztetünk meg, s azokat következőkép jegyezzük: a, á, b, cs, cz, d, ds, e, ě, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.
A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. A szokott jegyű önhangzók időmértékre nézve: a) rövidek: a, e, ě, i, o, u, ö, ü, b) hosszúk: á, é, í, ó, ú, ő, ű. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna.
Valamint a zárt a középhangot képez a nyílt ă és o között, úgy a zártě középhang a nyilt e és ö között: ă, a, o, e, ě, ö. A zárt a létezését a gyökökben föntebb már érintettük.
«, «.Ezek a ragokban és képzőkben szabály szerint más hangzót kizárnak, az első avastag, a második a vékony hangú gyökök és törzsekhez járulván:— 41 —görbe láb-M csonka kez-tíszap-w val-M köp-tí gyöp-ti,ház-unk ur-unk fej-tínk sziv-tink,jár-unk áll-unk megy-iink jöv-iínk,lát-t-wk vár-t-«k les-t-«k tör-t iífc,lát-nunk vár-nunk les-ntink tör-ntínk.Néha o, é helyett állanak pl.
Ezek általán két osztályba rendezhetők, a) melyek egyszerü meg nyujtás által keletkeztek, sidőmértékileg két röviddel érnek fel, mint ág = ă-ăg, év = ë-ëv, ív = i-iv,kór = ko-or, őr = ö-ör; ezek, legalább tudtunkra, nem két külön szórész önhangzóinaköszveolvadásából eredtek, s leginkább a gyökszótagokban fordulnak elé; hanemha azt veszszük, hogy ahoszszú önhangzók, mint több röv...
A magyar hosszu á hang, a magosságot tekintve általában a rövid nyilt ă hangnak felel meg,azaz a közbeszéd általán véve a hosszu á-t nyiltabban, magasabban ejti mint a rövid zárt ahangot, és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt à (= aó hasonló a terpedtangol o-hoz nor, for szókban) például: baatyaam.