A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz.


A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz.

A föntebbi hangelemzés szerint a rövid önhangzók:

a) vastagok: ă, a, o, u,

b) vékonyak: e, ě, ö, ü,

c) élesek és közösek: ë, i.

A két első felekezetüek (a, és b, alatt) a mai magyar hangrend szerint ugyanazon szóban nem tűrik egymást és nem keverednek öszve, kivévén a szoros értelemben vett öszvetetteket, mint félhadnagy, karperecz, üvegpohár, vagyis a vastaghangu gyökhöz és törzshöz nem járul vékonyhangu rag vagy képző és viszont. Tudnivaló, mint megérintők, hogy ezt a kisimult mai nyelvről kell érteni, mert ez hajdan nem mindig és mindenütt volt úgy, mint a régi nyelvhagyományok bizonyítják, pl. a régi halottas beszédben: magánek, halálnek, pokolnek, milosztben, s Béla király jegyzőjénél: Tosu-nek, (Tas-nak) Uszubu-nek, (Uszubu-nak). Sőt ma is némely tájakon hallani ilyeket: sip-vel, dob-vel, herczeg-nál, püspök-nál.

Az éles ë és i mindkét osztálybeli szókban vegyesen divatoznak, azon különbséggel, hogy az éles ë csak a gyökökben és törzsekben (kivéve a nyë nyi mértékképzőt s ënt int

határozót) az i pedig a ragok s képzőkben is használtatik.

E hangrend szerint a vastagok és vékonyak ily párhuzamban állanak:

ă, e, nyiltak,

a, ě, zártak,

o, ö, gom-gömbölyüek

u, ü, csucs-csücsörösek.

ë, i, élesek.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,288 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: A bötük felosztása. Következő cikk: I. ă, e, nyiltak


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: