1) A névviszonyító ragokban:

ba, be: ház-ba, ól-ba, kert-be, ölbe;

ban, ben: ház-ban, ól-ban, kert-ben, öl-ben;

nak, nek: ház-nak, ól-nak, kert-nek, öl-nek;

val, vel: hó-val, bú-val, lé-vel, tű-vel;

ra, re: hó-ra, bú-ra, lé-re, tű-re;

abb, ebb: igaz-abb, okos-abb, nyers-ebb, hüs-ebb.

2) Az igeviszonyítókban:

hal-nak, tol-nak,    kel-nek, ül-nek;

halt-am, tolt-am,   kelt-em, ült-em;

halt-ak, tolt-ak,     kelt-ek, ült-ek;

hal-na, tol-na,       kel-ne, ül-ne;

halni-a, tolni-a,      kelni-e, ülni-e;

hal-va, tol-va,        kel-ve, ül-ve.

Ezeket kétágu ragoknak nevezhetnők, mennyiben a vastaghanguakban csak a-val,

vékonyhanguakban csak e-vel hangzanak.

3) A képzőkben:

a, e: csal-a, csel-e, dar-a, der-e;

aj, ej: kacz-aj, mor-aj, dör-ej, zör-ej;

at, et: ir-at, lát-at, él-et, szöv-et;

asz, esz: tap-asz, kop-asz, rek-esz, csip-esz;

aszt, eszt: dag-aszt, sorv-aszt, ep-eszt, görb-eszt;

ka, ke: madár-ka, kosár-ka, bőr-ke, gyür-ke;

atag, eteg: lank-atag, olv-atag, leng-eteg, förg-eteg;

talan, telen: nyug-talan, só-talan, hív-telen, bün-telen;

atlan, etlen: ház-atlan, gond-atlan, kegy-etlen, szün-etlen;

ad, ed: dag-ad, pukk-ad, eng-ed, förm-ed;

an, en: patt-an, zuh-an, pih-en, röpp-en,

ant, ent: patt-ant, lobb-ant, csepp-ent, röpp-ent;

hat, het: áll-hat, tol-hat, kel-het, ül-het;

and, end: csikl-and, lát-and, ül-end, lel-end;

dal, del: jár-dal, szur-dal, lép-del, nyög-del;

an, en: lass-an, okos-an, szép-en, örökös-en;

an, en (számhatárzó): sok-an, hárm-an, nyolcz-an, keves-en, kett-en, öt-en.

E párhuzamosan váltakozó, s más önhangzókat kizáró ragok és képzők a simább nyelv hangrende

szerint meg vannak alapítva, daczára némely tájejtésnek, habár ez a szóelemzéshez hüvebb, pl. a

harmadik személy ragozása a Dunán túl több vidéken ö v. ě:

nép-ö, v. něp-ě, kedv-ö v. kedv-ě, mely a harmadik személynévmást

(ő) tisztábban kifejezi, mint a közös divatú nyilt e: nép-e, kedv-e.