II. a, ě, zártak.


II. a, ě, zártak.

Valamint a zárt a középhangot képez a nyílt ă és o között, úgy a zárt

ě középhang a nyilt e és ö között:

ă,       a,       o,
e, ě, ö.

A zárt a létezését a gyökökben föntebb már érintettük. A viszonyragokban és képzőkben

ezt nehezebb meghatározni; mindazáltal a magyar hangrend párhuzamos tulajdonságánál fogva némileg

gyaníthatjuk, hol és mikor van helye. Ugyanis köztudomásu dolog, hogy vannak úgy nevezhető háromágu

viszonyragok és képzők, melyek a vastaghangu szókhoz o-val, a vékonyakhoz ě-vel vagy

ö-vel járulnak, mint:

hat-szor     két-szěr     öt-ször,    
part-on kert-ěn kürt-ön,
part-hoz kert-hěz kürt-höz,
part-om kert-ěm kürt-öm,
part-od kert-ěd kürt-öd,
part-ot kert-ět kürt-öt,
part-ok kert-ěk kürt-ök,
part-os kert-ěs kürt-ös,
part-oz kert-ěz kürt-öz,
fal-ok nyel-ěk ül-ök ,
fal-tok nyel-těk ül-tök ,
for-og pěr-ěg dör-ög ,
ipar-kod-ik kér-kěd-ik őr-ködik stb.

Továbbá azon sem kételkedhetünk, hogy bizonyos viszonyokban a vastaghanguak nyílt ă, a vékonyak nyílt e hangokkal ragoztatnak és képeztetnek.

Ugyanis ha e példákat tekintjük:

nyar-ăt     lik-ăt     tel-et     köv-et,    
nyar-ak lik-ak tel-ek köv-ek,
fal-as toll-as viz-es csöv-es,
fal-am toll-am viz-em csöv-em, stb.

e kétféle ragozás öszveállításából eredtek ezen ötágu ragozási csoportok, melyeket bizonyos ragok és képzők alkotnak, u. m.:

v a s t a g       nyar-at       bot-ot,    
nyar-ak       bot-ok,    
nyar-am       bot-om,    
nyar-ad       bot-od,    
 
v é k o n y hely-et kert-ět kürt-öt,
hely-ek kert-ěk kürt-ök,
hely-em kert-ěm       kürt-öm,
hely-ed kert-ěd kürt-öd,

Úgyde e példákból kitünik, hogy hangrendi párhuzamban a nyílt vastag ă-nak a nyílt vékony e, a gomolyú vastag o-nak a gömölyű vékony ö felel meg szabatosan; de az ě-nek megfelelő mélyebb hang a fentebbiekben nem létezik. Tehát kell lenni e ragokban oly a hangnak is, mely a nyilt ă és o közötti hézagot betölti, (valamint a nyilt e és ö közötti helyet betölti a zárt ě). Ez pedig nem más, mint azon zárt a, melynek létezését a gyökökben már föntebb kimutattuk. És valóban, ha tisztább magyaros kiejtésre figyelünk, azt bizonyos szókhoz járuló ragokban és képzőkben észre kell vennünk, milyen a hosszu á után következő rövid a pl.:

ház-at       ház-ak       ház-am,
ház-as ház-al ház-acs-ka,
ágy-az ágy-ba ágy-an-ként,

melyeket a tájejtés o-ra szokott változtatni: ház-ot, ház-ok, ház-om, ház-os, ház-ol; sőt némely ragozások és származtatásokban az általános nyelvszokás is hol a hol o hangot használ pl. láb-at láb-ol (meglábol)) és láb-al is (ellábal); gát-ak gát-ol, gyár-ak gyár-os stb. Ellenben a nyilt a-t megtartja eredeti miségében, pl. fal-at, fal-ak, fal-am, fal-as, fal-az, és nem mondja: fal-ot, fal-ok. Tehát a mondottak után a szóban forgó vastag és vékony hangu ragok és képzők párhuzamban így állanak:

  nyilt     zárt   gom-gömölyű,
ă
a
o,
e
ě
ö,

s tulajdonképen nem öt, hanem hatágú ragozási-csoportot kell felállítanunk:

 

hal-ăk tál-ak sor-ok,

vastag hal-ăs tál-as sor-os,

hal-ăm tál-am sor-om,

fej-ek szěr-ěk tőr-ök,

vékony fej-es szěr-ěs tőr-ös,

fej-em szěr-ěm tőr-öm.

Egyébiránt a zárt ě-re nézve megjegyzendő, hogy midőn a gyökben is megvan: ekkor, mint a terjedtebb szokásnak tetszik, vagy a mondatbeli széphangzat igényli (a sok e kikerülése végett) ö-t használhatunk helyette, s ilyenkor a ragozás is hozzá alkalmazkodik pl. pěr, pěr-ém- pěr-ěd, pěr-ěk, pěr-ěs, vagy: pör, pör-öm, pör-öd, pör-ök, pör-ös. Máskép áll a dolog a viszonyragok és képzőkre nézve, melyekben az ě az ö-vel fél, az o-val egész ellentéti viszonyban áll, t. i. bizonyos esetekben ö és ü, után közvetlenül ö, a többi vékonyhangok után ě járul, pl. tör, tör-ök, tör öm, tör-tök, tördel-ěk (nem tördel-ök), tördel-těk (nem tördel-tök), töre-kěd-ěm (nem töre-ködöm); tehát a viszony magokban a zárt hangú alakulásokban háromágu, ilyformán:

 

dolg-oz-ik éh-ěz-ik ölt-öz-ik,

úr-kod-ik kér-kěd-ik őr-köd-ik,

fanyal-og enyel-ěg füstöl-ög,

rop-og csěp-ěg zöp-ög,

idom-os idv-ěs üdv-ös,

lát-ok vet-ěk üt-ök,

bokr-on kert-ěn ökr-ön,

fodr-om vědr-ěm gödr-öm,

kotr-otok pědr-ětěk gyötr-ötök,

kotor-tok pěděr-těk gyötör-tök.

Ezen és hasonló viszonylatokban ě helyett ö-t írni annyi volna, mint nyelvünk hangrendét megzavarni, s nyelvünket egy sajátnemű alkotó hangjától megfosztani. Ezt tennök pedig, ha így írnánk és beszélnénk: vereködik, enyelög, csěpög, pězsög, idvös, vetök, vettök, vetítök, kertöm, embörök, selyöm, szerelöm, hegyöz, szentöl stb.

A tájejtést nem szabad a közösen elfogadott simább nyelv rovására feltolni. Az ly-et is a hanyag nyelvszokás majd j-vel majd csupasz l-vel pótolja, de azért a szabályos tiszta beszédben és írásban a szónok, szavaló, szinész, író ovakodni fog ily különcz és a széphangzatot sértő kiejtésektől.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,072 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: I. ă, e, nyiltak Következő cikk: III. o, ö.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: