
A magyar hosszu á hang, a magosságot tekintve általában a rövid nyilt ă hangnak felel meg,
azaz a közbeszéd általán véve a hosszu á-t nyiltabban, magasabban ejti mint a rövid zárt a
hangot, és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt à (= aó hasonló a terpedt
angol o-hoz nor, for szókban) például: baatyaam.
A hosszú á származékokban többféleképen alakúl:
1) á = a + a: dara-am darám, dara-ad darád, buta-an bután,
kora-an korán, szapora-an szaporán, várta-ak várták,
várja-ak várják,
2) á = a + i vagy j (vagy v) + a: lát-a, tárgymutatóval: láta-i vagy láta-j
(videbat istud vagy isthic), személyraggal: láta-j-a (videbat istud ille) = látá, mint
régiesen iratik is hadla-v-a (= hallava), különösen j-vel látna j-a, hallana j-a
alakban; hasonlók: látám, látád, látnám, látnád.
3) á = o + v + a: há = hova, kács = kovács, rács = rovács;
tá = tova, honnan a gyermeknyelvben tátá a. m. tovatova, messze: tátába menni.
4) Az úgynevezett ékvesztőkben eredetileg rövid lehetett, mint tájszokásilag ma is ejtik:
fonál fonal, madár madar, bogár bogar. Ilyek a gyakorlatos igékben eléforduló
ál (él) pl. járdogál, irdogál, álldogál, melyet régente röviden használtak s a
határozatlan ragozású mult idő egyes 2-ik személye: láttál, hallottál, melyek tájánként
ma is röviden hangzanak: láttal, hallottal; így a régi codexekben az e is rövid:
mentel, jöttel.
5) A mássalhangzóval kezdődő névviszonyító ragok előtt megnyujtásból eredt: hazá-ra, hazától,
hazá-hoz, hazá-ba, mint föntebb láttuk.
Hogy az ily ragozásokban az a szinte rövid volt eredetileg, onnét gyanithatni, mert néhutt
a szokás ma is röviden használja, sőt némelyek mint: ért, ig, ként, kép, továbbá a
kor, beli, ság, i képzők előtt az irodalom is rövidnek veszi: fa-ért, fa-ig, ma-ig,
nap nyugta-kor, buta-ság, haza-i. Tájejtéses: apa-ka e h. apáka.
A hosszu á akármily elemekből állott öszve, a tiszta kiejtésü magyarok ajkán egyöntetű
hang gyanánt egyforma nyiltan hangzik, de a palóczos vidékeken aa, aá, oa, oá, ua, uá iker
változatokban hallatszik, s a bennök eléforduló a is inkább a zárt a-hoz hasonlít.