á


á

A magyar hosszu á hang, a magosságot tekintve általában a rövid nyilt ă hangnak felel meg,

azaz a közbeszéd általán véve a hosszu á-t nyiltabban, magasabban ejti mint a rövid zárt a

hangot, és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt à (= aó hasonló a terpedt

angol o-hoz nor, for szókban) például: baatyaam.

A hosszú á származékokban többféleképen alakúl:

         

1) á = a + a: dara-am darám, dara-ad darád, buta-an bután,

kora-an korán, szapora-an szaporán, várta-ak várták,

várja-ak várják,

         

2) á = a + i vagy j (vagy v) + a: lát-a, tárgymutatóval: láta-i vagy láta-j

(videbat istud vagy isthic), személyraggal: láta-j-a (videbat istud ille) = látá, mint

régiesen iratik is hadla-v-a (= hallava), különösen j-vel látna j-a, hallana j-a

alakban; hasonlók: látám, látád, látnám, látnád.

         

3) á = o + v + a: = hova, kács = kovács, rács = rovács;

= tova, honnan a gyermeknyelvben tátá a. m. tovatova, messze: tátába menni.

         

4) Az úgynevezett ékvesztőkben eredetileg rövid lehetett, mint tájszokásilag ma is ejtik:

fonál fonal, madár madar, bogár bogar. Ilyek a gyakorlatos igékben eléforduló

ál (él) pl. járdogál, irdogál, álldogál, melyet régente röviden használtak s a

határozatlan ragozású mult idő egyes 2-ik személye: láttál, hallottál, melyek tájánként

ma is röviden hangzanak: láttal, hallottal; így a régi codexekben az e is rövid:

mentel, jöttel.

         

5) A mássalhangzóval kezdődő névviszonyító ragok előtt megnyujtásból eredt: hazá-ra, hazától,

hazá-hoz, hazá-ba, mint föntebb láttuk.

Hogy az ily ragozásokban az a szinte rövid volt eredetileg, onnét gyanithatni, mert néhutt

a szokás ma is röviden használja, sőt némelyek mint: ért, ig, ként, kép, továbbá a

kor, beli, ság, i képzők előtt az irodalom is rövidnek veszi: fa-ért, fa-ig, ma-ig,

nap nyugta-kor, buta-ság, haza-i. Tájejtéses: apa-ka e h. apáka.

A hosszu á akármily elemekből állott öszve, a tiszta kiejtésü magyarok ajkán egyöntetű

hang gyanánt egyforma nyiltan hangzik, de a palóczos vidékeken aa, aá, oa, oá, ua, uá iker

változatokban hallatszik, s a bennök eléforduló a is inkább a zárt a-hoz hasonlít.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,069 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: A hosszu önhangzók és viszonyaik egymáshoz. Következő cikk: é


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: