ő


ő

1) A gyökökben megnyujtott ö milyenek: ő, őr, őz, ősz, őn (hal), bősz, szőr, tőr.


2) Tájejtéssel öszvehuzott öv üv, mint: öveg őg, söveg, süveg sőg,

üvőlt őt.


3) Az öl öszvehúzva föld főd, köldök kődök, bölcső bőcső, ölt őt.


4) Öszveolvadásból eredt: bö-ög bőg, vevő vő, növő nő, jövő jő,

csöv cső, töv tő, köv kő, szöv sző. Némely szókban é-vel cseréltetik

fel: gőg gége, csők csék, bé, hé. Tájejtéssel ikerhangzóként:

eö, eő, öö, öü, üö, de ű ü is: tőke, tööke, teöke, tüöke,

tüeke, tűke, tüke, (kő), (lő).


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 812 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: ó Következő cikk: ú


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: