ú


ú

1) Ragatlan állapotú gyökszókban az egyszerü rövid u-nak megnyujtása, s mint olyan jobbára

ékvesztő, pl. úr, urat, urak, kút, kutatni, kutatás, búb, buborodik,

csúcs, csucsor, lúd, ludat, ludak, ludas, rúd, rudat, rudak, rudas, stb.

2) Rúthangzatú tájnyelven ó helyett ejtetik: lú ló, vagy ol-ból huzódott

öszve: dúgozik dolgozik, kúdus koldus.

3) Mint melléknévképző eredetileg ó s a régieknél gyakorta így is találjuk:

savanyú savanyó, domború domboró, csikoltú csikoltó, tovább a tyú végzetü

szókban: cságatyú = cságató, pattantyú = pattantó, tárogatyú = tárogató,

szivatyú = szivató stb.


4) Öszvehuzás által eredt: bu-og búg, su-og súg, zu-og zúg, to-ul túl,

tiszta-ul tisztúl, stb.

Tájejtéssel: oó, ou, uó: szomoroó, szomorou, szomoruó.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,695 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: ő Következő cikk: ű


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: