Ugyanazon szónak többféle érteménye


Ugyanazon szónak többféle érteménye


Az emberi észjárás valamint a fogalmakat, úgy azok hangképeit is rokonítani szokta, vagyis, amelyek bizonyos közjegyben egyeznek, s ennélfogva egynemű fogalom alá vonhatók, ugyanazon szóval fejezi ki. Ez esetben az értelmezés föladata a rokonértemények észtani öszvefüggését, illetőleg származási egymásutánját és rendét eléadni. Első helyen áll a tulajdon értemény, azután következnek az átvittek, a képesek. Előbbi eredetű az anyagi, érzéki, mint a szellemi, erkölcsi, előbbi az öszszerü (concret) mint az elvont, a természeti mint a mesterségi, pl. sip a) természeti hang, melyből lett sipít, sipog;

b) sipító panaszos, kesergő, esengő hangú érzelemnyilvánítás, honnan a sípánkodik vagy sopánkodik; c) ily hangot adó csöves hangszer, honnan sípol, sípos; d) csőalakú nyilás, kóros lik a testen, a sipoly származékban. Hasonlóan a szűr főnév a) = szőr, b) szőrből vagy szőrnemü durva gyapjuból kallott posztókelme, c) ily kelméből varrott ruha. A tulajdon értemény azon középpont, mely körül a többi forog, melyre bizonyos közjegynél fogva mindnyája visszavihető; de minthogy valamely tárgynak másmás jegyei szolgálhatnak hasonlitási alapul, gyakran történik, hogy az átvitt értemények egymással nem, csak a középpontival állanak viszonyban, s ezek a másod- vagy mellékértemények, pl. fej vagy , tulajd. ért. caput animalis: emberfej, lófej, borjúfej, disznófej, verébfej, varjúfej stb., melynek:

I. egyik jegye a magas helyzet, tetőzet, honnan átv. ért. jelenti a) a kéznek, lábnak felső lapját: lábfej, kézfej, s innen ismét átv. ért. csizmafej, mely a lábfejet takarja, különböztetésül a talpat, sarkat, lábszárt födő csizmatalptól, csizmasarktól, csizmaszártól, b) valamely kézműnek, állványos készítménynek tetejét, pl. oszlopfej, nyeregfej, c) vizek, erek, folyók eredeti helyét, mennyiben ezek fölülről alá folynak: Pinkafej, Szalafej, kútfej, Tapolczafő, Balatonfő, ellentéte az alattiságot jelentő , mely a fejhez képest legalantabb fekszik, pl. Marczaltő, Zsitvatő; innen átv. szélesb ért. kiindulási pont, pl. pályafő, honnan a versenyfutás kezdődik, hídfő, a híd eleje. Mint mértani magasságot jelentővel családi viszonyban állanak: fel, fěn, fěd vagy födél, s ellentétesei: le, len, lent, al, alant, láb.

Átv. képes ért. társadalmilag vagy erkölcsileg mások fölött, mintegy legmagasabb polczon álló személy: ház feje, család feje "a nemzetnek teste a nép, feje annak a király" (Kisf. S), főúr, főnemes, főpap. Ellentéte: alattvaló.

II. Második szembeötlő jegye a deréktól különváló, buczkós, csomós, tömör, zömök, gombnemű, hengerded stb. alak, honnan átv. ért. botfej, "minden botnak végén a feje", szőlőfej, hagymafej, kukoriczafej, káposztafej, mákfej, gabnafej, szegfej stb.

III. Mint a léleknek, szellemi müködések szerveinek székhelye, s mintegy tartalmazója átv. ért.: elme, ész, akarat, pl. okos világos fej; jó, rosz fej; kemény, makacs fej, rávetni valamire a fejét = akaratát rászánni. Tartalmazó a tartalom helyett.

Innen a) mint lényeges, legnemesebb rész, az egész emberi lényeg, azaz személy, egyéniség helyett: szegény fejem! me miserum! fejedre szóltál, tenmagad ellen; fejenként, egyenként, személyenként; b) helyettes valami, mely mintegy képvisel, személyesít valamit: kölcsön fejében adni, adósság fejében fizetni; ajándék, barátság, ingyen fejében, szégyen fejében, vagyis szégyen megváltására, kikerülésére, falu fejében = helyett, "falu fejében nem mindig tanácsos kardot rántani", (közm.) c) mint az életszervek központja, jelenti magát az életet: fejét koczkáztatja, fejére halált mondottak, fejemet merném rátenni, fejemre fogadok, nem félti a fejét, fejét vették.

Ime így folynak egymásból, és függenek öszve a szók érteményei! Különösen ama vázlatos érteményezésből kitetszik, hogy a fejnek a) magas helyzete b) alakja, c) belső lényege, szervezete szolgál érteményezési alapúl, melyekből a többi átv. és képes értemények szétágazva származtak, s azokat végelemzésben az illető testrésznek mint szemmel látható tárgynak tulajdon értelmére lehet és kell visszavinni.

Ezen alapon értelmezendők a fej származékai is:

- fejes, a) aminek tulajdon ért. állati feje van, b) aminek, átv. ért. fejhez hasonló buczkója, alakja van: fejes bot, fejes szeg, fejes káposzta, saláta, c) a fejben székelő léleknek, illetőleg kedélynek makacs, magát megkötő tulajdonságával biró: fejes gyermek, fejeskedik, makacskodik, fejesség, makacsság.

Ellentéte fejetlen a) aminek állati feje akármily okból hiányzik b) buczkótlan, csomótlan, fejetlen gabonaszár, szőlővessző, fejetlen káposztatorzsa, fejetlen bot, szeg, c) erkölcsi, társadalmi fej nélkül való: fejetlen nép, ország;

- fejedelem, átv. legfelsőbb hatalmat gyakorló személy valamely nép, ország fölött; rokonai: felség, felsőség, fenség, fensőség;

- fejel, átv. a lábbelinek azon részét csinálja, mely a lábfejet takarja; s mennyiben a fej régiesen fe, innen fék = lófejkötő, capistrum;

- fejez, a) tulajd. vagy átv. értelmű fejet levág, lemetsz; embert fejezni, mákot, gabonát fejezni;

b) befejez = valamely műnek, munkának mintegy fejét, födelét, fölét elkészíti s bevégzi. Ettől különbözik a kifejez, melynek gyöke nem a caput, fej, hanem azon fej, melyből fejlik, fejt, fejteget származnak, s rokona a fes feslik, mert kifejezni magát vagy valamit = gondolatát vagy valamely eszmét világosan, mintegy burkából kifejteni, latinúl explicare, exprimere, németűl ausdrücken, azaz átv. ért. mintegy héjából kifejteni, kinyomni, kiválasztani, tehát az elválasztásra vonatkozó fél, vel, vál családhoz tartozik, valamint a fejsze, mint vágó, hasító eszköz, (securis a secando), és a fej ige, mely a tejet kifejti, kiválasztja a tőgyből.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2011. február 7. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,452 Kategória: A magyar nyelv szótára » Második rész
Előző cikk: A szók értelmezése Következő cikk: Szócsaládosítás.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: