Minthogy eddig a történetíróknak nem sikerült hitelesen bebizonyítani, hogy a magyar faj, mely altáji népekkel van akár egyenes, akár oldalágú vérségi rokonságban, valamint azt sem, melyik nyelvvel van ezek közől leányi, vagy melyekkel testvéri, szóval egyenes leszármazási viszonyban: ennélfogva a magyar és altáji nyelvek hasonlítását illetőleg oly nyilt téren állunk, mint a többiekre nézve. Különben okszerű alap nélkül előleg föltennők, hogy ezekkel a magyarnak soha, a legrégibb őskorra visszamenve, semmi köze, semmi viszonya nem volt, hogy egészen elszigetelve álltak egymástól. Ennélfogva a velünk született tudvágy ösztönszerüleg azon kérdést támasztja bennünk: vajjon azon szók, melyek az altáji nemzetség nyelveit alkotják, csak ezeknek kizárólagos sajátjai-e, vagy talán a többiekkel is legalább részben közösek? E kérdésre csak hasonlítás által felelhetni meg, melyet ha a felsőbb nyelvészettudomány elvei szerint űzünk, nevezetesen ha a magyart az árjaféle nyelvekkel öszvehasonlítjuk, nem mondjuk több, de aligha annyi közös anyagot nem találunk, mint amazokban. Aki a hellen, latin, germán és szláv nyelveket, mint nálunk ismeretesbeket figyelemre veszi, s szavaikat a magyaréival öszvehasonlítja: ez állításról megfog győződni, s még inkább, ha ezeknek állítólagos törzsanyjokkal, a régi szanszkrittal öszveveti. Tudnivaló, hogy itt nem kölcsönzött szókat értünk, hanem olyakat, melyeknek itt is ott is meg van eredeti gyökük, saját képzési rendszerök, és családi rokonságuk.

Bopp Ferencznek "Glossarium sanscritum," Benfey Tódornak "Griechisches Wurzellexicon"

és Eichoffnak "Paralléle des langues" munkájok után mintegy 150 szanszkrit gyököt szemeltünk ki, melyekhez magyar gyökök és származékok alaphangra és érteményre hasonlók. Minden gyök után (magyaros helyesíráshoz és hangoztatáshoz alkalmazva) először annak német jelentését, azután más indoeurópai rokonszókat, végre a megfelelő magyarokat állítjuk:

ad (essen): hellen ed-w latin ed-it, német ess-en, szláv jesz-t, magyar esz-ik; ét, ét-el;

ag v. ads, (bewegen): hell. agw, lat. ag-o, m. haj! haj-t, haj-ít, haj-igál;

agh (schaden): hell. acew, acov, ném. ach, ächzen, magy. agg, aggódik;

av (wünschen): hell. voiw, lat. aveo, m. óh, oh-ajt, ah, ah-ajt;

arv (brechen, spalten): hell. arow, lat. aro, magy. arat, ort, irt;

szvan (tönen, schallen): lat. sonus, orosz zweniu, magy. szó, szól, zen-g;

szvad (kosten, schmecken): hell. hdns, m. éd, édes; vesd öszve: ad, eszik, ét;

szvid (ausdünsten, semelzen): lat. sudo, hell. idiw, ném. schwitzen, schweiss, m. izz-ad;

szagh (schneiden): lat. seco, secula, szl. szekat, m. szeg, szak, szakad, szakaszt, szakócza, szekercze;

10. szvap (schlafen): lat. sopor, sopio, sommus, m. szuny, szunydikál, szendereg;

szi, sziv (verbinden): lat. suo, sepio, sepes, szl. schijem, m. sző, szövet, söv, sövény, szőnyeg, fordítva: ösz, öszve;

szri v. szar (gehen): magy. szar-ándok, szar-ahora;

ní, naj (lenken, richten): hell. new, lat. nuo, ném. neigen, nicken, magy. fordítva: int, intéz, inog, ingat, indul, indít;

nis (fliessen, netzen): hell. nizw ném. nass, netzen, lat. madeo, magy. ned, nedv; hell. notiov, magy. nedves;

nam (grüssen, ausprechen): hell. onoma, lat. nomen, ném. Nahme, m. név, nevez;

dáv (geben, darbieten): lat. do, szl. dám, m. adv;

dú v. dús (schaden, verderben): hell. dnaw, m. dúl, dúló, dú-s;

dar v. dár (schneiden, brechen): hell. teirw, lat. tero, m. tör, törés, tördel, dörgöl;

dal (spalten): lat. dolo, ném. Dolch, m. gyalu, gyalk, gyilk;

20. dhá (stellen, bewirken): hell. Jew, Jesiv, ném. thun, That, m. tesz, tét;

dhúp (rauchen, ausdünsten): h. Juow, nujw, ném. duft, m. duvad (a füst, midőn a kéményen kinyomul), doh;

dhar (befestigen, halten): hell. terew, Jraw, lat. duro, n. dauern, szl. trwá, m. tart;

dhars (wagen, trotzen): ném. trotz, m. durcz, durczás, durmonyás, derczés, dérdúr;

tasz (stossen), szl. szteszkati, m. tasz, taszít, toszít, tuszkol;

tusz (ertönen, erschallen): lat. tussio, hell. Jwnssw, m. tüszög, tüszköl, tücsök;

tan (verlängern, dehnen): hell. teinw, lat. tendo, ném. dehnen, m. teny, tenyész, tenger;

tan (ertönen, erschallen): hell. teinw, tonow, lat. tono, tinnio, m. dong, cseng, zeng;

tud (schlagen): lat. tudo, tundo, szl. uderiti, m. üt;

tvacs (bedecken, einschlissen): hell. tagw, l. tego, ném. decken, m. tak, takar, tok, tokmány, tek, tekenő, teg, tegez (nyíltok);

30. tap (brennen, heizen): lat. tepeo, tepor, szl. teplo, m. tapló, mint gyulékony, tűzfogó anyag;

tup (klopfen, schlagen): hell. tnptv, m. tap, top, tapod, toppant, dob, dobál;

tar (brechen): lásd fölebb: dar, m. tör;

tal (vollenden, gründen): hell. telew, szanszkrit talat, telitasz, m. teli, teljes, tölt, talap;

sztri v. sztar (ausdehnen, verbreiten): hell. storev, lat. sterno, stratum, m. tér, terít, terül, terjed, tereget;

íd (feiern, singen): hell. aeidw, wdh, m. idv, idvezel, idnep, innep, (feiertag);

it (gehen): hell. iJiw, lat. ito, szl. idem, m. idő, út, jut;

ikh (gehen, bewegen): hell. ixw, eixw, m. üg-et, űz;

ír (schleudern): lat. erro, m. ir, iram, iramlik, iront, er, ered;

írs, irsi (neiden, hassen): hell. eriv, lat. ira, magy. irigy, harag;

40. il (eilen): hell. elaw, iallw, ném. eilen, m. ill, illan, illeg, előtéttel: bill, billeg, vill, villog, villám, pill, pillog;

já (gehen): hell. iemai, m. jő, já-r;

há (mangeln): lat. hio, hiatus, m. hi, hiu, hiány;

çus (troknen, brennen): lat. sicco, szl. susím, m. süt, szikk-ad;

çár (durchdringen, durchbohren): lat. sarrio, sarculum, ném. scharren, scharf, m. sar, sarol, sarabol, sarló, sarj;

gár (wiederhallen, schreien): lat. garrio, ném. girren, m. garatyol, karatyol;

gardh (wünschen, begehren): lat. quaero, ném. (be-)gehren, m. kér, kérd, kérelem;

garh (einschlissen): lat. gyro, ném. Garten, Gürte, m. kar, kor, ker, kert, kör, karing, kerít, köröz, korong, garád;

ghar (brennen): orosz gori, cseh. hori, lat. cremo, m., gör, görjed, görhön, ford. rög, rögvel, rögtön, rökkenő;

kasz (hauen): tótul kosza, koszit, m. kasza, kaszab, kaszabol, kés;

50. kan (ertönen, erschallen): lat. cano, cantus, magy. kon, kong, kondul, hang;

kut, kud (bedecken), honnan kúta (Haus): lat. casa, ném. Hütte, m. kutyolló, kunyhó;

kaç (spalten): V. ö. kasz, és magy. has, hasáb, hasít, hasogat, kasul (keresztűl);

kakh (schreien, lachan): lat. cachínnor, ném. kíchern, m. kacz, kaczag;

kamp, (krümmen), honnan kampitasz (biegsam): hell. kamptov, lat. camus, camurus, m. kamp, kampó, kampós;

kup (entbrennen, heftig werden): lat. cupio, m. kiv, kiván; szanszkrit kaupasz m. kivánás, szenvedély;

kup v. kub (bedecken): lat. cupula, francz. - cupe, m. kup, kupak, kop, koporsó;

kur (ertönen, erschallen): hell. krouw, fr. crier, szl. kricsiv, m. kur-jant kurjogat, hur borít, hurogat;

kars v. kart v. karç (hauen, spalten): lat. curtus, hell. keirw, m. karcz, karczol, kárt kártol;

kal (ertönen, erschallen): lat. calo, clamo, m. kacaj, kajált, kiált;

60. kul (anhäufen): lat. collis, magy. hal-om;

csár, csiri (hauen, spalten): hell. keirw, lat. sarrio, sarculum, ném. scheren, m. sar sarol, sarabol, sarló, csitri = rövidre vágott haju;

cshad (bedecken): ném. Schatten, m. setét;

szkad (hüpfen): lat. scando, szl. szkokan, szkákám, szkocsím, m. szök, szökdös, szökcső;

u (erschallen, schrein): hell. auw, lat. ovo, m. uh-og, ujj-u, ujj-ong;

ud, und (flissen, benetzen): lat. undo, unda, m. ont, omlik, ondó, öt-vös, önt;

ur (ausdehnen): lat. orior, ortus, magy. er-ed, eredet;

vá (blasen): lat. ventus, ném. wehen, szl. weter, m. vi, vihar, viheder, fú;

vasz (bedecken): lat, vestio, vestis, fr. vętir, m. mez, meztelen, mező, ved, vedlik, (mint hám hámlik);

vut (schlagen): szl. uderim, m. üt, ütés;

70. vai (umfassen, umgeben): lat. vieo, vimen, vinculum, vincio, szl. venyem, venyecz, finn wö, m. ford. öv, övez;

vah (bewegen, tragen): lat. veho, szl. vezem, m. visz, vitel;

váç (ertönen, schreien) és vacs (reden): lat: vagio, vox m. vak-og, vahákol, vacsog, fecseg;

viç (einnehmen), vaiçasz (Wohnung), vaiçman (Haus): h. oikos, m. viskó, hiskó, vityilló;

vap (bewirken), vip (treiben): lat. opus, operor, ném. üben, m. ip-, ipar, iparkodik;

vart (wenden): lat. verto, versus, szl. wratim, m. for, ford, fordít, forog, far, fartat, farol, ferde;

vark (ergreifen, einschlucken), varkasz, (wolf): lat. voro, n. würgen, Würger, m. mar, farkas (?);

val (bedecken); lat. velo, velum, m. bul, bula, bulál, pól, póla, pólál;

val (wählen) hell. elw, lat. volo, m. vál, válik, választ, ném. wählen, wollen;

vil (theilen): lat. vello, m. val, valag, valaska, vel veleszta, fél felez;

80. má, masz (messen): lat. metior, ném. messen, m. mér, mérték;

mas (hauen, brechen): lat. meto, mutilo, hell. ford. temnw, ném. metzeln, Metzger, m. met, metsz, metél, meddő;

man v. mán (unterrichten, benachrichtigen) hell. mhuuw, lat. moneo, mando, ném. mahnen, m. mond, mondat;

mid (schmelzen): hell. madaw, lat. madeo, m. med, medv, medves, meder, ned, nedves, vid, vider, veder (= viz, vizer);

mid, mad (anpassen): ném. mittel, m. id, idom, idomít, idomtalan;

math (bewegen, treiben): hell. maw, lat, moveo, motus, m. moz, mozog, mozdúl;

maj (gehen, bewegen): lat. meo, moveo, m. megy, men;

mah (wachsen): hell. megas, lat. magnus, m. mag, magas, máglya, nagy;

maç (erschallen): hell. mixw, lat. musso, m. musz, muszog;

mar (schneiden, brechen): lat. mordeo, ném. morden, m. mar, marczangol, mariskál, mér-eg;

mur (hemmen): lat. moror, mora, m. marad, maraszt;

90. mard (brechen, nagen): l. mar;

mards (erschallen): lat. murmur, ném. murmelsz, m. mor, morog, mord, morcz;

maszds (netzen): ném. waschen, szl. mocsím, m. mos, mosd-ik;

ban (erschallen, schreien): hell. boaw, lat. boo, m. bőg, búg, bég, bon-g;

badh (schlagen): lat. batuo, fr. battre, hell. patew, m. bot, botol, botlik, botoz, pat-él;

bandh (binden): lat. pedio, ném. binde, band, m. bongy, bongyol, bengy bengyele;

barh, brú (ertönen, erschallen) lat. barrio, fr. bruis, m. bar, barbora, ber, berreg, brúg, brúgatyu;

bah (wachsen, dick werden): hell. pacus, szanszkrit bahusz = magy. pohos, szl. bachor, bachrati, ném. Bauch;

bhas (reden): hell. jaxw, szl. beszeda, m. beszél, beszéd;

bhid (schneiden, brechen): lat. findo, fissus, m. fejt, feslik;

100. bhí (zittern, fürchten): lat. paveo, szl. bojim, fé-l, szanszkrit bhílusz, = magy. félős, megijedt.

bhud (verbergen, verhohlen): m. bujik, bujdoklik;

bhards (heizen, brennen): hell. purow, lat. ferveo, ném. bräuen, brennen, magy. par, parázs, pör, pörköl, pörzsöl, pörnye, pír, pirít;

bharv (zerbrechen): lat. foro, ném. bohren, m. fúr, fúró;

pasz (binden): szl. pasz (öv), m. pászma;

pad (gehen, treten): hell. patew, lat. spatior, m. pat, pata;

pat (fliegen), pataga, patat (Vogel): hell. petomai, m. mad, madár;

pi (trinken): hell. pinw, lat. bibo, szl. pijem, m. piti, pitizál, pityók

pids, picscs (schlagen, verwunden): lat. pungo, fr. piquer, szl. pichnem, m. bök, bökdös;

púj (stinken, faulen): lat. puteo, pedo, foeteo, m. büd, büz, piha! pőcz, pőcze;

110. prus (brennen): hell. purow, m. parázs, porgol, pörzsöl;

plu (fliessen): lat. pluo, fluo, ném. fliessen, m. foly, folyó;

phval (athmen): lat. flo, ném. blähen, szl. fúkám, m. fúj, fúl (dúlfúl);

ar, ár (gehen, erreichen): magy. ara (=? meny, férjhez menő), ér, elér;

ris (hauen, schneiden): lat. rodo, rado, ném. reissen, ritz, m. rés, riszál, reszel;

rad (brechen, spalten): lat. rodo, m. rág;

rud (erschallen): lat. rudo, rugio, m. átvetve: ordít, virdít;

ri (fliessen): hell. rew, lat. rivus, ném. rinnen, m. ér, ered, ir (ungventum);

riç, l. ris;

ráds (hervorleuchten, glänzen): m. ragy, ragya, ragyog, ragyiva;

120. ruds (brechen, schaden): lat. ruo, ruino, rumpo, m. rom, ront, rongál, rongy, roncs, rosz;

raph, riph (stören, brechen): lat. rapio, ném. rauben, m. rab, rabol, rif, rifol, rib, ribál, ribancz, rap, rapancz;

lí (auflösen, schmelzen): hell. luw, lat. luo, szl. lejem, m. lé, leves, licslocs, ford. ol, olv, olvad;

lábh (schleudern): lat. libro, m. lób, lóbál, lob, lobog, lód, lódit, lobda, labda;

laip (laufen): m. láb, lép, lább, lábbad, ném. Lauf.

szu v. szú (werfen, schieszen, hervorstossen): honnan szúsz (Schwung), szúnasz, szúnusz (Sohn): hell. seuw, seiw, m. su, suh, suhan, suhít, sugár, suhancz;

szam v. szám (zusammenthun), szamasz (derselbe): hell. omoV, omoioV, m. öszv;

dau, dvis (hauen, trennen): hell. daixw, m. has-ít, has-ad;

div (glänzen): m. dív-ik;

pat (schalten, herschen): lat. potior, possum; m. hat;

130. till (aufsteigen): hell. tellw, telew, m. száll;

tul (anfheben, stützen): hell. talaw, tollo, m. tol;

çákh (durchdringen, erreichen), çáchá (Zweig): lat. cacumen, m. csák;

dsi (siegen): m. győz;

kri v. kar (machen, schaffen), kartar (schöpfer): lat. creo, creator, m. gyár-t;

csap (brechen, zerbrechen): hell.koptw, m. csap;

karv v. karp (brechen, verringern): lat. carpo, m. csorba;

khjá (reden, aussprechen): hell. koaw, kajá-lt v. kiá-lt, kia-bál?

ubh v. umbh (aufhäufen, vereinigen): m. bő, buja;

aun v. ún (wegnehmen): hell. anew, inew, aneu, m. in-cs (régies), in-ség;

140. vaç v vacsh (wünschen): hell. eucomki, euch, m. vágy;

var, vars (begiessen), vár, vári (Wasser): hell. oroV, m. ár;

vail, vaill (bewegen, wenden): hell. elaw, eilew, m. ill-an, vill-an, bill-eg, ball-ag;

bukk (schreien), bukkasz, bukká (Bock, Ziege): hell. buxw, bauxw, lat. buccino, magy. bőg, bak-og, vak-og;

bhár (brennen): hell. purow, lat. ferveo, m. pír, pir-ít, per-g-el, par-ázs;

blász (glänzen, brennen): hell. flegw, flogew, lat, fulgeo, m. világ;

ap (Wasser): lat. aqua, m. hab;

pab, pamb (gehen): m. bábó (= láb, gyermek nyelven);

agnisz (Feuer): lat. ignis, m. ég;

jam (halten): m. gyám, gyámol;

150. szmi (lächeln): m. mosoly, mosolyog, mosolyodik stb. stb.

Ime példákul azon 550 gyök közől, melyeket Eichhoff feljegyzett, több mint egy negyedrész rokonítható a magyarral.

Az elszámlált szanszkrit igéken kívül még több mások találtatnak a nevek, névmások, számnevek, névhatározók, tagadók, kötszók stb. között, melyek a magyarral mind alaphangra mind érteményre rokonok. Ennyi hasonlóságot nem lehet csupa vak találkozásnak, véletlen esetnek venni, sőt észszerüleg gyaníthatni, hogy részint egy ősibb, elődibb közös nyelv maradványai, részint az emberi szellem közös természetében alapszanak.