A gyökök fogalma


A gyökök fogalma

Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, melyekből vagy belváltozás, vagy toldás által más-más,

alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. Amazokat a nyelvészek

gyököknek, emezeket származékoknak szokták nevezni.

Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki, vagy többet; amaz egyszerü, emez

többszerü, vagy öszvetett, pl. fej egyszerü szó, mennyiben minden mellék

fogalom nélkül egyedül az állati testnek bizonyos részét jelenti; fejetlen, többszerü,

mert a fej hiányának fogalmit is magában foglalja; fejetlenség még többszerűbb, mert a

fentebbieken hivül még azon állapotot is kifejezi, midőn valaminek feje nincs; fejtető,

öszvetett, mert ezen két fogalomnak: fej és tető, szoros viszonyát, együttes létét

jelenti.

Az ilykép együvé forrt alkatrészek úgy tekinthetők, mint vegyelemnek, melyek viszonyos

egymásra hatás által egy önálló szellemi egészet képeznek.

A gyökök, mint minden járulék nélküliek, többfélék, a) melyek önálloan minden hozzátét nélkül is

határozott jelentésüek, mint: fa, fű, jó, rosz, én, te, üt, ver, no! hi! czo! csa! s ezek

másképen: gyökszók; b) melyek önállóan nem divatoznak, de több különböző képzőket elfogadnak,

tehát képzési vagy ragozási állapotjokat tekintve egykor divatozniok s határozott jelentéssel kellett

birniok, különben többféle származékaiknak sem volna rokon jelentésök, pl. a fakad, fakaszt, apad,

apaszt, eped epeszt igék gyökei fak, ap, ep, melyek oly önhatási vagy áthatási viszonyban

állanak az ad, ed, aszt, eszt képzőkkel, mint a likad, árad, dűled, likaszt, áraszt, dűleszt

származékokban az önálló lik, ár, dűl. A csak származékaikban élő gyököket elvont gyököknek,

puszta gyököknek nevezzük. Újabb időben számtalan szó, mely nyelvemlékeinkben csak képzővel fordul

elé, tehát csak mint elvont létezett, az irodalom utján önállóvá lön, mint: rom, idv, rag, gyök, dics

stb. melyeket ha még tovább is képesek vagyunk elemezni, azaz több gyökökkel közös oly elemet találunk

bennök, mely valamennyivel közös jelentést sejdíttet pl, ro rom, rosz, roz(-z-an) rogy stb.

gyökökben, di dísz, dív(-ik), dics gyökökben, ezt gyökelemnek hívjuk, mint fentebb is megérintettük.

Az elvont gyökök valamint más nyelvekben, úgy a miénkben is nagy számuak, milyenek

a) a hangutánzók fölös sokasága, mint: csör, dör, hör, pör, zör, bon, don, kon, zon, koty, loty, toty,

sis, sus, szisz, szusz, mint ezen gyakorlatos igék gyökei: csör-ög, dör-ög, pör-ög, zör-ög, bon-g,

don-g, kon-g, zon-g, koty-og, loty-og, sis-ereg, sus-og, szisz-ěg, szusz-og;

b) melyektől bizonyos és más szókban is létező képzőket világosan elkülöníthetünk, milyenek,

ill-an, vill-an, ig-tat, icz-eg, ficz-am, ir-am,

isz-am, i-ed, heg-ed, ki-es, om-lik, bom-lik, csom-ó,

dom-ó, güm-ő, red-ő, ned-v, ked-v, dar-v, szar-v,

od-v, fod-or, bod-or, bocz-kó, sil-ány, hi-ány, hi-ú,

li-ú, stb.

c) oly szóelemek, illetőleg egyes önhangzók, melyek bizonyos szócsaládokban az alapérteményt határozottan

kitüntetik mint a közelre mutató i, e ezekben: ide, itt, innen, ily, így, ihol v.

ehol, ez, imez, v. emez, és a távolra mutató o, a ezekben: oda, ott, onnan, oly,

ógy (úgy), ahol, az, amaz, amott.

A mutató a és e önállósággal is birnak, pl. ott van a! oda menyj a! ide hozd e!

itt maradj e! Ezen e-hez hasonló a kérdő e pl. eljösz-e? te vagy-e?


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,477 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Következő cikk: Elvont vagy elavult törzsek


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: