1) Midőn az elülálló önhangzó változik, s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nemét fejezi ki, pl.
mint a metszésre, hasításra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke: ar, arat, árt,
ártány (= herélt kan), or, ort, orló, ortovány (fordítva ró): ir, irt, irtás, irtogat,
iromba, irás, ür, ürü (herélt kos);előtéttel: bar, barázda; bor, borotva;
ber, berbecs (ürü); csor, csoroszla; dor, doroszló; far, farag,
for, forgács; kar, kard, karcz; kor, korsin, kornicz, korbál; her, herdel;
hor, hornyol; har, har-ap; nyír, nyirkál; sar, sarabol, sarol, sarló;
tar, tarol.
2) Midőn az elűlálló önhangzó változatlanul marad, s mássalhangzója változik, pl. az i alaphangu
s könnyű mozgásu szócsalád: icz, iczeg; ill, illeg; in, inog; isz, iszamlik;
izs, izseg; előtéttel: bicz, biczeg; bill, billeg; vill, villog;
pizs, pizseg; vincz, vinczároz; az ő alaphangu s kerek-gömbölyü szócsalád:
öb, öböl, ök, ököl; öl, ölel; öv, övedz; előtéttel: csöb, csöbör;
döb, döbön; göb, göbü stb.
3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik: om öm alaphangú, párhuzamos dudorú család:
bom, bombék; böm, böndő; csom, csomó, csomb, csombor; csöm, csömb, csömbölék;
czom, czomb; dom, domb, dombor; döm, dömb, dömbicz; tom, tombácz, tomp, tompor;
töm, tömpe, tömör; zom, zomok, zöm, zömök, zsom, zsomb, zsombék;
gom, gomb, gomba, gomoly; göm, gömb, gömböly; gyom, gyomor, gyöm, gyöngy;
hom, homolít, homolka, homorú; höm, hömp, hömpölyög; kom, kompoty; köm, köndör.
4) Midőn csak a középhangzó változik, pl. fak, fakad, fek, fekély; fon, fonák,
fen, fenék, val, valag, vál, válik, válu; vás, vásik, vés, vésű;
far, farol, fartat, for, forog, fer, ferde; par, parázs, pěr, pěrzsěl,
pör, pörcz; lap, lapu, lapácz, lep, lepény, lip, lippen.
5) Midőn a véghang változik, pl. a ka alaphangu kerek görbe család: kacs, kacska,
kacsiba; kaj, kajla, kajmó; kam, kampó; kany, kanyar, kanya; kal, kalinkó,
kalimpázik.
6) Kettős változattal, pl. fél, felel, felelet, vál, válasz, válaszol; for, forgó,
par, parittya; dere-dara, tere-tura; cseléd, család; kar-ika, gur-iga;
bib-asz, pim-asz; biz-gál, pisz-kál; bog, pok;
bód-or, pót-or, rib-anczos, rap-anczos.
7) Hármas változattal: fész-ek, vacz-ok; bös-törködik, pěz-děrkědik;
alt (alutt) tej, ord-a; laj-ha, reny-he.
8) Fordítva: csaf-ar, facs-ar; csev-eg, fecs-eg; csob-án, bocs-ka,
gúb-ó, bug-a; hus-áng, suh-áng; kecs-ély, csek-ély,
zsug-orodik, guzs-orodik.
Az imént elszámlált példák, melyeket számtalanokkal lehet szaporítani, mutatják, hogy a nyelvalkotó
ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni; legrokonabbak pedig az ugyanazon szerviek,
pl. mil milling, vil világ, villám, pir piros, mir mirígy, vir virad;
melyek mind valami tüzes szinűt, fényűt jelentenek, s első hangjaik ajkiak: m, o, v, a második
mindnyájokkal közös élénk hangzatu i, a harmadik l és r legközelebbi rokonok.
Igy egyeznek egymással a magyar fe vagy fej, a finn pää; a magyar fa,
német Baum, finn puu.
Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonyma) ama nemei, melyek ugyanazon szervi hangok
módosítványai, mint: bog, csomó a fán, bok, bok-a = csontbog a lábszáron; pog,
pog-ács = boghoz hasonló sütemény; pok, a szegnek bogos feje; pók, in-pók, húsos bogféle
kinövés a ló lábszárán, inán; bug, buga, a kender bogforma koronája; bogy, bogy-ó, kis
boghoz hasonló gyümölcs; bugy, bugy-a, bogos forradás a fa derekán; buk, bukta, több
bogból álló sütemény; bocz, boczkó, bucz, buczkó, csomós, kemény bog; vékonyhangon:
büg, bögy, bögyök; fordítva: gob, gobhal, gömbölyü, gobos fejü hal; gub, gubó,
gobbá alakult selyemszálak, kob, kobak stb.
Más nyelvekkel hasonlítva: bur-ok, bul-a, lat. vol-ucrum, bul-ga,
vel-um; dob-asz, lat. tum-idus; büd-ös, lat. foct-idus, put-idus;
bék, lat. pax; fi, fial, (régi), lat. filius, finnül poikas;
pór-ias németül puj, hell. paiz, tótul paholek, lat. puer;
bök-ő, lat. pug-io, lengyelűl pik-a;
báb, lat. pup-pa; per-eszlén, lat. ver-ticillum;
ford-ít, lat. vort-it; mez, lat. ves-tis;
ned, med, lat. mad-or, német: nasz, netz-en, stb. stb.