Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: É


Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: É

eb, éber, ébred, ébreszt, ébren. Rokona: érni émik, émett.

éd, édes, édesít, édesedik, édesűl, édesget. Gyökeleme azon ě, melyből ěszik, ětet, származik.

ég, (1), tompa ékvesztő é-vel: eget, egek, egű. Mint magasat jelentőnek vastaghangu rokona ág, hág.

ég, (2), éles hangu ë-vel, máskép: íg; égés, éget, égékeny, éghetetlen.

éh, éhes, éhezik, éhom, éhség. Gyökeleme ě-(szik). Változattal: éj, éjom (= éhom), éjomét (reggeli evés)

éj, (1), régiesen csak é: éfél, éjfél, észak, éjszak; éjjel, éjjelez, éjtszaka.

éj, (2), indulatszó: éj no; éj ha: előlehhel: héj!

ék, (1), hegyes végű, szöget képező valami; ékel, ékelés, ékez. V. ö. ek, eke.

ék, (2), szépet, kedvest jelent ezekben: ékes, ékesít, ékesget, ékesség. Rokona ég (ige) vagy a fordított ké, kéj, kéjes, ki, kies.

él, (1), tompa é-vel: éles, élesedik, élez, élesít, életlen. Ék alaku, metsző, tulajdonságot jelent.

él, (2), ige, éles ë-vel: élés, étet, élelem, élénk, éltet, élődik. Némely származékaikban rövid el: eleven, eledel, eleség.

ém, (1), émik, émett, émetten, am. ébren. Rokona: éb, előtéttel: kém.

ém, (2), émely, émelyeg, émelygős, émelyít.

én, (1), első személynévmás, röviden: en, gyökeleme a közelre mutató e valamint ten gyöke de = ta, to (= tova, tovább), és ön gyöke ö v. ő = távolító, vagyis távolabbi a o.

én, (2), ének, énekel, énekes. Vagy kedélyhang, mint a vidám he! hé rokona, vagy alaphang benne a zengő n is, mint legtöbb hasonló szókban mint zen-g, csen-g, don-g, bon-g, csan-g, han-g.

ép, épít, épűl, épülés, épület, éperedik. Ellenkezője; áp, áporodik, éles é-vel.

ér, (1), önh. ige, érkezik, érkezés. Alapérteménye: bizonyos helyre jut.

ér(ik), (2), k. érés, éretlen, éretlenség; rokon az előbbivel, a mennyiben jelentése: a tökély fokát eléri.

ér, (3), önh. becsre vonatkozik: érték, érdem, érdemes; előtéttel rokona bér, vastaghangon ár, áru.

ér, (4), áth. am. valamit megközelít, közvetlenűl illet; érd, érdel, érdekel, érez, érzelem, érzékeny; ért, értelem, értelmes, értervény.

ész, tompa é-vel, ékvesztő: eszes, esztelen, eszesség, eszme, eszmél, eszelős; a szivás vagyis lélekzés eredeti értelme rejlik benne, s rokon szesz, szusz szókkal.

ét, (ě-et) étek, étel, étkes, étkezik. Az ěszik igével egy eredetű.

év, évi, éves, évűl; múlt év, jövő év, folyó év. Rokon vele ív mint kört jelentő; a honnan a latin annus és annulus is rokonságban vannak (Fabri Thesaurus). Hasonlók a latin: aevum, (aiwn), aetas (aevitas).


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,582 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: E Ë É Következő cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: I, rövid.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: