Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: I, rövid.


Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: I, rövid.

i, (1), közelre mutató: itt, ide, ily, ihol, így, változattal is régiesen e, ett, ede, ely, ehol.

i, (2), remegéssel járó félelmi hang: ied, íeszt, ieszke, v. jeszke.

i, (3), gyökeleme iszik, itat, icsar, iand, ihas, ihatik származékoknak.

icz, (1), kőnnyü, ideoda hajló mozgás: iczeg, iczegés, előtéttel; bicz, biczeg, biczegtet; közbetéttel; incz, bincz, binczk, inczároz.

icz, (2), a kicsinyitő ěcs, öcs, acs változata: iczi piczi, közbetéttel: incz, inczen pincz.

ics, (1), kicsinyitő, l. ěcs, öcs, ocs.

ics, (2), icsog, icsongat, előtétel: vics, vicsog, vicsorog, vicsorgat.

id, (1), vékonyhangu i-vel, mely ü-vel váltakozik: idő, üdő, idős, időz.

id, (2), vékonyhangu i-vel, mely ü-re nem változik; ideg, ideges, idegen, idegenít, idegenűl, idegenség.

id, (3), vékh. i-vel mely ü-re változik: idv, (üdv), idvez, idves, idvesség, ide, idűl, idnep, ill, (üll).

id, (4), vastagh. i-vel; idom, idomos, idomít, idomúl, idomtalan.

if, fordítva: fi, lágyabban: iv: ifju, fiu, ivar, ivik, ivadék, ivás, ivács. Egyezik vele a latin juvenis gyöke juv.

ig, (1), vékonyhangu ragokkal és képzőkkel: igen, igenel.

ig, (2), vékonyh. ragokkal és képzőkkel, s ü változattal: iget (üget), igetés, igető.

ig, (3), vastaghangu ragozással: iga (jugum), igás, igáz.

ig, (4), vastaghangu ragozással, s változattal jog: igaz, igazít, igazság, igazodik, igtat (jogtat).

igy, (1), vékonyhangu, ü változattal: igyekszik, (ügyekszik), igyekezet.

igy, (2), vékonyhangu, ë változattal: igyen, igyenes, (igenyes), igyenlő = egyen, egyenes, egyenlő.

ih, (1), vidám kedélyhang: ihá, iháczol, ihog, ihogás, ihogvihog.

ih, (2), vékonyhangu ragozással: ihl, ihlel, ihlet, ihlés.

ih, (3), vastagh. ragozással: ihász, ihászkodik; változattal: juh, juhász, juhászat, juhászkodik.

ih, (4), iha a szekérben; változattal: juh, gyuh, juha gyuha = gyomor, bél.

ih, (5), gúnyoló, csúfoló kedélyszó: ihi! ihu!

ih, (6), vastaghangu: ihar, iharos, változattal: juh, juhar, jáv, jávor.

ik, (1), menésre, mozgásra vonatkozó: iklat; előtéttel: csik, gyik, siklik, czikázik.

ik, (2), ikr, ikra, ikrás, ikrásodik.

ik, (3), vékonyhangu: iker, ikerít, ikerűl; változattal: ük, üklü.

il, = ir,: ilomba = iromba, tarkázott, rovatolt.

ill, (1), vékonyhangu: illik, illő, illet, illendő, illeszt.

ill, (2), vékonyhangu: illeg, illeget, előtéttel: bill, billeg, billen, billeget, billent, billentyű.

ill, (3), vastaghangu: illa, illan, illant, illó; előtéttel: pill, pilla, pillant, pillog, pillangó, mill, milling, vill, villám, villog.

ill, (4), vastaghangu: illat, illatos, illatozik; illanó tulajdonságától a honnan a 3. alattival azonos.

ill, (5), vékonyhangu, érintési jelentéssel: valamit illetni, engem illet, kézzel illetni. Egyszerü gyöke il = ér, (tangit, palpat).

im, (1), közelre mutató: imez, imely, imitt. V. ö. am, amaz.

im, (2), vastaghangu: imola. Eredetileg a mozgásra vonatkozó: in, imola = inola, vékony, hosszu, ingadozó száru növény.

im, (3), ima, imád, imádkozik, imádság; rokona em (emel, magasztal), s a szanszkrit am (tisztel).

im, (4), vékonyhangu, ü változattal: imeg, ümög.

in, (1), vastaghangu: inog, ingat, inal, inas, indúl, indít, ingadoz, ingatag, ingovány, inkó; előtéttel: bin, bingó, hin, hinta, hintál, hintó, hinbál. Alapérteménye: mozdulás, mozgás.

in, (2), vékonyhangu: inger, v. inder, ingerűl, ingerel, ingerít, ingeredik, incselkedik. Alapérteménye: kedélyi mozgalom.

in, (3), hiányt, szükséget jelentő: ingy, ingyen, inség, incs (régies). Fordítva rokona a tagadó, v. tiltó ne, nem. Egyeznek vele a tagadó latin in, hellen an, német un.

in, (4), = jon: inkább, jonkább, (régies).

in, = im, (5), ing, üng, imeg, ümög.

in, (6), vékonyhangu: int, intés, integet; intéz, intézet, intézkedik.

ip, (1), az ap, kicsinyitője: ipam, ipad, ipa, v. ipja.

ip, (2), ipar, iparkodik, iparkodás. Kemenes alján: imp, imporít = cselekvésre nógat, buzdít, mintegy: iparít.

ir, (1), különféle kedélyszók gyöke: a) irgalom, irgalmas, irgalmaz, irgalmasság; változattal: jor, jorgat (régies); b) irigy, irigykedik, irigyel, irigység; c) irtózik, irtózás, irtóztató.

ir, (2), az irmag öszvetett szóban am. er, melyből ered származott, t. i. irmag, am. állatot vagy növényt eredtető, fajszaporító mag. Vagy talán az ivik (fiadzik) gyökről = iv-mag?

ir, (3), fris, mozgási érteményü: ireg, fireg; változattal: ür, ürög, fürög.

ir, (4), vastaghangu: irány, iram, iramlik, iramodik. iront. Alapérteménye: távolabbi pontra czélzás, sietés, futás, er-edés.

ir, (5), vastag és vékonyhangu: ir (kenőcs), iró (a tejföl vize); előtéttel: nyir, virics, zsir. Általán hig, folyékony testet jelent.

is, (1), isme, ismér, ismérkedik; változattal: ěs, ös, esmér, ösmér.

is, (2), v. izs, iseg, izseg, előtéttel: bis, bizs; biseg, bizseg, bislet, V. ö. pis, vizs.

is, (3), isten, istenes, istentelen, istenség, istenit. Rokona az isten tanuságára hivatkozó es (jurementum) és a régies bizonyító isa; talán a gyök: ős, a régi halotti beszédben: is.

isz, (1), iszik. isza, iszák, iszákos, iszos, gyökeleme: i, mint i-and; i-tat, i-hatik, i-tt, (= ivott) mutatják.

isz, (2), iszam, iszamlik, iszamodik, iszánkodik, (i)szánkó. Alapérteménye: könnyen sikamló csúszás, tovább haladás. suha-anás.

isz, (3), isz-ki, iszkódik, iszkurdi. Alapérteménye: elsurranás, szökő távozás. A föntebbi gyökkel legközelebb rokon.

isz, (4), borzadalmi kedélyhang: iszony, iszonyú, iszonyodik, iszonyat, iszonyatos, iszonytató, iszonyúság. Legközelebbi rokona: ir, irtózik.

ir, ity, iti, ityi, itizál, pityizál, pityó, pityók, pityókos, gyökeleme i, i-szik, i-tat.

iv, (1), vastaghangu: ivad, ivadék, ivar, ivás. Keményen: if, ifju, alap érteménye nemzedéki új szaporodás. Ellenkezője: av, avik.

iv, (2), éles vékony kiáltó hang: ivölt, ivöltés; változattal: üv, üvölt, üvöltés; előtéttel: süv, süvölt, süvöltyű.

iz, (1), = közelitő ez: izěbe, izibe = ezennel, legitten, ezen pillanatban, izé = ez e, ezen valami, amit most hamarjában nevezni nem birok.

iz, (2), mint mozgásra vonatkozó vékony és vastaghangu származékokban: izeg, izegmozog, izog, izgat, izgága; előtéttel: biz, bizgat, pisz, piszkál, viz, viszket, viszketeg (izged, izgeteg)

iz, (3), izom, izmos, izmosodik.

iz, (4), prüsszenési vékony hang: izik, izlet v. iztet, prüsszen. Hasonló hozzá a német: nieszen.

iz, (5), v. üz, izen, üzen, izenet, üzenet, izenget, üzenget.

izz, izzad, izzaszt, izzó. Az égő test zizegő hangja, vagy oly fölmelegült testé, melynek nyirka, nedve zsizseregve ömlik ki. Rokonai a latin: aestus, sudor, német heisz, sieden, schweisz, schwitzen, héber azza stb.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,464 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: É Következő cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Í, hosszú.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: