Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: O, rövid.


Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: O, rövid.

o, (1), többféle kedélyállapot kitörő hangja, gyönge utólehhel: oh, ohaj, ohajt, ohajtás.

o, (2), távolra mutató több szónak gyökeleme, mint: o-tt, o-da, o-ly; ellentéte i, i-tt, i-de, i-ly.

ocs, (1), a kicsinyező ěcs, öcs, acs változata, mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban, mely am. fiatal, kis nyúl.

ocs, (2), ocsmány, ocsmányság; rokona az előtétes: mocs, mocsok, mocskos, mocskít.

ocs, (3), ocsódik v. ocsudik, ocsódás. Azon os változata, melyből a hirtelen mozgást jelentő oson származik. Az álmából fölébredőnek mozgását fejezi ki.

od, (1), távol hely, távolság: oda = ama távol helyre. Gyökeleme távolt jelentő o. Ellenkezője: id, ide, ezen közelebbi helyre.

od, (2), = ad, ud: odu, adu, udu, odvas, advas, udvas, odor; p előtéttel: podva pudva, podvás. Alapérteménye: üreg, lik. A törökben oda am. szoba.

ok, (1), természeti hangutánzó: okád, okádik, okádás, okádtat; előtéttel: bok, boká-kol, vékonyhangon: ök, ökrendez, öklik, ökrődik.

ok, (2), fn. okos, okosság, oktalan, oktat, okik, okúl.

ol, (1), = al: olcsó (mintegy: alsó), olcsóság, olcsárol (közelebbi öszvetétele: alsó ár) am. valaminek árát, becsét alacsonyítja.

ol, (2), = al, melyből alszik, altat származott: olt, oltás, tűzoltás, tejet oltani, alutt tej, meszet oltani = altani, olt var = alutt var.

ol, (3), olt fát, v. fába olt, lágyítva: ojt. Eredetileg vagy azon öl, melyből ölt származott, mennyiben a fába ágat vagy szemet öltenek, vagy azon or, melyből ort (metsz) eredt, minthogy az oltás rendszerént bemetszéssel történik.

ol, (4), oltalom, oltalmaz, oltalmazás. Eredetileg: ov v. óv, tehát = ovtalom, ótalom, ami által valamit óvunk, vagy valamitől ovakodunk, lásd ó (2).

ol, (5), olta, régolta, l. ó melléknév.

ol, (6), olu, olv, olvad, olvaszt, olvadékony. Alapérteménye: szétváló valami, folyékony, híg. Rokon értelmüek: old, oldoz, olvas, valamint el gyök is.

oll, (1), = ell-ik: olló, kecskeolló = ellő. "Te fogaid, miként juhcsordák, mindenik kettős ellővel" erdélyiesen = ollóval. Énekek éneke. Döbrentei cod.

oll, (2), olló (forfex), ollóz. Elemezve: or-l, orol, orló, azaz metsző. Olyan mint: talló, salló, e helyett: tarló, sarló.

oly, e kérdésre: mily? am. bizonyos távolban levőhöz hasonló. Valamint a mily, gyöke mi, s az ly, képző, hasonlóan az oly gyöke a távolra mutató o, s képzője ly. Ellenkezője a közelre mutató: ily = i-ly. Kérdési h előtéttel: holy, holyan? = mily, milyen?

om, omlik, omlad, omlaszt, omlékony, omladoz, omladékony, omlatag, ondó (omdó), ont, (omt). Vékonyhangon: öm, ömlik, ömleszt, önt, (ömt) stb. Előlehhel: hom, homok, homu (omlékony testek), bom, bomlik, bont (bomt) stb. Alapérteménye: valamely test részeinek szétválása, szétfolyása.

or, (1), onszol, onszolás, fordítva no, mely tovább menésre, valaminek folytatására sürgětő indulatszó, honnan: nosza, nógat, nódít.

on, (2), ondok, ondokít, ondokság, l. un, undok.

on, (3) v. onn, (mint: ben, benn, kün, künn) = bizonyos távolságban levőn vagy levő fölött: onnan, onnét (= onn-el). Gyökeleme a távolra mutató o; ellenkezője: in, inn, innen, innét.

on, (4), ontok, azon fonal, melyet a vetélőről a szálfonalakon keresztül vetnek; ondók, a gyapotfonó kerékbe öltött középfa;. ontra a hordóban, a dongák végén kivájt rovaték, melybe a fenékdeszkát beleeresztik; ontra a pendelyben, azon hajtás, melybe mint a gatyakorczba, a kötö madzagot beleöltik. Mind a négy értelemben valami beöltöttet vagy beöltésre valót jelent, minélfogva ezen on = ol, melyből olt (inserit), vékonyhangon ölt származik, és így ontok, ondók = olték, oldok, öltěk, öldök, és ontra = oltora, öltöre.

or, (1), tompa, reszketeg állati hang: ordít, ordítás, ordítoz.

or, (2), orsó, előtéttel for, forog, forgat. Alapérteménye, körös mozgás. Vékony hangon rokona: ör, örv, örvös.

or, (3), orj, orom, ormos, orr; megnyujtva: ór, órj, órjas, órias; előtéttel: hór, hóri, gór, góré, mor, marj. Alapérteménye magasság, földudorodás.

or, (4), = ol v. al, orda = olda, alda, azaz oltott, alutt téjféle étek.

or, (5), metszés alapfogalmával: ort, ortovány, orló (olló), ortókapa. Változatai: ar, arat, aratás, ir, irt, irtovány. Átv. ért, ordas, am. barnás vonalú, mintha rovásos, iratos (irdas) volna. Fordítva: ró.

or, (6), ragadozás, fosztás alapérteményével: orv, oroz, orozkodik, orálkodik. Latinul: fur.

or, (7) = ur v. úr: ország = urszág = urság.

or, (8) = ir (kenőcs): orvos (irvos), irral gyógyító, orvosság (irvosság).

os, 1) siető elsurranás hangja: oson, osont, változattal us, uson, usdí; 2) levegőt suhogtató természeti hang az ostor szóban, melynek egyik neme: suhogó. Képzésre olyan, mint: foszt-ból fosztor.

osz, (1), oszlik, oszlás, oszlékony, oszladoz, oszlat, oszt, osztozik, osztogat, osztály, osztályoz. Alapérteménye: egésztől elvaló, szétdarabolt rész. Előtéttel: fosz, foszlik, foszt, stb. Ellentéte a vékonyhangu ösz, öszve, öszveg, mennyiben a részeknek együtt létét, jelenti; sőt ezekben: öszveesik, öszvedől szintént az oszlás fogalmát leljük. V. ö. sző.

osz, (2) = az: osztán, azután.

ov, ovas, ovúl, ovít. I. av.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,779 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Í, hosszú. Következő cikk: Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Ó, hosszú


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: