ó, (1), melléknév = av: ócska = avacska, ósdi = avasdi. Gyökeleme o v. a rokon távolra mutató o v. a-val, t. i. ami ó az mint elmult, mint régi a jelentől vagy ujtól távol van.
ó, (2), ige: óvok, óvás, óvakodik, óvhatatlan. Változattal: ol, oltalom, oltalmaz. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás.
ól, (1), fn. disznóól, tyúkól, lóól, hidas ól; mintegy óvó hely. Egyezik vele hangban a hellen aulh, lat. aula, szláv: ula (udvar).
ól, (2) ólálkodik, ólálkodás, régiesen or, orálkodik = lopás v. orrás végett lappangva leskelődik.
ól, (3), ólom, ólmos, ólmoz. Rokona: ón, Molnár A. szerint: plumbum et stannum, t. i. az ólom valamivel halványabb, homályosb, az ón (stannum) világosabb szinű fém, honnan onos eső = féligmeddig fagyos, fehéres cseppü eső, ónossá lenni am. ijedtében elhalaványodni. Ennélfogva legvalószinübb, hogy mindkettő gyöke a fehéret jelentő hol v. hó. Hasonló rokonságban a német: bleich és Blei. Lehet,ol-v-ad' szóval is egy gyökű.
ór, órias v. óriás (mint, urias, uriás). Előlehvel: hóri, hórias. Egy eredetü a magasat jelentő or (orom, orj) gyökkel.
óv, l. ó (2).
