ú, távolra mutató: úgy, úgy a! ugyan. A közelre mutató módhatárzó: így. Rokon a távolító ó-val. V. ö. ún, út (2).
új, újdon v. ujdon, újonta v. ujonta, újúl v. ujúl, újít v. ujít, újság v. ujság. Fordítva jú = iv, if, a maga nemében fiatal, csak imént származott, készült stb. Ellentéte ó = av, avik, ivik Átv. ért, újj v. ujj, a kéznek mintegy, fia kicsinye, és a felöltő ruhának azon része, melyet újra vagy karra húzunk.
ún, únja magát; gyakran ékvesztő: unalom, unatkozik, untat, kellemetlen érzés, visszataszitó, távolító ú v. ó hang által jellemezve.
úr, ékvesztő: ural, uras, uraz, uraság, urodalom. Régiesen: or, honnan, ország = urszág, urság.
úsz, csak némelyekben ékvesztő: úszik, úszás, úsztat, uszály, uszamik, uszamodik. Előtéttel rokonai: csúsz, kúsz.
út, (1), fn. útra, útról, útba, útat, útak, útas, útazik, útal, útalvány, útasit. Ikerítve ige is: utfut. Egyeznek vele a szláv pút, latin it-er, hellen: od-oV.
út, (2), kellemetlen érzésből fakadó visszataszítást jelent e származékokban: útál, útálat, útálatos. Gyökeleme a borzadási és távolitási kedélyhang: ú, hú!
