Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: H


Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: H

ha, (1), né-ha, vala-ha, minden-ha, so-ha (se-ha). Alapérteménye: idő, kor, innen: hái-bái = régi, ócska.

ha, (2), föltételes kötszó, melyet a régiek név gyanánt ragoztak is. "Hával (föltétellel) oldozta fel." Pázmán.

ha, (3), elvont gyöke a takarót, burkot, héját jelentő haj, hám, hás, hártya származékoknak.

ha, (4), hangosan kifakadó vidám kedélyhang: haha! hahota, hahotáz.

ha, (5), a kérdő hány? hányadik? szók gyöke.

hab, (1), hangut. habog, haboz, habahurgya, habatol, habsol. Vékonyhangon: heb, hebeg, hebehurgya. Szanszkrit, zend ap, perzsa áb, latin aqua.

hab, (2), habzik, habos, habuczkol, habit, habicza. A fehéret jelentő hav, havas gyökkel rokonítható.

háb, hábor, háborít, háborodik, háborog, háború, háboruság.

had, 1) = nemzetség v. család, nemesek hadnagya, csúnya hadak ezek a szömszéd népek. 2) = vezekedés, villongás, háboru, mennyiben hadak (népek) hadak ellen vívnak, hadat indítani, hadakozik, hadakozás. 3) ideoda kapkodás: hadar, hadarász hadonász.

hagy, (1), hagyás, hagyogat, hagyomány, hagyaték. Tájejtéssel: hágy.

hagy, (2) = haj v. hej: hagyma, = hajma.

hagy, (3), hagymáz, hagymázos.

hagy, (4), hagyigál, hagyigálás. l. haj, (1).

hagy, (5), hagyap, = pök, régies, hangutánzó.

hág, hágcsó, hágdos, hágdicsál. Rokona ág, ágaskodik.

haj! (1), baromnógató, üző, távolító szó: haj haj! hajt, hajtsár, hajsz, hajszol, haj hász, hajdú; hajít. V. ö. hi!

haj, (2) = kaj, görbedés, görbeség: hajlik, hajt, hajlós, hajlandó, hajlong, hajtogat, hajtóka, hajk.

haj, (3) = héj, ami valamit föd, takar, borít: haj (ször), hajatlan, hajma, hajlék.

haj, (4) = fehéret jelentő hol: hajnal, régenten: holval.

háj, hájaz, hájas, hájazatlan. A beleket s húst héj gyanánt takaró kövérség.

hák, torokhang hákog, hákogás.

hal, (1), ige: halás, halál, halálozik, halandó, halhatatlan, haldoklik. Rokona: al, alszik.

hal, (2), halánték = alanték az alszik gyökről, mint a németben: Schlafen és Schläfe.

hal, (3), fn. halas, halász, halászat.

hal, (4), = hol: halavány, halaványodik, halaványság, halaványít.

hal, (5), halad, halaszt, halogat, távolódás, tartósság alapérteményével. Rokona: szal, szalad.

hal, (6), halom, halmos, halmoz, halmozás, halmozott.

hál, (1), kedélyszó, hála, hálál, hálás, hálálkodik. Rokona: ál, áld, áldás. Hasonlók a szláv: chwála, fála.

hál, (2), háló, hálóz, hálódzik.

hall, hallás, hallomás, hallgat, hallgatódzik; hallk, hallkan.

hály, hályog, hályogos, hályogzik V. ö. hóly, hólyag.

ham, v. hom: hamu, hamv, hamvad, hamvaszt, hamvas, hamvaz. Régiesen: hom, homu. V. ö. om, omlik.

ham, (2), hamis v. hamos, hamisság, hamiskodik. Hasonló a němet: hämisch.

ham, (3), hamar, hamarkodik, hamarság.

ham, (4), v. hom: hambár, hombár.

hám, hámos, hámoz, hámlik, hánt (hámt). Rokonai: haj, héj.

han, hanság, hant, hancsék. V. ö. lan, lanka, len, lin, lenkó, linkó. Alacson fekvésű söppedékes tér.

hang, hangos, hangzik, hangicsál, hangász, hangol. V. ö. zen, zeng.

hány, (1), ige: hányás, hánytat, hánykolódik, hányogat, hányakodik.

hány, (2), mennyiség kérdő, elemezve: ha-ny = me-nyi, mennyi.

hany, hanyatt, hanyatlik, hanyatlás, hanyag. V. ö. lan, lankad, és henye.

hap, hangutánzó: haps, hapsol, hapsi.

háp, hangut. sáp: hápog, sápog, a récze.

har, (1), kedélyhang: haragszik, haragos; harcz, harczol.

har, (2), hangut. haris, harkály, harang; hars, harsog, harsány.

har, (3), = mar: harap, harapdál, harapós.

har, (4), = sar, sarj, haraszt, harság.

hár, (1), hárántos, háránték, hárántékos, háramlik, hárít. Kicsinyitve: hir, hirgál.

hár, (2), = hám, hárs, hártya. V. ö. kér, kéreg; latin cortex.

has, (1), fn. hasal, hasas, hasló. Hasonló a hellen: gasthr.

has, (2), hasad, hasadék, hasít, hasogatás, hasáb; hasonlik.

hat, (1), ige: hatás hatalom, hatalmas, hatalmaz, ható, hatóság. Mint tehetőigének képzője vékonyhangon het: jár-hat, kel-het.

hat, (2), számnév: hatan, hatod, hatos, hatvan.

hát, hátra, hátul, hátas, hátrál, hátság.

haz, v. ház: haza, hazai, házal, házas, házasodik. Olaszul: casa, ném. Haus.

haz, hazud, hazug, hazugság, hazudtol.

heb, hangut. hebeg, hebegés, hebetel, hebehurgya. Vastaghangon: hab, habog.

hed, heder, hederít. Vastaghangon: had, hadar, sad, sadar. Alapérteménye: forgó mozgás.

heg, (1), heged, hegedés, hegeszt, (jeged, jegedés?)

heg, (2), hegedű, hegedül, hegedüs. Tájejtéssel hed, hedegű (idegű, ideges hangszer?)

hegy, (cuspis) hegyěs, hegyéz, hegyésít; hegy (mons) hegyes, hegyecske, hegység. Atv. ért. hegyke.

hej, indulatszó, hejhuj! hejehuja!

héj, = haj: kenyérjhéj, héjas, héjatlan, héjaz.

hely, helyes, helyez, helyezkedik, helyecske; átv. ért. helyés, helyésél, helyésen, zárt ě-vel.

hěm, v. höm: hěmpěly, hömpöly, hěmpělyěg, hömpölyög, hěmpěrěg, hömpörög, hěngěr, hěmzsěg, hěngěrěg. Rokonai: göm, gömöly, gom, gomoly hom, homor.

heny, henye, henyél. Vastagh. hany, hanyag, hanyagol.

her, (1), here, herél, heréczel; hereméh.

her, (2), éles e-vel, hervad, hervaszt, hervatag. Rokona: sor, sorvad.

her, (3), hangut. herákol, hereg, herreg, herseg.

hess, madarakat üző szócska. Hess innen! hesseget, hessegetés.

het, hetvenkedik, hetvenkedés. Forditva vet, vethenkedik, = hányjaveti magát.

hét, tőszámnév, ékvesztő-heted, hetes, hetven, hétfő v. hetfő.

hev, (1), hever, heverés, heverész. Rokona: hév, hévizál.

hev, (2), = öv: heveder, ami öv gyanánt kerit valamit = öveder.

hí, (1), hi-ú hiuság, hiv, hivalkodik; hiány, hiányzik, hiányos, hiánytalan; hitvány; hiba, hibázik, hibátlan.

hi! (2), lovat nógató szócska. Hi fakó! Máskép: gyi! deh!

hi, (3), elvont gyöke hisz, hitet, hit, hitel, hiteget szóknak és származékaiknak.

hí, v. hü, (4), hideg, hidegszik, hiv, hives, hüv, hüvös. Ellenkező érteményü: hé, hő.

hib = lib, az alásüppedés, lemerülés alapérteményével: hiharcz, hibók, hibban, hibbant.

hid, hidor, had, = hadar, sad, sadar.

hid, v. híd: hídal, hídas, hídaz, hidlal.

him, v. hím: himlik, hint, hímez, hímes, himlő. V. ö. om, omlik.

hin, (1), = in fn. hinpók = inpók, hinpókos, inpókos.

hin, (2), hinta, hintáz, hintó, hindzsa, hinár, himbál (hinbál). Előleh nélkül rokona: in, inog, ingat.

hinny, hangutánzó: hinnyog, hinnyogás. Hasonló: vinny, vinnyog.

hip, v. hopp, széles kedvü indulatszó hiphop! hopsza! A szökés, ugrás alapértményével. Egyezik vele a német: hüpfen.

hír, néha ékvesztő fn. híres, hiresztel, hirtelen, hirdet, hírhedik.

his, hiska, hiskó, v. viskó. A ház szónak kicsinyitett változata, = házikó.

híz v. hiz vékonyhangu ragozással: hízeleg, hízelkedik. V. ö. íz, ízlik.

híz, v. hiz, vastaghangu: hízás, hízik, hizodalmas, hizóka, hizlal. Rokona: íz, izom, ízmos, izmosodik.

hó, (1), = hov, v. hav; hovas, havas, havazik, hód.

hó, (2), megállító parancs szó: hó ha! hódit, hódúl.

hóly, hólyag, hólyagos, hólyagzik; V. ö. hály, hályog.

holl, hangut. holló (hor-ló), hollós; hollároz.

hom, (1), homály, homályos, homályosít, homályosodik.

hom, (2), = gom, kom: homorú, homorodik, homolít, homolka, homlok.

hom, (3), homok, homokos, homu. Előleh nélkül = om, omlik. A homok és homu (hamu) omlékonyak.

hon, honi, honos, hontalan, honn, sehonna. Rokona a német: heim, török kon-mak am. lakni.

hón, hón-al, hón alatt, hón alá fogni valamit.

hop, hoporcs, hoporcsos, hoporj, hoportyag.

hor, (1), hajlott, görbült valami; horog, horgas, horgad, horgaszt, horgony, horgász.

hor, (2), metszés, dörzsölés érteményével: horhol, horzsol, horny, hornyol, horhó.

hor, (3), beesett, csappant; horpad, horpasz, horpaszt.

hor, (4), hangut. horcz, horczog, horty, hortyan, hortyog, horkan, horkol.

hor, (5), = hoz ige: hord, hordogat, hordoz.

hor, (6), hordó, talán = gordó, gördű lékeny tulajdonságától?

hór, magasság: hóri, hórihorgas, nagy magas. Előleh nélkül: ór, órias, óriás.

hosz, hossz, hosszu, hosszuság, hosszas, hosszit.

hoz, (1), ige, hozás, hozatal, hozakodik, hozomány.

hoz, névrag = od, oda, ház-hoz, ház-oda.

hő, = he-ű, heves, mint: bő = be-ű, be-ő.

höb, hangut. höbög, höbögés, höbögő: V. ö. hab, habog, heb, hebeg.

hök, v. hők: hökken, hökkent, hőköl, hőköltet.

höl, höle, máskép héla = üres, hiányos. Rokona: héj, híj, ném. hohl.

höm, hömb, hömp, hömböly, hömpöly, hömbölyget, hömpölyget. V. ö. göm, gömböly.

hör, hangutánzó: hörög, hörgés; hörp, hörpöl, hörpent; hörcsök, hörcsökös.

hu! v. huh! visszaborzadási kedélyhang, és a bagolymadár természeti hangja: huhog.

hucs! disznóüző szócska, vékonyh. hűcs!

huj, víg kedélyszó: hejhuj, hejehuja, hujj, hujjogat.

hull, hullás, hullat, hulladék, hulla.

huny, hunyorog, hunyorgat, hunyorít, hunyorodik; hunny, hunnyászkodik. Rokona: kuny, suny.

hup, (1), hangut. hupog, hupogás, huppan, huppant, huppolag, hupora, hupi (kék), a hupálásnak, verésnek kék foltja.

hup, (2) = kup, csup: hupa, csomó, hátahupás, kinek a hátán púp van.

hur, (1), hangut. hurít, hurogat; hurut, hurutol, hurukkol; hurgya, hebehurgya.

hur, = hor, (2), hord: hurczol, hurczolgat.

hur, (3), hurok, hurkol, hurkolás. Előleh nélkül: ur, urok.

húr, húros, húroz. Egyezik vele a lat. chorda.

hus, hangut. husáng, husángol, fordítva: suh, suháng.

hús, húsos, húsosodik, húsosság.

húsz, tizedes számnév: huszad, húszas.

húg, v. hug, fiatalabb nőtestvér, kihangzással: huga, hugám.

húgy, (1), a régieknél am. csillag, hód v. hold-ból alakúlva; többesben: húgyak.

húgy, (2), fn. többesben, húgyok, húgyos, hugyozik, hugyozás. Máskép: húd.

húz, húzavona, huzakodik, huzmény, húzogat, huzódozik.

hüm, hangut. hümmög, hümmögés.

hű, (1) = hív, a hisz igének gyöke: hűség, hűtelen, hívség, hívtelen.

hű, (2), hűvös, hüvít, hűt, hűtözik, hűtöget. V. ö. hi, hideg.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,597 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: GY Következő cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: J


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: