Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: K


Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: K

ka, kaka, kakál, kakás. Mint csunyát és roszat jelentővel egyezik a hellen: kakoV.

kab, 1) kaba, babócza; 2) kabona: 3) = kap, kapar.

káb, kába, kábít, kábúl, kábaság. V. ö. csáb.

kacs, v. kács (1) hangut, kacsa, kacsáz, kácsa, kacsér. V. ö. gócz, gócza.

kacs, (2), görbére hajlás: kacska, kacsínt. V. ö. kan-cs.

kacz, (1), kedélyhang: kaczag, kaczagás, kaczagtat.

kacz (2) = kasz: kacza, kaczor, szőlőmetsző v. kertészkés.

kacz, (3), kaczér, kaczéros, kaczérkodik, kaczki, kaczkias. V. ö. kecz.

kad, 1) kada = gödör, 2) kadarka, szőlőfaj.

kád, kádas, kádár. Héber. kad, lat. cadus.

kaff, hangut: kaffan, kaffant, kaffog, kaffogás.

kagy v. kágy: kagyló, kágyilló. V. ö. kígy, kígyó.

kah, hangut. kahol, kahicsol, kahicsál. Vékonyh. keh, kehel, köh, köhög.

kaj, (1), hangut. kajabál, kajált, kajdacs, kajdász, kajhol. Máskép ki, kiált.

kaj, (2), görbeség: kajács, kajcs, kajcsos, kajmó, kajla, kajsza.

kaj, (3), kajtat, kajtár, kajtárkodik, kajtárság.

kak, (1), hangut. kakas, kakuk, kakukkol.

kak (2) = kuk, hangut. kakucs, kakucsál.

kák, (1), hangut. kákog, kákogás.

kák, (2), káka, kákás, kákics.

kal, rokon a görbeséget jelentő kaj gyökkel: kaliba, kalimpa, kalimpázik, kalisztál, kalinkó, kalafa, kaland, kalandor, kalandoz.

kam, (1), görbeség: kamó, kampó, kampós, kankalék (kamkalék).

kam, (2), tunya, meggörbedt mozgás: kamasz, kammog, kamuti. V. ö. kom, komondor.

kám, kámpol, kámpolódik, kámpicsorodik.

kan (1) = kon: kanász, kanozik, kandúr, konda, kondás.

kan (2) = görbeséget jelentő kam: kancs, kancsal, kancsalít, kandi, kandics, kandikál.

kany, görbeség: kanyar, kanyarít, kanyarodik, kanyarog, kanyargat, kanyó, kanyúl. V. ö. kony, konya.

kány, kánya, madárhang, és név.

kap, (1), ige, kapos, kapdos, kapkod, kapsi, kapaszkodik, kaptat, kapczáskodik. Latin capit.

kap, (2), kapa, kapar, kapargat, kapál, kaparász. V. ö. kop (4).

kap v. kop, (3), koponya (caput).

kar v. kár, (1), hangut. karál, karattyol, karicsál, karvaly, kárál, károg, káromol, káromkodik, kárakatona.

kar, (2), kerekded vagy görbés valami: karaj, karé, karél, karélat, karika, karima, karing, karingós, karám. V. ö. ker, kerek, kör, körös.

kar v. kár (3), éles, hegyes, metsző: karcz, karczol, kard, karom, karmol, karda, kardács, karó, kárt, kártol. V. ö. ger, gereben, gerely.

kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat.

kas, (1), kasmatol, kastos. Rokona: kaj, kajtat, kajtár.

kas v. kos, (2), kasornya, kosár, kosaras, kosaraz. Közös a szláv nyelvvel.

kasz, kasza, kaszál, kaszás, kaszab, kaszabol.

kat, hangut. katakol, katangol, kattan, kattant, kattogás. V. ö. kot, kotog.

katy v. koty, hangut. katyfol, kotyfol, katymál, kotyvál, kotyvaszt, kátyol. Alapérteménye: locspocsféle habarék.

kav v. kev, kavar, kever, kavarék, keverék.

kav, kov, köv, kavics, kova, kovarcz, kövecs.

kaz, kazal, kazdag, régies a mai ,gazdag' helyett.

ke, kedélyre tetszetősen ható: ké, kéj, kegy, kéncs, ked, kedv, kedves, kedvez, kény, kell, kees v. kies.

keb, kebel, kebelez. V. ö. öb, öböl, öblöz.

kecs, (1), kecske, kecskés, kecskebukázik.

kecs, (2), kecses, kecsesség, kecsegtet.

kecz, keczél, keczebecze, keczmereg, rokon kecs gyökkel.

ked, kedv, kedves, kedvel, kedvez, kedvesség.

kegy, kegyel, kegyelem, kegyelmes, kegyelmez, kegyetlen. V. ö. gegy, gegyel.

keh, hangut. kehel, kehes, kehécsel; máskép köh, köhög.

kék, (ég, coelum, törökűl: gök), kéklik, kékes, kékség. V. ö. kök, kökény, kökörcs.

kel, (1), hangut. kelep, kelepel, kelepelés. V. ö. ker, kerepel.

kel, (2), ige: kelés, kelet, keletkezik kelendő, kelt, kelevény; a törökben gel-mek am. jönni.

kel, (3), tetszés alapérteményével: kell, kellem, kellemes, kellemetlen, kellett, kelletlen, kellő.

kel, (4), görbedési jelentéssel: kelentyű, kelekóla, kelepcze. Vastaghangon: kal, kalinkó.

kem, kemény, keményedik, keményít, keményűl, keménység. V. ö. kő.

kém, (1), a vigyázásra, ébrenlétre vonatkozó ém rokona: kémlel, kémség, kémeskedik.

kém, (2), kémél, kémélés, kémélet. Kényes, kedvező bánásmód.

ken, ige: kend, kendő, kendőz, kenés, kenőcs, keneget.

kén, kénkő, kénköves, kéneső, kéneny.

keny, kenyér, kenyeres, kenyerez, átvetve: kerény.

kény, kényes, kényesség, kényeztet, kénytelen, kénytelenség. Gyökeleme a tetszésre vonatkozó ke v. ké.

kep, (1), kepiczkel, kepiczkelődik, azaz kipkedve mozog.

kep, (2), kepe, kepéz. V. ö. kup, kupacz.

kép, (1), képes, képez, képzel, képzeleg, képződik. Alapérteménye: hasonlati alak.

kép, (2) = kóp, kópja. V. ö. bök.

ker, (1), hangut. kerep, kerepel, kereplő, kerreg, kerra, kericzěl.

ker, (2), kereng, kerget, kerít, kerül, kerdűl, kergeteg, kerek, kert, kertecz (ketrecz). V. ö. kör, kar.

kér, (1), kéreg, kérges, kérgesedik. Alapérteménye: testet kerítő hártya. Rokona a latin: cortex, corium, crusta. Vastaghangon V. ö. hár hártya.

kér, (2), ige: kérés, kérelem, kérlel; kérd, kérdés, kérdez. Rokona a latin: quaer-o, s fordított rog-o.

kér, (3), kérődik, kérődzés, kérődzik. Alapértelemre hasonló hozzá a fordított vastaghangu: rág, rágódik.

kér, (4), kérkedik, kérkedés, kérkedékeny. Rokona a tetszetést jelentő kell, kellet.

kes, (1), kese, kesely, keselyű. V. ö. kesz, keszeg (Albula, Weissfisch).

kes, (2), keser, keserű, keserv, keserves, kesergés, keserít, keseredik.

kes, (3) = kis: keskeny, keskenyít, keskenyedik = széle kicsinyedik.

kés, (1), fn. késes, késel. A régieknél am. kard. Mint metsző eszköznek rokonai mély hangon: kasza, kaczor.

kés, (2), késik, késő, késedelem, késlel, késés.

kés v. kís, (3), késér, kísér, késért, késértés, késértet.

kész, készít, készítés, készűl, készület, készülődik, készség, késztet.

ket v. két, tőszámnév; kettő, kedd, kétely, kételkedik, kétes, kétség.

kety, hangut. ketyeg, ketyegős, ketty, kettyen, kettyent. V. ö. koty, kotyog.

kev, (1), kevereg, keverés keverget. Vastaghangon: kav, kavar.

kev, (2), kevély, kevélykedik, kevély. V. ö. kény, kényes.

kév, kéve, kévés, kévéz. V. ö. köt, kötés és csév, cséve.

kez, kezd, kezdés, kezdet, kezdődik, kezdemény.

kéz, ékvesztő fn. kezel, kezes, kezeskedik, keztyű, kezkenő.

ki v. kü, kinn v. künn, kivül v. küvül, kilső v. külső. Fordítva hasonló a hellen ek, latin ex.

ki, névmás, kié, kinek, kit, kik, stb. Egyezik vele a latin qui, quis, persa, török ki.

kics, kicsi, kicsiny, kicsinyít, kicsinyedik. Máskép: kis. Csupa gyöke ki, azonos ka, ke kicsinyítő képzőkkel.

kígy v. kigy, kígyó, kígyós, kigyódzik. V. ö. kágy, kagyló, és fordítva: gyík.

kik, kakashang, kikiri, kikirít, kikiríkol. Máskép: kuk, kukoríkol.

kil, kilincs. V. ö. kalantyú, kel, kelentyű és kulcs.

kín v. kén, kínál, kénál, kínálkozik, kínálgat. A ké kedélyszóval rokon.

kín v. kin, kínos, kínoz, kínszer, kínszerít.

kir, hangut. kirrog, kirrant. V. ö. kár, károg.

kis v. kes, kisálkodik, kisaság. Rokona: küz, küzd, küzködik.

kív v. kiv, kíván, kivánat, kivánkozik, kivánság. Régiesen és tájdivatosan; kév, kéván. Rokona: kéj.

ko, békahang: koák, koákol, koákolás, lat. coaxo.

kob, (1), hangut. koborcz, koborczol; koboz.

kob, (2), gömbölyüség: kobak, kobakfej = tökfej.

kób, kóbog, kóbor, kóborol, kóbolyog.

kocs, (1), kocsány, kocsony, kocsord. V. ö. kacs.

kocs, (2), kocsi, kocsis, kocsikázik, kocsizás.

kócs v. kolcs, kócsag, kócsagos, kócsagtoll.

kocz, (1), hangut. koczog, koczogás, koczogtat, koczint, koczczant, koczódik. Ütés, ütközés hangja.

kocz, (2), koczik, kuczkó. V. ö. gócz.

kócz, kóczos, kóczosodik, kóczoz, kóczipor.

kod, tyúkhang: kodács, kodácsol, kodkodács.

koh, hangut. koha, kohol, kohó, V. ö. kov, kovács.

kok v. kak, hangut. kokas, kakas, kakaskodik. Francz. coq, horvát. kokot.

kók, ütési hangut. kókál, kókányoz.

kol, hangut. kolomp, kolompol, koltant, koltog.

kól, görbe irányu, csavargó mozgás, kóla, kólál, kelekóla, kólézol. V. ö. kal, kalézol, kalóz.

kom, (1) = gom, gömbölyüség, csomósság, dudorodás: komp, kompol, kompoty, komló, konty, kondor, konkoly.

kom, (2), komor, komorodik, komorság, fordítva hasonló: mog, mogor, mogorva.

kom, (3), komondor, kuvasz, juhász kutya.

kon, (1), ütési hangutánzó: kong, kongat, kondít, kondúl.

kon, (2), konok, konokság. V. ö. gon, gonosz.

kon, (3), kontat, kontatás, kontató. V. ö. kín, kínszerít.

kony, (1), görbedő lehajlás: konya, konyít, konyúl. V. ö. kany, kanyar.

kony, (2), konyorálás. V. ö. köny, könyörög.

kop, (1), ütési tompa hang: kopog, kopogás, kopogtat, koppan, koppant.

kop, (2), kopik, kopár, kopasz, koptat.

kop, (3) = kap, kopó, vadat elkapó eb, város kopója, fogdmegje.

kop, (4), héj, takaró, burok: kopács, kopácsol, kopoltyú (koporsó?).

kor, (1), hangut. korog, korgás, korogtat, korgatyú; korty, kortyog; kornyikál.

kor, (2), időkör: koros, korács, kora, korán, koránl.

kor, (3), koptató dörzsölés: korhol, korhad, korcsolya, korhál, korpa, kornicz, korbál, korsin. V. ö. hor, horhol, horny, horzsol.

kor, (4) = kör: korong, korlát, korcz, korszovát, (korona?).

kor, (5), görbedés: kornyad, kornyaszt. Hasonló: gor, gornyad, gör, görnyed.

kór, (1), kóros, kórosodik, kórság. V. ö. gor, gornyad. Hasonló a szláv: choroszt, német: krank.

kór, (2), kóró, kóródzik; rokon kor (3) gyökkel, korh-ad szóban. A törökben kuru am. száraz.

kór, (3), a körös járás alapérteményével: kórász, kóriczál, kórál.

kos, fn. kosol, koslár; koslat, kosta.

kosz, (1), koszos, koszosít, koszosodik.

kosz, (2), talán am. kor, magas hangon kör: koszorú, koszorús, koszorúz. Szlávul koszira, koszirka.

kot, (1), hangut. kotog, kotak, kotakol, kotlik, kotlós, kotkodács, kotoka, kótis.

kot, (2), kotonoz, kotor, kotorász, kotrész, kotnyeles.

koty, hangut. kotyog, kotty, kotytyan, kotytyant, kotyvál, kotyfol, kotyó, kotyogós, kitykoty.

kov, (1) = kav, köv: kova, kovacs, kavics, kövecs.

kov, (2) = hangut. koh: kovács, kovácsol, kohács, kohácsol.

kov, (3), burok, héj: koválik, kovad, kovaszt. V. ö. kop, kopács.

kóv = kob: kóvályog, kóbolyog. V. ö. csóv, csóvál.

v. köv: kövecs, köves, kövez, kövezet.

köb, köböl, köblös, köbölnyi. Lat. cubulus, ném. Kübel. V. ö. kup.

köcs, köcsög, köcsöge, köcsögös. Alapérteménye sudár, karcsu, hegyes.

köcz = köt: köczöle = kötöle, kötény.

köd, ködös, ködösít, ködösödik.

köh, torokból szakadó hang: köhögés, köhécsel, köhint. V. ö. keh.

kök = kék: kökény, kökényes, kökörcs. kökörcsín.

köl = kel: költ, kelt, költözik, költség.

köly, kölyök, kölykes, kölykezik.

köny, (1) = görbedést, hajlást jelentő kony: könyök, könyv (volumen), könyöleg, könyök. Rokonai a hellen: gonu, lat. genu, ném. Knie.

köny, (2) = göny: könyü, könny, könnyes, könnyezik.

köny, (3) = kuny: könyörög (kunyorog), könyörgés.

könny, könnyü, könnyed, könnyít, könnyebbedik, könnyebbít.

köp, (1) = göb, tömött, zömök, gömbölyü: köpczös, köpű, köpülő, köpőcze.

köp, (2) = kop, burok, héj: köped, köpeszt, köpeny.

köp, (3), l. pök.

kör, (1), körny, környék, környez, körös, körül, körít.

kör, (2) = kar, hasító, metsző, éles: köröm, körmöl, körmös, karom, karmol, karcz, karczol, karamzsál.

kösz, (1), hangut. köszörű, köszörűl, köszörűs, köszörülődik. Lat. cos.

kösz, (2), köszvény, köszvényes, köszvényesedik.

kösz, (3), köszön, köszönt, köszöntés, köszönget, köszöntet.

köt, ige: kötekedik, kötél, köteles, kötelesség, kötelez, kötény, kötöz.

köv, (1), követ, követség, következik, következés; rokona kü, honnan, küld, tehát követ am. küldött.

köv, (2), követel, követelés, követelő.

köv, (3), göb, gömbölyü, teljes: kövér, kövéredés, kövéredik, kövérség.

köv, (4) = köp, kop, héj, burok: köved, köveszt.

köz, közös, közösség, közönség, közep, közel, közeledik, közelít.

krák, tisztátalan retyegő torokhang: krákog, krákogás.

ku, hangut. kuasz, kuvasz, kutya, kuszi. Hell. kuwn, lat. canis, ném. Hund.

kucz = gug, öszvezsugorodás: kuczorog, kuezorodik, kuczorít.

kuh, hangut. kuhog a róka, midőn ugat; kuhant, kuhi.

kuk, (1), hangut. kukuk, kukucs, kukk, kukkan, kukorikol.

kuk, (2) = gug, hengerded, gömbölyü: kukacz, kukor, kukori, kukorodik, kukora, kukoricza, kuksul (gugsol); kukó, kuku, kukojcza.

kul, (1), gömbölyü, dudorú: kulacs, kulak = ököl.

kul, (2) = kum, meghajlás, görbedés: kullog, kullogás.

kul, (3), kulcs, kulcsos, kulcsár. V. ö. kal, kalincs, kalantyú.

kum v. kun, meghajlás, görbülés: kumik, kunik, kunczorog, kunhátas.

kup v. kúp, kupa, kupak, kupalag, kupacz, kupoz; kupor, kuporgat.

kur, (1), erős állati kiáltó hang: kurjant, kurjogat, kurrogat, kuruttyol. V. ö. hur, hurít.

kur, (2), körös futkozás: kurittol (cursitat), kurittolás.

kur, (3) = gur: kurtula, hajósok dorongja, kurtulás, ki a vontató kötelet tovább gurdítja.

kur, (4) = kór, kuruzsol, kórosol, kuruzslás, kóroslás.

kusz, kuszma, kuszmál, kuszmálodik.

kúsz = csúsz: kúszó növények, fára kúszni.

kut, (1) = kis: kutak, kicsike, törpe; török kücsük.

kut, (2), kutat, kutatás, kutató. V. ö. mot, motat.

kút, fn. kútas, kúti, v. kuti.

kuty, (1), kutya, kutyálkodik, kutyó, kutyagol. Hangutánzó.

kuty, (2) = kuk, gug: tekeredett, csavart, görbére hajlott: kutyorék, kutyorodik.

kúty, kútya, (házikó) V. ö. huty, hutyolló, kuny, kunyhó. Ném. Hütte, szláv. kútya.

= ki; kül, küld.

kük = kék, kök: kükörcs, küklik.

kül, fordítva lük (lök): külű = lükű, lökő.

kür, kürt, kürtöl, kürtös, kürtöly. Rokona a latin: cornu, ném. Horn, hell. keraV.

küsz, küszöb = közöb, közep, az ajtónyilás középtalpa.

küz, küzd, küzdelem, küzdés, küszködik. V. ö. kis, kisálkodik.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,881 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: J Következő cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: L, LY


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: