Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: SZ


Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: SZ

sza, (1), tátongó terjedés, nyilás: szá, száj, szád; szana, száguld. Vékonyh.: sze, szét.

sza, (2), hasítás, metszési nyilás alapértelmével: szab, szabdal, szak, szakad; szal, szalu, szalúl, szalag; szám, számlik, szánt. Vékonyhangon: sze, szeg, szegdel; szek, szekercze; (szakócza), szel, szelet.

sza, (3), a parancsolómód nyomatéka, vékonyhangon: sze = te: add-sza, jer-sze, (jösz-te), no-sza, ne-sze. Változattal: szi: jöve-szi, di: us-di, haj-di, szu, uszu.

sza v. szo, (4), általán = hang: szav, szov, szó, szól, szavaz, szavatos, szós. Török szöjlemek.

szab, szabás, szabdal, szabó. Puszta gyöke sza (2).

szag, orron beszivott, s az illető idegenekre különös érzéssel ható levegőnek hangja: szagol, szaglász, szagos.

szak, (1), szakad, szakasz, szakgaszt, szakgat. l. sza, (2).

szak, (2), dagadt, dudorú, valaminek szaka, = toka.

szal, sietési léghang: szalad, szalaszt, szaladgál. V. ö. hal, halad.

szál, szálka, szálkás, szálkásodik. V. ö. sza, (2).

száll, mozgási repülési hang, és ige. szállít, szállong. V. ö. szél (1).

szam, szaglási, izlési beszivás hangja: szamat, szamócza, Máskép zam, zamat. V. ö. szim, szimat, szimatól.

szám, számlik, szánt; számol, számít, számos. l. sza (2).

szán, (1), fájdalmas részvéti kedélyszó: szánalom, szánás, szánakodik: V. ö. sajn, sajnál.

szán, (2), akarat eltökélése: szándék, szándékol, szándékos, szándékoskodik.

szán, (3), szánkó, szánkózik. Eredetileg: iszán, iszánkol, iszamodik = csúszkál, csuszamodik.

szap, (1), sürü sokaság: szapor, szapora, szaporít, szaporodik. V. ö. gyap, gyaporodik.

szap, (2), fa edény és mértéknem: szapoly, szapu, szapul, szapuló.

szar, (1), szarik, szardik, szartos, (mint: fos, fostos). Szlávul: szerem = szarom.

szar, (2), folytonos járás: szarándok, szarándokol, szarahora.

szar, (3), sarjadzás, kinövés: szaru, szarv, szarvas. V. ö. sar, sarj, tar, tarjag, tarkó, szár.

szár, (1), felnövő, felnyuló szál: növény szára csizma szára.

szár, (2), eredés, kinövés: származik, származás; szárny, szárnyas. V. ö. sar (2).

szár, (3), kopasz, kiaszott: száraz, szárít, szárad, szárazság.

szaty, szalagnemű valami: szatying, szatyor, V. ö. szity, szittyó.

szed, (1), elv. gyök: szeder, szedres, szederj, szederjes.

szed, ige: szedés, szedeget, szedett, szedetlen.

szeg, nyilt e-vel, ige: szegés, szegély, szegélyez, szegdel.

szěg (1), hegyes, szuró eszköz neve: szeges, szegez, szegezés.

szěg v. szög, (2), hegyes, csúcsos szorulat: szegel, szegelet, szögel, szögellik. V. ö. zug, szug.

szěg v. szög, (3), sötét barnás szin: szeghaj, szöghaj, szögszinü.

szeg, éles é-vel, szűk, szorult életállapot: szegény, szegényedik, szegénység. V. ö. szig, szigor, szigorodik, szük, szükség.

szegy v. szěgy, a baromnak, szarvasmarhának melle, előrésze. A lónál: szügy.

szégy, szégyen, szégyenel, szégyenít, szégyenkedik. V. ö. szem, szemérem.

szek, (1), szekeres, szekerke, szekerez. (szök-ik v. zök-ik?)

szek, (2), = szeg: szekercze, szekerczés. Vastaghangon: szak, szakócza. Hasonló a lat. seco, (szeg, szab) securis.

szel, (1), ige. nyilt e-vel: szelés, szelet, szeldel, l. sza (2).

szel, (2), éles e-vel, mert máskép rég. szil: szelid, szilid, sziligy, szelidség, szelidít, szelidűl.

szél, (1), tompa é-vel, mely ékvesztő, a mozgó lég hangja: szeles, szelel, szellő, szellet, szellem.

szél, (2), éles é-vel: széles, szélesít, szélesedik. V. ö. sza, sze, szét = szélt?

szěm, személy, (régente am. arcz), szemes, szemesség, szemtelen, szemetlen, szemők, szemzik, szemerkél, szemérem, szende (szemde). Zártabb hangzóval: szöm.

szén, tompa é-vel, mely ékvesztő: szenes, szenesedik, szénegető.

szen, (1), a gyöngéden alvók szelid orrhangja: szender, szenderedik, szendereg, szenderít. Vastaghangon: szuny, szunydikál.

szen, (2), fájdalmas kedélyhang és állapot: szenv, szenved, szenvedés, szenvedély. V. ö. sin, sinlik.

szeny v. szenny: szenyv, szenny, szennyes, szennyesedik.

szep, (1), ijedőnek beszivott hangja: szepeg, szepegés, szeppen, szeppent, továbbá erőlködő szuszogása: szepelkedik.

szep, (2), szepe, szeplő, szeplős, szeplősít, szeplősödik.

szép, szépít, szépűl, szépséges, szebb, szebbül; persául: zéb am. szépség és zéba szép.

szěr, 1) sor, rend: szerked, szerkeszt, szeres, rendszer, szerszám; szerződik, szerzet. 2) íz: egyszer, kétszer, tizszer. 3) Különféle átv. ért. mód, eszköz, mennyiség, dolog.

szer, (2), nyilt e-vel; gyökeleme sze talán am. szi, honnan a szív, szű főnév is: szeret, szeretet, szeretkezik, szerelem, szerelmes. A törökben szever am. szerető s a gyök szev = szív (? fn.).

szesz, (1), nyilt e-vel, izlési, szaglási, hang: szeszes, szesztelen.

szesz, (2), éles e-vel, kedélyhang: szeszeg, szeszszen.

szi, nyelvvel, vagy fogak között vagy orron behuzott lég hangja: szí, szív, szippan, szippant, szipák, szipákol. Továbbá, más ilynemű természeti hang: szivár, szivárog, szivatyú, szivornya; szít, szítás.

szig, (1), hegyes, bökős valami: szigony, szigonyoz. V. ö. szeg, (1).

szig, (2), szük, szoros: szigorog, szigorú. V. ö. szeg, szegény; V. ö. szug.

szik, (1), szikkad, szikkaszt, szikár. Hasonló a lat. siccus.

szik, (2), hangut. szikra, szikrás, szikrázik.

szim, szaglási hang: szimat, szimatol. V. ö. szam, szamat.

szín, ékvesztő; valaminek föle, héja, látszata: szinel, szines, szinez, szintelen, szinte.

szir, (1), hangut. szirkó, szirkotál = szítja a tüzet.

szir, (2), = szij: szirom, szirmos, szirmoz,

szisz, természeti hang: sziszeg, sziszegés, sziszereg, sziszszen.

szit, hangut. szita, szitál, szitás, szitka.

szív, (1), ige, hangutánzó l. szi.

szív v. sziv, (2), szível, szíves, sziveskedik, szivesség, szívtelen.

szó v. szav, szól, szólít, szólogat, szaval, szavaz. Egyezik vele a latin: sonus. l. sza. (4).

szob, szobor, szobros, szobrász, szobrászat. V. ö. czob, czobor.

szod, az ételt mohón beszivó befaló hangja: szodé, szodéskodik.

szok, ige: szokik, szokás, szokatlan, szoktat.

szom, (1), szomor, szomorú, szomorít, szomorodik, szonkolodik, szontyolodik. A szán, szenv, kedélyszók rokona.

szom, (2), szomé, szomju, szomjuság, szomjuzik. Valószinüleg iszom igével azonos, valamint éh, éhes ěszik igével egy eredetűek.

szor, (1), = élénk forgásu, mozgásu sür: szorgos, sürgős, szorgalom, sürgelem, szorgalmas, sürgelmes, szorgolódik, sürgölődik.

szor, (2), szükhely: szorít, szorúl, szorongat, szorítkozik, szoros. V. ö. szur, szurdok.

szorty, orron vagy más valamely csőn áthuzodó nesznek hangja: szortyog az orr, szortyog a tisztátalan pipaszár.

szoty, (1), hangut. szotyog, szotytyan, szotyó.

szoty, (2), = sutty; magát meghuzó sunyogás; szotyorodik, szotya, szotyka.

sző v. szöv, átveve ösz, öszve; szálak öszvekötése, együvé fonása: szövés, szövet, szövevény, szövetkezik, szőnyeg. Vastaghangon: szov, szováta = szövőte, szövőszék. Selypesen: söv, sövény.

szök, szökik, szökdel, szökdös, szökcső, átvetve, szöcskő. Hasonló hozzá a szláv: szkok (szökés).

szől, szőlő (= szűrölő, vagy csak szűrő), szőlős. V. ö. szűr, szüret.

szöm = szěm: szömőcsény, szömörcsök.

ször, (1), szivási hang: szörcs, szörcsöl, szörpöl, szürcsöl, = szíricsel. Lat. sorbeo.

ször, (2), szörny, szörnyü, szörnyed, szörnyűködik, szörnyeteg. Megrázó, reszkettető kedélyszó, mint: bor, borz, borzad.

ször, (3), = élénk mozgási sür: szörszem v. szörszöny ember = sürgőfürgő, világra való.

szőr, szőrös, szőrösödik, szőretlen. Rokonai: sěr, serény, serte v. sör, sörény, sörte; szúr.

szu v. szú, szurós, bökős valami: szucza, szúr, szurkál, szulák, szulákos, szutyongat. V. ö. czu, czucza, czuczáz.

szug, szugoly, szuglya. V. ö. szűk, zug.

szuny, a gyöngén alvónak orrszuszogása: szunyáta, szunyókál, szunyák, szunydikál, szunynyad. V. ö. szen, szender. Hasonló a lat. somnus.

szúny, természeti hang: szúnyog, szúnyogos.

szur, (1), szurok, szurkos, szurkol, szurkoz, szurtos.

szur, (2), = szor: szurdék v. szurdok.

szusz, (1), orrhang: szuszog, szuszma, szuszmati, szuszamusza, szuszmog,

szusz, (2), = czucz: szuszál, czuczál, szuszakol czuczakol.

szűk, (1), szoros, öszveszorúlt: szükít, szükűl, szükölködik, szükség V. ö. szug, szeg, szig.

szűk, (2), szepegő félő kutya hangja: szükül.

szül, v. szűl, (1), szüle, születik, szülemény, szülő.

szül, (2), szűr: szüleség, mindenféle betakarított, mintegy beszűrt takarmány.

szün, szünik, szünet, szüntelen, szüntet; V. ö. tün, csüny.

szür, = zűr, (zavar) vegyiték, keverék: szürke, világos és setét szin vegyülete, szürke az ég estve, midőn a világosságba homály kezd vegyűlni, szürkűl az ég hajnalban, megfordítva.

szűr, (1), hangut. ige: szürés, szüret, szürő, szürönködik, szüröget; szürcs szürcsöl.

szűr, (2), fn. = szőr: szűrös, dolmányszűr.

szűz, szűzeség, szűzen, szűzi. Talán tisz-ta gyöke; lat. cas-t-us. A törökben: kďz.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,833 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: S Következő cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: T


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: