Nyelvi érdekességek - A magyar nyelv szótára - Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben

   

Az önhangzók müködési rendszere nyelvünkben
Nyelvünkben az önhangzók nem valami bitang vagy pótlékféle segédhangok, melyeket akármikép öszvezavarni, vagy elnyelni vagy kihagyni lehet, mint az árja nyelvek némelyikében, péld. a németben, csehszlávban stb. hol néha három, négy, sőt öt mássalhangzó is öszvetorlódik.
Az önhangzók rendszeressége a gyökökben.
Mindenek előtt jellemző sajátsága nyelvünknek, hogy a mássalhangzók nehézkes öszvetorlódásátnem tűri, s hogy két mássalhangzóval kezdődő gyökszója, néhány természeti hangutánzót pl. trüsz,trücsök kivéve, alig van, s hogy önhangzója ragozáskor változatlan marad.
Az önhangzók rendszeres viszonya, illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban.
Általán ismert dolog nyelvünk szervezetében, hogy a vastaghangu gyökök és törzsekhez vastag, a vékonyhanguakhoz pedig vékony hangu képzők és ragok járulnak, mint a török és némely más altaji vagy szittya nyelvekben. E sajátságnál fogva a szók két fő rendre oszlanak, egyik a vastagok (al vagy mély hangúak) másik a vékonyak (föl vagy magas hangúak) rende.
Kétágú képzők és ragok.
Ezek közől az egyik, mint vastag önhangzóju, mindenféle vastaghangzós szóhoz, a másik, mintvékony önhangzójú, mindenféle vékonyhangzóju gyökhöz vagy törzshöz járul.
Háromágú képzők és ragok.
Ezekben o, ě, ö az uralkodó önhangzók. Az első o mindenféle vastaghanghoz járul.
Hatágu képzők és viszonyragok, vagyis hárompárosak, t. i. nyilt ă e, zárt a ě és o ő hangzókkal.
a) névképzők          ăcs, ecs, nyilt: lik-acs, ur-acs, köv-ecs, szěg-ecs(ke);          acs, ěcs, zárt: tál-acs, ház-acs(ka), kert-ěcs(ke), üveg-ěcs(ke);          ocs, öcs: bod-ocs, húr-ocs(ka), tőr-öcs(ke).
A többesszám ragozásának szabályai. A mássalhangzóval végződő gyökszókban.
1) Ha a gyökszóban o, ó, vagy u, ú áll, a többestag o hangzót veszen fel:ok, ok-ok, or, or-ok, orr, orr-ok, kor, kor-ok, kór, kór-ok;ducz, ducz-ok, gúzs, gúzs-ok; hasonlók: bog, bogy, boly, bor, bocs, boncs, bot, dob, doh,fok, fos, gom, gyom, jog, koh, kos, kosz, lob, locs, lom, mocs, moh, moly, mor, nyom, pocs, pocz, poh,pok, por, rom, sod, som, sor, tok, topp, tor; bób, bók, c...
Az önhangzóval végződő főnevek után.
II. 1) Az a és e az utána járuló k előtt megnyúlik : fa, fá-k, kapa kapá-k, karimá-k, paripá-k; epe epé-k, kefe kefé-k, medenczé-k, köpüczé-k. Ennek valószínű akarói szólánk.2) A szélső önhangzókat illetőleg pedig, a) A rövid t a k előtt rövid marad: tepszi-k,kocsi-k, gugyi-k, ki-k, mi-k, ti-k.
Mássalhangzóval végződő származék-főnevek után.
III. Itt oly származékokat értünk, melyek képzője önhangzóval jár, legyen ez akár állandó,niint ecekben: lát-ás, rúl-sdg, szép-ség, akár ékvesztö, mi n t: mad-ár, eg-ér, akár kiugratható, mint••zekben : ól-nrn, hatal-om, ver-ém, öb-öl, csup-or.Általános szabály.
Mássalhangzóval végződő melléknevek.
IV.AUaldnot szabály. A melléknevek többese jobbára nyílta, e hangzót vészen föl, s osakkivételkép zárt o, é, ö-t, különösen1) A gyökök és azon törzsek, melyek képzőji önhangzó nélküliek, ú. m.

21 cikk | 1 / 3 oldal