Az önhangzók rendszeres viszonya, illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban.


Az önhangzók rendszeres viszonya, illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban.

Általán ismert dolog nyelvünk szervezetében, hogy a vastaghangu gyökök és törzsekhez vastag, a vékonyhanguakhoz pedig vékony hangu képzők és ragok járulnak, mint a török és némely más altaji vagy szittya nyelvekben. E sajátságnál fogva a szók két fő rendre oszlanak, egyik a vastagok (al vagy mély hangúak) másik a vékonyak (föl vagy magas hangúak) rende. Mely önhangzók tartoznak az első, melyek a második rendhez, azt a fentebbi, önhangzók fejtegető §-ban részletesen előadtuk. Azt is említettük, hogy vannak i, í, é hangzóju ragok és képzők, melyek mindkét rendbeli szókhoz változatlanúl járulnak, mint: ház-i, kert-i, völgy-i, lovas-di, körös-di; láb-nyi, újj-nyi, öl-nyi; fal-ig, rét-ig, völgy-ig; akad-ék, reped-ék, töred-ék, ez-ért, bor-ért, sör-ért. Itt azokat fogjuk öszveállitva elsorolni, melyek önhangzóji párhuzamosan váltogatják

egymást.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,126 Kategória: A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
Előző cikk: Az önhangzók rendszeressége a gyökökben. Következő cikk: Kétágú képzők és ragok.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: