1) Ha a gyökszóban o, ó, vagy u, ú áll, a többestag o hangzót veszen fel:
ok, ok-ok, or, or-ok, orr, orr-ok, kor, kor-ok, kór, kór-ok;
ducz, ducz-ok, gúzs, gúzs-ok; hasonlók: bog, bogy, boly, bor, bocs, boncs, bot, dob, doh,
fok, fos, gom, gyom, jog, koh, kos, kosz, lob, locs, lom, mocs, moh, moly, mor, nyom, pocs, pocz, poh,
pok, por, rom, sod, som, sor, tok, topp, tor; bób, bók, csók, czók (mók), gócs, gócz, gór, kócz, lók,
mód, mór, pók, pór, pót, sór; czucz, ducz, juh, lucs, nyug, sut, szug, szul, zug; búg (főnév) csúcs,
gúg, gúny, húg, húr, hús, hugy (pisa), lúg, súr, túr, túz, tyúk. Ide tartoznak a jobbára elvont, vagy
elavult gyökökből képzettek: boncs, bongy, csomb, czomb, domb, gomb, lomb, jobb (főnév, manus dextra),
komp, koncz, konty, korcz, korcs, korty, loncs, molyh, polyh, orv, porcz, roncs, rongy, rost stb.
Kivétetnek a) melyek eredetileg melléknevü tulajdónságuak, s mint ilyenek nyilt a-val ragoztatnak,
(miről l. alább) ú. m. sok-ak, nyolcz-ak, toll-ak (toló-ak, tolu-ak) morj-ak, (mori-ak) orj-ak (ori-ak)
mony-ak (moni-ak, mint: meny-ek = meni-ek, menő-ek), odv-ak (odu-ak,) lov-ak, fog-ak, b) az ékvesztők,
melyek általán, ha vastaghanguak nyilt a-val, ha vékonyhanguak, nyilt e-vel ragoztatnak,
ú. m. úr, ur-ak, rúd, rud-ak, kéz, kez-ek, szűz, szüz-ek stb. c) hold
(luna és jugerum) hold-ak, és ennek módosítványa: húgy (csillag) hugy-ak, ól ól-ak,
lyuk lyuk-ak. Ide járulnak út útak, kút kútak, új újak, újj újjak,
bár nem ékvesztők.
2) Ö, ő, és ü, ű, után ö, ű, m. öcs öcs-ök, ön ön-ök, őn
(hal őn-ök, és így: őr, ős, böcs, bög, bögy, csöcs, dög, dőzs, csök, csősz, csőd, göcs, göm, gör, gőz,
gyök, köd, kög, kör, köz, lőcs, mög, pöcs, pök, pör, pös, pőzs, pőcz, rög, sör, szőr, szösz, tök, tőr,
tőzs, ük, ür, bűn, bükk, bűz, csűcs, csűg, csűr, düh, fűr, gyűr, küsz (= kisz, halfaj), szűr, zűr;
továbbá elvont vagy elavult gyökökből képzett törzsek: böjt, bötyk, gömb, görcs, göngy, gyöngy, füst,
üst, kürt, fütyk, bütyk, üdv, örv, szűcs stb.
Kivétetnek a) melyek eredete melléknév tulajdonságu, ú. m. köv-ek, csöv-ek, töv-ek, öv-ek, ölv-ek,
müv-ek, nyüv-ek, szüv-ek, köny-ek, könyv-ek, tölgy-ek, völgy-ek, rügy-ek, hölgy-ek, ügy-ek, szügy-ek,
fürj-ek, b) ezek: őz őz-ek, öl öl-ek, fül, fül-ek, föld föld-ek,
törzs törzs-ek, öröm öröm-ek, tűz tüz-ek, fűz fűz-ek, szűz szűz-ek.
3) Nyilt e következik
a) nyilt e után: csel csel-ek, fegy fegy-ek, hasonlóan
ezekben: ev, geny, hely, jegy, jel, leh, len, les, mez, nesz, seb (vulnus) szegy.
b) az é hangzóju ékvesztőkben: ér er-ek, ěg eg-ek, dél del-ek, és így:
bél, dér, tél, téj, nyél, kéz, hév, lév, fél, jég, légy, lék, mész, réz, szél (ventus), szén;
c) ezen melléknév természetü törzsekhez: ěb, (e-ő evő) ěb-ek, továbbá: mely, mell, nedv, kedv,
redv, enyv, senyv, elv, nyelv, terv, sérv, szenny, fej, kegy, kéj, éj, eperj, szederj, enyh, vemh, terh,
d) ezen é gyökhanguak után: csév, tév, év, gép, kép, fék, ék, lép, nép, csép, rész, rét, vész, méz.
Kivétetnek és zárt ě-vel ragoztatnak: cseh cseh-ěk, nem vagy něm, (genus) nem-ěk,
nyest, zseb, csék, él, éh, fény, gém, kém, rém, mécs, mén, rés, véd, vér, bér.
4) Zárt ě után zárt ě: běgy běgy-ěk, csěcs csěcs-ěk, és így: běcs, csěnd,
gyěp, hěgy (cuspis), měg, pěcs, pělyh, pěr, sěr, szěm, szěr, těnk, s több mások, melyekben az ě
ö-vel váltakozik, u. m. bögy-ök, csöcs-ök stb.
5) Nyilt ă után nyilt ă;
a) ezekben: agy agy-ak, aj aj-ak, ajk ajk-ak, továbbá: fal, galy, haj, had, has,
nyak, vaj, vad, vas, var, és ezen ékvesztőkben: sár sar-ak, nyár nyar-ak,
b) a j, v képzőjü törzsekben: gyapj-ak, varj-ak, sarj-ak, tarj-ak, marj-ak, av-ak, jav-ak, sav-ak,
tavak, szav-ak, darv-ak, szarv-ak, adv-ak, magv-ak, hamv-ak.
6) Zárt a után o:
a) melyekben tájejtés vagy elemzés szerint az a = o, u. m. bab (bob) bab-ok,
bak (németül Bock) bak-ok, kas (kosár) kas-ok, hab (hav, hov) hab-ok,
kan (kon, kondás) kan-ok, lam (lom) lam-ok, far (forog) far-ok, gyap
(gyopár) gyap-ok, tap (top) tap-ok,
b) ezekben: bal, csal, csap, csat, dacz, dag, dal, fan, gaz, han, kacs, kajcs, kar, lak, lap, mag, makk,
mart, part, pad, rab, rag, szag, szak, szar, tag, tan, tat, vak, vaczk, zab.
7) Hosszu á után zárt a ezekben: ág, ágy, áll, ár, háj, hárs, hát, ház, kád, máj, nyáj,
nyál, láb, nyárs, száj, szál, szár, szárny, tál, táj, tárgy, társ, vágy, váll, vár, t. i. ezekben
tájejtés szerint a ragi a = o: ág-ok, ágy-ok stb.
8) Hosszu á után o ezekben: ács, ángy, csáb, csák, csáp, dáb (dib) gát, gyám, gyár, gyász,
hám, kár, lány, láncz, mák, mál, máz, nász, pár, rács, rácz, rák, sáv, szám, szán, ták, tám, tár, záp,
zár, vád, zár.
9) Vastaghangu i után nyilt ă ezekben: in (in-ak), híd (híd-ak), híg, víg, íj, díj, híj,
szij, nyil, lik. Ezekben pedig o: ih-ok, csík-ok, csín-ok, csíny-ok, fing-ok, gyík-ok, sík-ok,
kín-ok, nyirk-ok, pír-ok, szirt-ok (vagy szirt-ěk), sír-ok, zsír-ok.
10) Vékonyhangu i í, után nyilt e ezekben íz (íz-ek), víz (viz-ek) ily, mily, ív, hív,
szív, nyív, íny, rih, szik. Zárt ě pedig ezekben: idv, ír, bikk, csíz, dics, gím, hír, him, kis,
lih, liszt, pitty, pinty, rím, ris, sín, szín.