Ha a nyelvünkben létező gyököket végtől végig figyelemre veszszük s a bennök

rejlő értemények szerint öszvehasonlítjuk, szembeszökőleg látni fogjuk, hogy a rokon eszmék,

fogalmak, tárgyak, és ezek különféle viszonyaik elnevezésében bizonyos hangzók uralkodnak. Vegyük fel például az i hangzót.

1) Az i, i természetutánzólag is oly kedély és indulatszókon vonul végig, melyek a

i maguk nemében élénk, vidor, gyermekded érzésnek kitörései: hi hi.' ihog, iliáczol, viháczol, nyi-

'''*)< "y'kog, nyikkan, nyi, hinnyog, vinnyog, vigyorog, vigyori, vicsorog, vidám, vidor, víg, nyifog,

>'. rí, ticalkodik, sipit, pityereg. 2) Éles vékony természeti hangokban kivált kisebbnemti vagy

tioncz állatokéban: csibe, csirke, pipe, pizse, liba, libusz, zsiba, csíz, csicsereg, czicza, pinty, bibicz,

f

:tnt

-ir, zsizsi, zsizsereg, zsibog, piszeg. Mind ezek és több hasonlók annyira utánozzák a természeti

Hangokat, hogy vastagra változtatva egészen elvesztenék eredeti hüségöket. 3) Kicsit, fiatalt jetatö gyökökben: kis, kicsi, iczipiczi, csiribiri, timpiri, pirinyó, iuczen, pincz, figyfirits, pisze,jiling,

'•!"»'.j, czipó, bibi, ívik ivadék, fi, fiú, iffiu. Továbbá a k i c s i n y í t e tt vastaghanguak ikertársaiban:

i)«i, apa,_/íltí falat, dt'n'b darab, gyim gyom, gtz gaz, lim lom, -csíp csop, lity loty, )>ip hop, bibirf

l boborcsó, bimbó bombik, bingyó bogyó, csimbók csombók. A keresztnevekben a kicsinyítésen*.

kivül némi gyengéd vonzalmat s kedveskedést f e j ez k i: Pisti, Jani, Feri, Misi, Gyuri, Erzsi,

A

"íii, ángyi, táti, mami. 4) Elénk, fürge, könnyű, illetőleg kicsinyes vagy aprózottt mozgást

vajy ennek szervét jelentökjén; iczeg, biczeg, iczke, ficzke, ille-/, billeg, billen, ideg, inger, igét,

i<7Vti«ík, {», indul, inog, inai, ingó, bingó, illan, illő, villan, villog, villám, pilla, pillant, pillangó,

A":'Í, ipar, iram, iramodik, iszam, iszamlik, iszánkol, iz, izey, izseg, bizseg, izgat, bizgat, piszkál,

AKiO. HOT UteiB. 8— 58 —

csiga, csigolya, esik, csiklik, csikíó, csikland, gyík, kígyó, czika, czikúzik, ficza, ficzamodik, jíczkándozik, ficzánkol,finta, fintor, fitogat, hibban, hibbók, himbál, hinta, hintó, limbál, nyíl, nyilamlik, sík, síkos, szikra, szilái, viczkand, vinczos, vinczároz, virgoncz, vizsla, vizslat. 5) Közelséget

jelentökben, mint térbeli nagyság ellenében térbeli kicsiségre vonatkozik: ily, ide, itt, innen,

így, thol, imez, imitt, imily ellentéteik; oly, oda, ott, onnan, úgy, ahol, amaz, amott, amoly.

Mindezekben általán a kicsiség élénkség, vagy ezekkel rokon fiatalság alapfogalma

rejlik, melyet az önhangzók legélénkebbike úgy szólván legvékonyabb hangtesttel bíró t fejez

ki legtermészetbübben.

A nyilt á 6 és á é nyilast, rést, szétterjedést, szétválást jelentő szókban uralkodik,

pl. ezekben: aj, ajak, ajt, ajtó, áj, váj, ás, vásik, vág, vég, val, valag, válik, száj, szád, szab, szeg,

szel, ta, tág, tár, tát, táj, tál, te, téved, tép, tér, gyér, szét, szél, széled, tenyész, tenyér. Különösen

szájtátást, és ezzel járó bámulást, ostobaságot jelentő szókban: ásít, mámor, á, ám, ámé, ámékodik, árnál, ámít, ámolyog, áncsorog, ácsori, ángó, gágó, bá, bdva, bám, barna, bámész, bámít, bámul,

bakó, bamba, bacza, bászli, máié; fordítva: méla, mélák, mamuk, mamiasz, tdcsó, tájbász, tátri,

táti, az evéshez szájtátogató mámog múmol, máhol, majzol, nyámmog.

De hogy még inkább kitűnjék, mennyire következetes nyelvünk bizonyos önhangzók alkalmazásában egy szósereget idézünk elé, mely sok nemzetséget és családot foglal magá-

ban. Ezek közös jegye abban áll, hogy mindnyájan valami dudorú, gömbölyű, pvffadt, kerekded

vagy hengerded, csomódad alakú testeket jelentenek, s gyökhangzójuk az egy osztályba tartozó

zárt «, o, M, vagy párhuzamos é, S, tó.