így nevezzük azon gyököket, melyek önhangzója két ugyanazon mássalhangzó közé
szorult, u. m.: bab, babó, babócs, babug = csecsbimbó, bob, boborcs, boborcsék, bob, bó-
bita, bóbiskol, azaz, feje bobját hajtogatva szunyókál, búb, búbos, bubor, buborék, csecs, csöcs,
cstics, csúcs, csucsor, csucsorodik, död, döddö, dödöke, dud, dudor, dudorodik, dudorú, dudorit
dudva, gog v. góg, búbos, boglyas kernencze, gogy, gogyola = golyva, gSg, gőgös, a felfuvalkod-
ástól, g«g, guga, gugor, gugora, gugorodik, guggol, gtfg, gügtt (kenyér ducza, púpja) g«gy, gü-
gyü (egy marok nyütt kender), kok, kokojsza (borsónyi fekete bogyó), kuk, kukó v. kuku,
kukora, kukori, kukoricza, kukorodik, kukorczol, kukacz, púp, pupa, tűt v. tuty, tutu, tutuska, tutyi.
