Nyelvi érdekességek - A magyar nyelv szótára - A szóképzésről

   

A képző fogalma, és különbözése a ragtól.
Mint föntebb a gyököket tárgyaló czikkben kimutattuk, vannak nem csak önálló, hanem elvont vagy elavult gyökök is, melyek önállóan nem divatoznak, s érteményeiket csak származékaikból,hasonlék (analogia) nyomán fejthetjük ki.
A szóképzés nemei.
A szóképzés általán kétfélekép történik: belváltozás, vagy hozzátétel által.Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul, hanem valamely hangja vagy szótagja átalakúl. E módot követi nyelvünk, mint föntebb is érintettük, véghetetlen gazdagságban, főleg a rokonnemű gyökökés törzsek képzésében.
A származékazók felbonczolása.
A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetesegészet képeznek, minélfogva fel is bonczolhatók. Ennek módja végről kezdeni a műtétet, pl. alázatosság,elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. Mennyibena képzés néha elő- vagy közbetét által történik, erre is figyelni kell, pl.
Az önhangzókról, mint szóképzőkről
~ó, ~ő.1) A jelen és jövőidő részesülőjének képzője. Véleményünk szerint ezen képző azonos a harmadikszemélynévmással, és a távolra mutató o-, a-nak, valamint a mutató az névmásnak rokon társa,mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését, szenvedését vagy állapotátmintegy rámutatólag határozza meg. Ezen részesülők, vagy melléknevek, pl.
A mássalhangzói szóképzőkről.
Ezek 1) önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók, és pedig,      a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak, mint: ol-ó, ol-v; öl-ő, öl-v;nyel-ő, nyel-v; eny-ü, eny-v; ter-ü, ter-v; fe-ő, fe-j; sa-ó, sa-v;me-ő, me-ly; mi-ő, mi-ly; kese-ű, kese-ly, keser-ű, keser-v;gom-ó, gom-b; dom-ó, dom-b;      b) melyek a gyök végmássalhangzójábó...
Az ép szókból álló képzőkről.
es, hangrendileg: as, es, ěs, os, ös.A régieknél rendesen: es, ma és;kihagyással: s, a kapcsolt szó után: is; leg-es-leg, Péter és Pál,apám s anyám, apám is, anyám is. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Épen úgy tapadt a szóvégére mint no-s szóban, mely am. no-és. Mint kötszónak azon szókötési jelentősége van, melynél fogva két alanyt ugyanazon állítmánnyal egyesít pl.
A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.
—ke, —ka, —csa, — cse, —cza, —cze. Kicsinyítőket képez fő- és melléknevekből: leány-ka, legény-ke, halvány-ka, szegény-ke. Néha megfordítva: ak: kúp ak, kup-ka, csut-ak, csut-ka, bics-ak, bics-ka.
A gyakorlatos igeképzőkről.
I. —t, —sz, —z, —zs, —d. Ezek a fentebb elemzett és kötszónak módosulatai, mindegyik saját hangrendü önhangzókkal. —s, (—és, —os, —ös) rep-és, tip-és, foly-os, tap-os, szök-ös, köp-ös, csipd-és, verd-és,fogd-os, kapd-os, lökd-ös, törd-ös, mint középképzö: hem-s-eg, har-s-og, pör-s-en. —ász, —ész.
Különös tárgyalásra méltók.
A) — akodik, —ekédik, v. —kodik, —kédik, —ködik, —okozik, —ekézik, v. —kozik, -kézik, —közik, -akoszik, —ekészik. 1) Igéket képeznek igékből: huz-akodik, von-akodik, ver-ekédik, tör-ekédik, várakodik, gyül-ekézik, árul-kodik, emel-kedik, szüköl-ködik; 2) főnevekből: király-kodik, emberkédik, őr-ködik ; 3) melléknevekből; bátor-kodik, kevély-kédik, eszelős-ködik.
A sokasító képzők táblái.
I. Alaphang: g.

25 cikk | 1 / 3 oldal