Nyelvi érdekességek - A magyar nyelv szótára - A szóképzésről

   

Folytatva a különösebb képzőket.
D) —í, —d, —l. A —t nagy szerepet játszó igeképző. Általán a tevés, cselekvés, mivelés, csinálás fogalmát oltja az illető gyökbe vagy törzsbe, s különféle osztályú igéket képez, melyeknek összehasonlításából okszerüleg következtethetni, hogy eredetileg nem egyéb, mint a tész igének eIvont s önhangzójától megfosztott té gyöke.
Ezen képzők mutatótáblái :
I.a) Egyszerű tevést jelentők, önhangzó és párhuzamos társ nélkül : lát-t, tá-t, tar-t,szi-t,in-t; b) önhangzó nélkül, párhuzamos l társsal : rom-t (ront) rom-l-ik, hám-t hám-l-ik, fej-t fej-l-ik, rej-t rej-l-ik, vagy d párhuzammal : om-t (ont) om-l-ik, és on-d, melyből: ondó; c) miveltetők, önhangzó és párhuzam nélkül: lobban-t, roppan-t, cseppen-t, serken-t. II.
Öszvetett vagy vegyes igeképzők.
Ugyanazon gyök vagy törzs két, három, négy, sőt épen öt képzőt is fölvehet, amint t i. együtt véve önhatást, áthatást, miveltetést, külszenvedést, belszenvedést, kicsinyítést, tehetőséget,gyakoriságot akarunk kifejezni, pl. osz, elvont gyökből leszen áth. osz-t, mint az osz-ol, önhatónak párhuzamos társa, innen : osz-t-og-at, osz-t-og-at-tat, oszto-og-at-tat-hat.
Kettős igeképzők:
an-t, en-t : lobb-an-t, durr-an-t, csill-en-t, rezz-en-t, dörr-en-t;ad-oz, ed-éz : ak-ad-oz, szak-ad-oz, ép-éd-éz, erny-ed-éz, rep-ed-éz, hül-ed-éz,ad-z-(ik), ed-z-(ik) : fi-ad-z-(ik), sarj-ad-z- kér-ed-z- pölyh-öd-z- level-ed-z-ik;og-ál, ég-él: ad-og-ál, isz-og-ál, kér-ég-él, szed-ég-él, hiv-og-ál;ig-ál, ik-ál: tasz-ig-ál, gur-ig-ál, haj-ig-ál, sánt-ik-ál, korny-ik-ál;og-at, ég...
Hármas igeképzők
ar-g-at, er-g-et, or-g-at, ör-g-et: tak-ar-g-at, vak-ar-g-at, tek-er-g-et, kot-or-g-at,söp-ör-g-et;al-g-at, el-g-et, ol-g-at, öl-g-et: nád-al-g-at öl-el-g-et, bot-ol-g-at, tör-öl-g-et, ör-öl-g-et;os-g-ál, es-g-él : rak-os-g-ál, fut-os-g-ál, ker-es-g-él;os-g-at, es-g-et ; rak-os-g-at ker-es-g-et;oz-g-at, ez-g-et, éz-g-et, öz-g-et: por-oz-g-at, mot-oz-g-at, nev-ez-g-et, rend-éz-g-...
Négyes igeképzők
d-os-g-at, d-és-g-et, d-ös-g-et : kap-d-os-g-at, lop-d-os-g-at, ver-d-és-g-et, lök-d-ös-g-et;d-oz-g-at, d-éz-g-et, d-öz-g-et: fog-d-oz-g-at, hor-d-oz-g-at, csip-d-éz-g-et, ül-d-öz-g-et;k-ál-g-at, k-él-g-et: jár-k-ál-g-at, ir-k-ál-g-at, cser-k-él-g-et;l-al-g-at, l-el-g-et: fog-l-al-g-at, szag-l-al-g-at, iz-l-el-g-et, szem-l-él-g-et;l-al-k-oz-(ik) : fog-l-al-k-oz-ik, táp-l-ál-k-oz...
Igehatárzói képzők
—lag, —leg. Ezekben és ilyenekben: futó-lag, muló-lag, kellő-leg, illő-leg, módhatárzókat képez igékből és nevekből, s értelme: kép, képen, módon, hasonlóan, úgy, oly neműen: futólag = futóképen (futva), mulólag = mulóképen; kellőleg = kellőkép, kellő módon; királyilag=királyi módon.
Kisarjadzás által alakult képzők.
A szóképzésnek harmadik s igen dús forrása a kisarjadzás, midőn, t i. nem valamely ép vagy csonkított szó ragasztatik az alapszóhoz, hanem vagy véghangzója mássalhangzóvá növekszik ki, vagy mintegy sarj gyanánt oly hangot ereszt ki magából, mely a bevett nyelvszokás szerint új érteményt kölcsönöz neki. Ezen képzésmód teszi a nyelvek legsajátságosabb oldalát.
Ajakhangi kisarjadzások
Mint az ó, ő képzékről szólva már eléadtuk, ezen hangzók gyakran vagy közvetlenül, vagy az ü, ű révén ajakhangokra változnak által, és pedig hol megtartván elébbi érteményeiket, mint: adu adv, szaru szarv, fenyő fenyv, hol némi új érteményi árnyalattal, pl. az által— 141 —lánosról különösre, nemről fajra menvén által, mint: ölő ölv, nyelő nyelv, csomó csomb, gomó gomb.
Nyelvhegyi hangok kisarjadzásai
-j. Ez néha, hogy úgy szóljunk, merő buja hajtás, mely az alapszó lényét csak anyagilag szaporítja leginkább r után: fűr-j, eper-j, fér-j, vagy könnyebb hajlítás végett járt rá a nyelv, pl. é éj, fe, fej, vagy közvetlenűl v-ből alakult: ív ij, dív, díj, hív híj, szív szíj, terv terj.

25 cikk | 2 / 3 oldal