Az ép szókból álló képzőkről.


Az ép szókból álló képzőkről.

es, hangrendileg: as, es, ěs, os, ös.

A régieknél rendesen: es, ma és;

kihagyással: s, a kapcsolt szó után: is; leg-es-leg, Péter és Pál,

apám s anyám, apám is, anyám is. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Épen úgy tapadt a szóvégére mint no-s szóban, mely am. no-és. Mint kötszónak azon szókötési jelentősége van, melynél fogva két alanyt ugyanazon állítmánnyal egyesít pl. Pál és te és én együtt megyünk; Pált is Pétert is megdicsérték. E szerint többségi, sokasági viszonyt is fejez ki, s egyeznek vele a) a gyakorlatos igeképző ěs (os, ös), pl. tip-ěs, rep-ěs, fut-os, szök-ös, csipd-ěs, kapd-os, pökd-ös, s mint ilyen ismételve sokasító; b) a fokozásban divatozó es, pl. leg-es legjobb leg-es legnagyobb, telid-es teli, mint ilyen nagyítva sokasító; c) a melléknévképző es (as, ěs, os, ös, is), mely viszonykötő és sokasító, pl. nős férfi = nő és férfi együtt, szoros viszonyban; népes város, melynek sok lakosa van. Ily értelmüek: csontos, vállas, tenyeres, talpas ember.

Mind ezekről részletesebben alább az illető képzők tárgyalásakor lesz szó.

beli.

Eredetére nézve öszvetett melléknév a bel és i alkatrészekből, s

tulajdonkép öszvetett szókat alkot. A bel itt főnevi értékü, s különösen az i-vel együtt

helyviszonyt fejez ki, mint a kül, föl, al, mög, köz, kör, s a beli, ház-beli hasonlatára

lehetne: házküli (mint van is nélküli = nál-küli), házföli, házali, házmögi stb.

1) Am. valamely helynek, vagy térnek belében, belsejében levő, vagy belőle való, vagy bele való:

városbeli, falubeli lakosok; várbeli katonaság; idegen országbeli utasok;

kertbeli növények; házbeli cselédek; ágybeli ruha; kézbeli (bot, fegyver).

2) Bizonyos sokaságból, tömegből való, ahhoz tartozó. Világi, egyházi rendbeli személyek.

Szerzetbeli növendékek. Kebelbeli kereskedők. Tanácsbeli urak. Társaságbeli tagok. Ő nem a mi nyájunkbeli.

3) Bizonyos dologgal, ügygyel, cselekvéssel, állapottal belső viszonyban levő. Számadásbeli hiba.

Irásbeli ügyesség. Munkabeli nehézség. Házasságbeli ügyek.

Fonák viszonyú ezen szóban; lábbeli, t. i. csizma, saru, czipő, topán, bakancs, stb., mert ezek

nem lábba, vagy lábból hanem lábra valók, tulajdonkép, melyekbe a lábat takarják bele, nem pedig azt a

lábba; tulajdonképen am. láb-veli. Hasonló fonákságu: fejébe teszi a kalapot, e. h. fejére,

s az is eredetileg alkalmasint: ve, fejéve mint hova.

féle v. féli.


Olyan mint tele v. teli. Öszvetett melléknév a fél és

e v. i elemekből, s tulajdonkép ez is öszvetett szót képez. Jelent bizonyos neműt, fajút,

részhez, osztályhoz, félhez tartozót. Egyféle, kétféle, többféle, sokféle, mindenféle, különféle,

másféle. Úrféle, polgárféle, katonaféle, szolgaféle. Borféle italok. Húsféle ételek. Különösen am.

bizonyos birtokoshoz tartozó. Telekiféle ház. Kovácsféle szőlők, kertek. Néha hasonlatra vonatkozik.

Magamféle ember, olyan tulajdonságu, természetű, állapotú, mint én. Csalásféle csíny.

ha, kor.


Időt jelent, s időhatárzókat képez ezen öszvetételekben: né-ha, vala-ha, so-ha (se-ha),

minden-ha. Egy érteményü a kor szóval: némely-kor, valami-kor, semi-kor, v.

se-mikor, mindenkor, e helyett: koron, mindenkoron, stb. Különben a ha föltételt

jelentő kötszó, melyet a régiek ragoztak is mint főnevet, "Úr Isten az megtisztulásnak törvényét hával

(sub conditione) adta ki." Tihanyi cod. 172. l. "Hával oldozza fel." Pázmán Kal. 147. l.

Mennyiben a föltétel teljesítése bizonyos idővel van viszonyban, e kétféle jelentésü ha rokon.

Adok pénzt, ha lesz, azaz, amikor lesz. Különben mint kötszót részletesen tárgyalva l. a

Szótár folyamában ha rovat alatt.

hat.

Önálló ige a latin valet, potest, penetrat, pertingit értelmében. Rokon vele a szanszkrit

pat, latin pot-is. Mint igeképző szükebb jelentésü, s am. képes, van ereje, módja,

alkalma valamit tenni, nincs akadályozva, hogy tegyen. Hangrendhez alkalmazkodva vékonyhangu igék

után: het, pl. áll-hat, kel-het, ül-het, (stare, surgere, sedere valet v. potest). Általán mind

gyök- mind származékigékhez járulván úgynevezett tehetőigéket képez: vár-hat, száll-hat, lát-hat,

ver-het, tör-het, marad-hat, szalad-hat, ered-het; irat-hat, nyomat-hat, kerestet-het, ölet-het. stb.

Ik-es igékhez járulván szintén fölveszi az ik-et: al-szik, al-hatik; nyug-szik, nyug-hatik;

eszik e-hetik; fekszik, fek-hetik; gondolkodik, gondolkod-hatik; árulkodik, árulkod-hatik; verekědik,

verekěd-hetik; törekědik, törekěd-hetik; huzódik, huzód-hatik; vergődik, vergőd-hetik. stb.

Néha ezt teszi: szabad, meg van engedve, nincs tiltva, pl. A foglyok a kertbe sétálni mehetnek,

de a várból nem távozhatnak. A tilosban nem vadászhatunk. Ha dolgotokat végeztétek, eltávozhattok.

Ható, hető alakban áthatóigék mellett szenvedő értelmű: gondolható, képzelhető, érezhető,

ami gondoltathatik, éreztethetik. Igy a hatatlan, hetetlen is: gondolhatatlan,

képzelhetetlen.

kép; ként (= ki-ént, régiesen kéd is).

Az első módhatározó, mely megfelel e kérdésre: hogyan? mi módon? s értelme: úgy, oly módon,

mint, hasonlóan, bizonyos formán, gyanánt. "Illendőkép" úgy mint illendő, mint illik. "Máskép" más

módon, más formában. "Azonkép" úgy mint az. "Tolvajkép" tolvajhoz hasonlóan. "Kölcsönkép" kölcsön gyanánt.

A hasonlat alapfogalma rejlik benne, minthogy a kép nem egyéb, mint valaminek alakja, formája,

lemásolt hasonlata. Megtoldva: képen, melyben az en oly módképző, mint ezekben:

úgy-an, így-en, szép-en, helyes-en, ép-en. Tehát elég egy p-vel irni. A kettőztetett

képpen vagy csak hangosbitott kiejtés, mint a tájdivatos: erőssen, hálássan, vagy így is

elemezhető: kép-ü-en, kép-v-en, kép-p-en, pl. sokképpen = sok képü-en, ezen hasonlatok

szerint: csěp-ü-en, csep-v-en, csep-p-en, röp-ü-en, röp-v-en, röp-p-en.

Némely esetekben kép helyett a nyelvszokás által ként használtatik pl. miként?

mimódon; másként, más módon; valamiként, valami módon; azonként, ezenként. De

szabatosan véve különböznek egymástól, és föl nem cserélhetők


a) midőn a kép latin ter képzőnek vagy modo szónak felel meg: egyenlőkép,

(aequalirer, aequali modo), nem: egyenlőként; hasonlókép (similiter) nem: hasonlóként;

kiváltkép (peculiariter) nem: kiváltként; elegendőkép, (sufficienter) nem:

elegendőként;


b) midőn általán a hasonlóság, mód, olyanság alapfogalma rejlik benne. Mentségkép

mondani valamit, nem: mentségként. Ellenben a ként, mely ki és ent v.

ént-ből alakult ki-ént, (hasonló ehez mint = mi-ent, ugyanazon ént,

mely van szerént szóban is, és a régieknél szokottabb volt: irgalmasságodént, beszédedént)

am. a latin secundum, iuxta és quâ, tamquam, honnan különböznek: parancskép, tanácskép

mondani valamit; (instar mandati, consilii); parancsként, tanácsként cselekedni, azaz, parancs,

tanács szerént, (secundum mandatum, consilium), úgy mint a parancs, tanács tartja; apaként úgy mint apa.

Különös figyelmet érdemel a ként mint osztó rag számokkal viszonyban, midőn azt jelenti,

hogy valamely egésznek külön-külön részei egymásután következnek, s bizonyos rendet, szert, sorozatot

képeznek, mit a latin nyelv tim raggal, vagy per elüljáróval fejez ki: egyenként

(singillatim), csapatonként (turmatim), tízenként (per denos), százanként

(per centenos).

né, nő.

Közösebb nyelvszokás szerint öszvetételben a jelent feleséget (uxor) = neje, birtokragozva,

épen úgy mint nőm, nőd is; a , pedig, mind önállólag, (birtokrag nélkül) mind öszvetételben

általán asszonyembert (femina). Jakab zsidóné, Jakab zsidó felesége. Kovácsné, Kovács nevü

vagy kovácságot üző embernek felesége. Szakácsné, szakács felesége, vagy neje. Szakácsnő,

szakácsságot üző nőszemély. Grófné, báróné, királyné, grófnak, bárónak, királynak felesége;

grófnő, bárónő, grófi, bárói vérből származott, királynő pedig mint királyi jogokkal

biró hölgy, legyen az hajadon, vagy férjezett. Igy különböznek: papné, papnő; szabóné, szabónő; úrné, úrnő;

pórné, pórnő; szinészné, szinésznő; kalmárné, kalmárnő stb. Mint későbbi divatú öszvetételben a

előtt álló szónak vég önhangzőja meg nem nyúlik, ellenben a előtt meghosszabbúl p.

varganő, de Vargáné.

szěr.

Azon szěr főnév, mely többféle jelentései között megfelel a magyar íz, latin

vicis-nek, s mint ilyen számnévhatározót képez, mely esetben a hangrendhez alkalmazkodva három

alakú; szěr, ször, szor, ámbár hajdan csak egyes eredeti alakjában, divatozott: három-szěr,

hat-szěr, számtalan-szer, s mint öszvetett főnév alkatrésze ma is egy alakú: pajta-szěr,

töltés-szěr, kert-szěr, rend-szěr, ház-szěr, gyógy-szěr, sok-szěrű, töb-szěrű, egy-szěrű.

Érteménye: annyi ízben, amennyit a tőszó jelent, p. egy-szer, egy ízben, tiz-szer,

tíz ízben, több-ször, több ízben, sok-szor, sok-ízben, számtalan-szor,

számtalan-ízben, annyi-szor, mennyi-szěr, annyi mennyi ízben, valahányszor, valahány-ízben.

Fölveszi

a) a ra re ragot: hatszor-ra, tízszer-re;

b) az i képzőt: egyszer-i, ötször-i, százszor-i;

c) a ta te határzói képzőt: kétszer-te, hatszor-ta, ezerszer-te;

d) az és, os, ös képzőt: kétszer-és, háromszor-os, ötször-ös.

A szěr-nek, mint sort, rendet jelentőnek rokona a latin series. A szláv nyelvben

ugyanazon észjárással, mint a magyarban, a rád = szěr, sor, és jeden ráz (rád)

= egyszer; a magyar 'egyszeriben' (tüstént) szlávul: porád.

nap.

Ezekben: minap, tegnap, és gyakran vasárnap is, határozókat képez, e helyett:

napon, mint kor = koron és kép = képen; talan, telen, v. atlan, etlen

egyersmind: talanúl stb.

Ez utolsókat részletesen tárgyalva l. a Szótár folyamában 218-221. l.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,085 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: A mássalhangzói szóképzőkről. Következő cikk: A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: