A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.


A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.

—ke, —ka, —csa, — cse, —cza, —cze.

Kicsinyítőket képez fő- és melléknevekből: leány-ka, legény-ke, halvány-ka, szegény-ke. Néha megfordítva: ak: kúp ak, kup-ka, csut-ak, csut-ka, bics-ak, bics-ka. Lágyítva cse csa: kenő-cse, görgő-cse, gyermek-cse, tó-csa; fordítva: ecs,öcs: köv-ecs, göb-ecs, ur-acs, mely alakhoz ismét különösen ke ka szokott járulni, együtt kettős kicsinyítőt képezvén: köv-ecs-ke, szém-écs-ke, tör-öcs-ke, ur-acs-ka, fi-acs-ka, bor-ocs-ka, továbbá cze, cza: gyer-kö-cze, der-cze, Gyuri-cza, Kati-cza.

Ezen képzőt némelyek szláv eredetűnek tartják, minthogy változataival együtt a szláv nyelvekben is köz divatú, p. hlava, fej, hlaviska, fejecske, díva leány, divka, divicza, devojka, devojtsicza ám. leányka, nyitravölgyiesen: lánycsika. Rokon vele a latin cu is: homunculus, muliercula, plebecula, és a szásznémet: chen: Mannchen, Weibchen. Vajjon van-e a szláv ka, latin cu, német chen-nek saját nyelvbeli mégfelelő gyöke, itt nem kutatjuk: de azt nem tagadhatni, hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve a ke kicsinyítövel egyeznek a kev-es, ki-s, ki-csi, gyökei, s a csekély am. a maga nemében kicsi, továbbá esők, régiesen esek, fogalomban szintén csekélységre, kicsiségre vonatkozik, valamint az önálló ecs, öcs, kisebbik, fiatalabbik testvér, és az ocs-ó nyúl am. kicsi, fiatal nyúl.

Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dsik, csik, s mellékneveknél dse, cse alakokban: ana-dsik anyácska, udsuz-cse ólcsócska; a persában ak: murg-hak madárka, aszp-ak, lovacska; a hasonlító fokban is: bihtar-ak, jobbacska. A finnben is:

kka, kainen stb.

—nyi.

Régiesen nye v. ne, mennyiséget nagyságot, illetőleg mértéket jelentő mellékneveket képez: egy öl-nyi, egy öl hosszú; órá-nyi, óráig tartó, mázsá-nyi, mázsa nehézségű, anyá-nyi leány, anyjához hasonló nagyságú, egészen felnőtt. „Hatvan láb földnye." Münch. cod Luk. 24. „Kétzász könyökletnye." U. o. Ján. 21. „Ennye ideiglen." U. o. Midőn mai nap ra-,re-vel ragozzuk, a régiek a nélkül éltek vele: „Eltávozék tölök egy kő hagyeitásnye" (ra). Erteményéből világos, hogy a nagyságra vonatkozó nő, tájejtéssel nyő (crescit, major fit) és növel, nevel, nyúlik, igékkel s a nagy melléknévvel rokon, péld. őlnyi = öl-nagy, oly nagy mint egy öl, évnyi, egy évi nagyságú, hordónyi has, oly nagy, mint hordó.

—ség, —ság.

1) Főnevekből képez tértöszveget, tér-sokaságot, tájt, vidéket jelentő szókat: hegység, völgység, síkság, mezőség, erdőség, Nyírség, Szilágyság, Órmánság; b) személyzeti öszveget, sokaságot: katonaság, papság, diákság, polgárság, nemesség, magyarság, tótság, bizottság, küldöttség, vagy bizonyos személyek, illetőleg nép által lakott tartományt, vidéket: Jászsági Kunság, Őrség; c) átv. ért. személyzeti tulajdonságot, állapotot, rangot: katonaságra szánni magát; nemességet szerezni; asszonyság, uraság, királyság, herczegség, atyafiság, mesterség, kovácsság.

2) Minden melléknévhez járulhat, s jelenti az illető tulajdonságát, bőségét, egész mivoltát, állapotát: szépség, rútság, kicsiség, nagyság, fényesség, homályosság; honnan szépséges több mint szép, hasonlóan; rútságos, nagyságos, fényességet, boldogságot, gyönyörűséges a maga nemében több mint rút, nagy, fényes, boldog, gyönyörű. Ide tartoznak a melléknévül használt részesülők: forróság, lehetőség, járandóság, múlandóság, vásottság, nyíltság, levertség, érettség.

3) Járul jelenidöbeli igetőkhöz: kivánság, tanulság, fogság, mulatság, mentség, nyereség, sietség, veszteség, stb.

Elemzése.

Eredeti alakban ség, minthogy a régiek vastaghangu szók után is így használták. „Melotosnak kedig minden kazdagségű városit kivivá, és megtörő minden magaségű városokat" Bécsi cod. Judit I. Ebből kiindulva úgy vélekedünk, hogy öszvetett szó az és (is) és eg elemekből, eredetileg es-eg, v. és-eg. Lássuk már ezek jelentéseit nyelvünkben.

es, v. és, is, mint föntebb is eléadtuk:

1) Kapcsoló: Péter és Pál, én is, te is; alapfogalomban többnek öszveadása, öszvekötése, illetőleg sokasító. 2) Fokozásban nagyító, sokasító: leg-es legjobb, telid-es teli.

3) Gyakorlatos, azaz ismétlés által sokasitó: röp-ös, tip-és, tap-os, foly-os, verd-és, szökd-ös. Rokona ez (oz, öz) csipd-éz, repd-éz, kapd-oz, köpd-öz, kérd-ez. 4) Viszonykötő, vagyis kettőt egyesítve sokasító: család-os ember = család és ember szoros együttes viszonyban; bor-os korsó = bor és korsó, mint tartalmazó együtt véve; vér-es kard = vér-és kard, egymáshoz tapadva. 5) Nagyítva sokasitó ezekben és ilyenekben: tenyer-es, talp-as, váll-as, mark-os, csont-os, ember.

eg (ég, ög, og).

Gyakorlatos igeképző: tip-ég, tip-és, tap-og, tap-os, csipd-ég-el,

csipd-és, verd-ég-el, verd-és. Alapértelme és, p. szed-eg-et am. szed és szed, vet-ég-et am. vet és

vet, kér-ég-et am. kér és kér, mér-ég-et am. mér és mér. 2) Belső viszonyt kötő: ür-eg am. ür-es

hely, tér; lov-ag am. lov-as ember.

Továbbá ezen eg am. meg. A Bakony és Balaton vidékén eg-láttam = meg-láttam,

eg-verték = meg-verték, és a palóczoknál: es-eg = es-meg, is-meg (ismét), meg-es-eg=meg-es-meg, = és-és-és.

Én meg te = én és te.

A mag tájtéssel: met s közösebb szokással mét; p. met-mondtam = meg-mondtam,

esmét, is-mét = es-meg, is-meg, vagy: és-még.

Végre hasonló hozzá a leg nagyítóban rejlő eg, tájejtéssel: et: leg-jobb, let-jobb.

Ezek szerint az es, és, is; ég = meg; met v. met, et jelentenek mind egyenkint, mind egybefoglalva általán kapcsolatot, öszvekötést, s ebből származó többséget, sokaságot, illetőleg gyakorlatot.

Hasonló rokonságban állanak a) a latin: et és a gyakorlatom igeképzö it, t. p. movet

mozdit, mot-it-at mozgat, clamat kiált, clam-it-at, kiáltoz, rapit ragad, rap-t-at ragadoz, salit szökik, tal-t-at szökdös ; a magyar: járat és jár-t-at =folytonosan, vagy gyakran járat ; folyat és foly-t-at = gyakran, tartósan folyat.

2) a latin gyakorlatos képző g = magyar eg, es: ter-o török, dörök, ter-g-o dör-g-öl. Hasonló képzési rokonságban vannak a latin: pargo, magyar szórogatok, lat. vergo m. vergődöm, s a keményebb c (= k) rá változva: claudus sánta, claud-ic-at sánt-ik-ál, fodit ás, fod-ic-at ás-k-ál. És így: vellít, vellicat, mordet, morsicat.

3) A latin —et-c = magyar —es-eg, —esg: sen = es-c-o, cal-es-c-o, frig-es-c-o, tep-es-c-o, épen olyanok, mint a magyar; ker-esg-él, fut-osg-ál, tap-osg-ál.

4) A latin gyakorlatos s = magyar gyak. es, eg, péld. ver-s-o, forgatok, cur-s-o, futosok, quasso = quat-s-o, verdesek. Hasonlók a pendo, veho igékből származott penso, vexo stb.

5) A latin os-(us) = és (és, as, os, ös) magyar melléknév képző: mucus mocsok, takony, muc-os-us mocsk-os, takny-os; grumus göröngy, gram-os-us göröngy-ös; virus mirigy, vir-os-us mirigy-és; seta sérte, set-os-us, sert-és; fumus füst, fum-os-us füst-ös; és az id képző; humor nedv, hum-id-us nedv-es; calor hév, cal-id-us heves; putor büd, büz, put-id-us büd-ös, büz-ös.

Mennyiben a magyar eg, ag ezt is jelenti: es, es, hasonló hozzá a német képző ig, ich-t nachlass-ig hany-ag, thöricht balgat-ag, és a német isch = magyar es, os, es: wind-isch szel-es; küb-isch gyerek-es; narr-isch bolond-os; az igeképzö sch = magyar es: for-sch-en,herrsch-en, knirr-sch-en; leb-s-el, gug-s-ol, hab-s-ol.

Továbbá, valamint a magyar: eg, meg, úgy a fordított német: ge

a) gyűjtő, sokasitó: Ge-hölz, Ge-wasser, Ge-darm,

b) ismétlő, gyakorlatos: Ge-brumme, morm-og-ás, Ge-flister, sus-og-ás, Ge-polter, dob-og-ás, Ge-klingel, csén-ég-és:

b) A latin et magyarul es, és; item magyarul esmeg, ismeg; identidem = item et item, magyarul tájdivatosan megesmeg, egesseg, metesmet.

Mindezekből kitetszik, hogy az es eg-, és rokonaikban a többség, sokaság, gyakorlat, istmétlés alapfogalma rejlik.

Alkalmazzuk már ezeket a ség, ság, képzőjü szókra.

1) főneveknek sokasági jelentést kölcsönöz: hegység = hegy és meg (= hegy és még)

hegy-eseg =hegy folytában véve, sok hegy. Hasonlóan: erdőség, mezőség, terség, síkság, elterjedt erdők, mezők, rétek, síkok folytonos sokasága; papság, katonaság, papok, katonák öszvesen

vagy bizonyos seregben; királyság, minden, mi a királyi hatalomhoz; müvészség, minden, mi a

művész köréhez tartozik. Hasonlóan a melléknevekből: szép-ség = szép jegyek öszvege, boldogság = boldog állapot egész mivoltában. Valószínűnek látszik, hogy maga a sok melléknév

sem egyéb, minta a ség ság módositványa.

2) Az igékből alkotott ség ság képzöjű neveket úgy is lehet feloldani ha a meg v. eg

előre, az és pedig hatratétetik p. kívánság= meg-kiván-ás, feledség = meg-feled-és, nyereség =

meg-, vagy tájejtéssel eg-nyer-és.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,511 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: Az ép szókból álló képzőkről. Következő cikk: A gyakorlatos igeképzőkről.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: