Különös tárgyalásra méltók.


Különös tárgyalásra méltók.

A) — akodik, —ekédik, v. —kodik, —kédik, —ködik, —okozik, —ekézik, v. —kozik, -kézik, —közik, -akoszik, —ekészik.

1) Igéket képeznek igékből: huz-akodik, von-akodik, ver-ekédik, tör-ekédik, várakodik, gyül-ekézik, árul-kodik, emel-kedik, szüköl-ködik; 2) főnevekből: király-kodik, emberkédik, őr-ködik ; 3) melléknevekből; bátor-kodik, kevély-kédik, eszelős-ködik.

Ezen képző általán az alapszó jelentésének gyakorlatát vagy folytonosságát fejezi ki, nevezetesen

a) midőn igékhez járul, jobbára visszaható értelmű, s mintegy önhatólag szenvedő. Párhuzamos társa az átható, gyakorlatosokat képző: ogat, éget, öget v. gat, get. E kétnemű igeképzők alkatrészei következő rendszerben váltakoznak: az átható ige zárt hangzója nyiltra, vagyis az o, a-ra, az é, ö, e-re, és viszont, s lágy mássalhangzója g, kemény k-ra, és kemény mássalhangzója t lágy d-re, v. z, -sz-re változik, péld. mos-og-at mos-ak-od-ik, huz-og-at buz-ak-od-ik, ver-ég-et ver-ek-éd-ik, köt-ög-et köt-ek-édik, árul-g-at árul-k-od-ik, hordoz-g-at hordoz-k-od-ik, keres-g-et keres-k-éd-ik, öriz-g-et öriz-k-éd-ik, szán-og-at szán-ak-oz-ik, várog-at vár-ak-oz-ik, mar-og-at mar-ak-osz-ik, ver-ég-et ver-ek-ész-ik. Hasonló viszonyuak:

tologat tolakodik, vonogat vonakodik, szürönget szürenkedik, pirongat pironkodik, illesztget illeszkedik, meresztget merészkedik, eresztget ereszkedik, nyalogat nyalakodik, lopogat lopakodik, stb. Mindezekben a k nem egyéb, mint a gyakorlatos g képzőnek változata.

b) Midőn fő- és melléknevekhez járul, a dolog természeténél fogva nincsen párhuzamos átható társa, de szintén folytonos gyakorlatot, illetőleg belcselekvést fejez ki, s körül irva ilyképen értelmezhető: a) a főnevek után „a főnév által jelentett állapotot, dolgot folytonosan gyakorolja": ármánykodik = az ármányt folytonosan űzve működik; emberkedik, legénykedik, kalmárkodik = ember, legény, kalmár lényével szorosan öszvefüggö dolgokat gyakorol; királykodik, tanárkodik, bojtárkodik = királyi hatalmat, tanári hivatalt, bojtári szolgálatot gyakorol ; a melléknevek után körül irva ezt jelenti: „az illető melléknév által kifejezett tulajdonságot, minemüséget űzi, gyakorolja önmagában." p.

Soványkodik = időről időre fogy, soványabb lesz.

Kényeskédik = tetteiben kényes érzelmüséget gyakorol.

Ezen igealakok nyelvünknek különös sajátságai, melyeket oly szabatosan, ugyanannyit mondva egy szóval aligha képes más nyelv visszaadni, p. gondolkodik egészen más és több, mint a latin: cogitat, német: denkt, szláv: miszli.

Jegyzet. A fentebbi elemzésből könnyű belátni az odik és kodik alakok közti különbséget, t i. az első egyszerű belcselekvésre vagy szenvedésre, a második azon fölül azok gyakorlatára is vonatkozik; tehát más: soványodik és soványkodik, kényesedik és kenyeskedik, szomorodik és szomorkodik. Az odik alaknak párhuzamos átható társa ít: takarít, takarodik, keserít, keseredik, örökít, öröködik, a kodik alaké pedig, mint fönebb tárgyaltuk, ogat v. gat, marogat marakodik, vareget verekedik.

B) —l, mint gyakorlatos igeképző. Ez különbözik azon l képzőtől, mely a lesz igének csonkája, s mint olyan önhatókat képezvén, az átható t,képzőnek párhuzamos társa p. tágul, tágít, borúl, borít, derül, derít. Miről I. alább a —t, —d, —l, képzőket.

Átalán folytonos, gyakori, tevékeny működést, mozgalmat fejez ki; különösen:

a) Mint hangutánzókat gyakorló: bernyákol, bokákol, bömböl, csörömpöl, csiripel, czikákol, dörömböl, kuruttyol, kalatyol, kukorikol, koákol, kodácsol, kelepéi, kiabál, káral, taricsál, hangicsál, turbékol, horkol, mormol, siápol, rikácsol. Scgédhangzója a mássalhangzóval végződő törzsek után hangrendileg: o, é, ö.

— 130 —

b) Mint hangszerekkel bánó, játszó : dobol, doromból, hegedül, sípol, kürtői, trombitái, orgonál, dudál, furulyál, kintornál, s megfelel neki a gyakorlatos z : zongorái, fuvoláé, kintornáz, tilinkóz, bőgőz, czimbalmoz, támburáz, czitaráz.

c) Másféle eszközökkel, tagokkal vagy érzékekkel működő : kapál, kaszál, boronál, ösztökél, gereblyél, szitál, rostál, borostál, kefél, csépel, sajtól, nyüstöl, latol, fontol, mázsál, mérlegel, gombol, kapcsol, lakatol, zárol, abroncsol, lánczol, azsagol, korbácsol, dorongol, hurkol, gyilkol, késel, borotvál, fürészel, bárdol, kártol, nyársal, szegel, fülel, személ, orról, izel, nyelvel, torkol, kezel, lábal, térdel, könyököl, talpal, oldall, farol, markol, öklel, sarkal, vállal, hasal, agyal, nyakal, karol, ölel, inal. Ezek segédhangzója a többesszám hangrendét követi: nyárs-ak nyársal, bot-ok bot-ol, nyelv-ek nyelv-el, szém-ék szém-él, nyüst-ök nyüst-öl

d) Valamit létrehozó, eszközlő, csináló : árnyal, árnyékol, ágyásol, árkol, barázdál, asztagol, bányol, bélel, csíkól, fejel, forgácsol, gőzöl, bűzöl, hornyol, bírságol, palástol, gerezdél, keresztel, rovátkol, füstöl. Hangrendé, mint a többes számé.

e) Kiválólag gyakorlatosokat képző és pedig egyszerű igékből,: hál-ál, szok-ál, men-él, met-él, vet-él, dob-ál, lak-ál, továbbá gyakorlatosokból: turog-ál, turk-ál, szurog-ál, szurk-ál, járog-ál, járk-ál, moros-ol morzs-ol, dörös-öl dőrzs-öl; kettős gyakorlatosokból: jár-od-og-ál járdog-ál, áll-od-og-ál álldog-ál, ül-öd-ög-él üldög-él, ész-éd-ég-él észdég-él éddég-él, isz-od-og-ál iszdog-ál iddog-ál

f) Számos ik-es igéket, melyeknek t. i. nincsen t képzős átható párhuzamos társok,mint: bot-l-ik, cset-l-ik, nyak-l-ik, por-l-ik, bicsak-l-ik, bujdok-l-ik, hanyat-l-ik.

g) Kettőztetve képez a) gyak. áthatókat: iz-el-el ízlel, kér-el-el kérlel, tag-ol-al taglal; és így : foglal, érlel, bérlel, kémlel, szaglal, szemlel; b) gyak. ik-eseket: kékellik, zöldellik, vereselik, sárgállik, feketéllik, rongyollik, rostollik, tarkállik, reggellik, melyekhez értelemre rokonok : kékesedik, zöldesedik, rongyosodik, rostosodik.

h) Midőn melléknevekből áthatókat képez, ezt jelenti: „olyannak tart, vél, gondol,itél, amilyent az alapszó teszen, pl. javai, roszal, helyesel, igazol, elégel, ural, nehezel, kicsinyel, korál, késől. Néha kettőztetve : javall, sokall, kevesell; sőt ily értelemben ez is a helyesebb írás, minthogy vall igéből látszik egybehúzottnak : javall = jó-vall (jónak vall), sok-all = sok vall, igy helyesell = helyes-vall, urall = úr vall, melytől különbözik az ural-g vagy ural-kodik szóban levő : ural. De: országol, elnököl stb. csak egy l mint a fentebbiekben.

Jegyzet. Az ide tartozó l képzőjű igék minden fajából igen számosan hangugratók, valahányszor t i. az önhangzó kihagyása a kiejtést nehézkessé nem teszi, mi különösen az ikesekben szabályszerüleg történik, pl. csuklik, diszlik, rémlik, fénylik, tündöklik. Sőt a régi nyelvemlékekben ilyeket is olvasunk : országl, betegl, károml, hasonl, jogl, forbátlatik, tékozlatik.

C) —r. Segédhangzóval jobbára elavult vagy elvont gyökökből képez leginkább áthatókat: ak-ar, csav-ar, csik-ar, facs-ar, hab-ar, had-ar, sad-ar, kap-ar, kav-ar, tak-ar, vak-ár, zav-ar,kot-or, sod-or, hid-or, típ-or, tep-er, tek-er, hev-er, kev-er, gyöt-ör, söp-ör, ismé-r, dicsé-r, igé-r. Ezen r képző a szervrokon lágyabb l-nek erősebb, hatályosabb társa. Valamint az elme, eszme törzsekből lett a lágyabb : elmél, eszmél ; úgy az isme, dicse szókból a keményebb ismer, dicsér.

Az l és r képzők közeli rokonságát mutatják ezen párhuzamok is : fanyalog fanyarog, guggol gugorodik, homolít homorodik, bugyola bugyor. Altalán mint középképzök hasonló nemüek : édeleg, enyeleg, szédeleg, tévelyeg, hizeleg, tekereg, kesereg, könyörög, bódorog. csöpörög, toporog, szomorkodik, fondorkodik stb. Egyébiránt azon különbség van köztök, hogy az l több igét képez, mint az r, ez pedig több nevet, mint amaz, sőt az l középképző rendesen lágyított ly alakot ölt: csorosz-ly-a, korcs-oly-a, cserek-ly-e, csorm-oly-a, furu-ly-a stb.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,226 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: A gyakorlatos igeképzőkről. Következő cikk: A sokasító képzők táblái.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: