A sokasító képzők táblái.


A sokasító képzők táblái.

I. Alaphang: g. a) ég, og, ög, gyakorolva sokasitó : pér-ég, fér-ég, moz-og, in-og, sür-ög, zör-ög;

n közbetéttel: éng, ong, öng : ker-éng, fetr-éng, tol-ong, boly-ong, gyül-öng;

at, et álhatóval : éget, ogat, öget: ver-éget, néz-éget, lát-ogat, mond-ogat, üt-öget;

n közbetéttel: énget, ongat, önget : ker-énget, ter-énget, bor-ongat, szür-önget;

el, al gyakorlatossal : égel, ogal, ögel, vagy megnyújtva el, al: mend-égél, járd-ogál,

álld-og-ál, üld-ögél;

hangugratva : gél, gol, göi: her-gél, por-gol, dör-göl;

kicsinyítve: igél, igáé: üld-igél, járd-igál, tasz-igál, gur-igál, haj-igál, álld-igál, huz-igál;

b) hajlami, képességi sokasító :

ag, eg : lankat-ag, hervat-ag, ingat-ag, lenget-eg, csörget-eg;

— 131 —

c) az ég, og, ög igék részesülőjéből: égé, oga, öge : czin-ége, bugy-oga, csör-öge;

ge, ga : ker-ge, für-ge, sür-ge, var-ga, in-ga; kicsiny, iga: tál-iga, gur-iga, nyaf-iga.

II. Alaphang : k, mint a g szervtársa; a) gyakorolva sokasitó igékben :

kod, kéd, köd : csap-kod, kap-kod, csip-kéd, köp-köd;

kodik, kédik, ködik : bán-kodik, két-kédik, ör-ködik;

akodik, ekédik : szán-akodik, vet-ekédik, men-ekédik, tör-ekédik;

akoszik, ekészik : mar-akoszik, csel-ekészik, ver-ekészik;

akozik, ekézik : vár-akozik, szán-akozik, gyül-ekézik, ért-ekézik;

kad, ked : lan-kad, pir-kad, ser-ked, szer-ked;

kant, kent: hor-kant, fir-kant, ser-ként;

kál, kél: szur-kál, tur-kál, ás-kál, váj-kál, vés-kél;

ákol, ékel: szip-ákol, bok-ákol, czik-ákol, pöf-ékél;

ékél, okol, ököl: nyeld-ékél, fuld-okol, öld-ököl.

Mindezekben a k a gyakorlatos g-nek változata.

b) a többesszám képzője k, mint alanysokasitó : fal-ak, bor-ok, kapu-k, kerté-k,

bör-ök, gyöpü-k;

c) nagyítva sokasitó : ók, ők : pof-ók, pir-ók, mony-ók, szem-ök;

d) hajlami, képességi sokaságot jelentök: ánk, énk: fal-ánk, nyul-ánk, él-énk, fél-énk;

ékony, ékény : hajl-ékony, mozg-ékony, tev-ékeny, fél-ékény;

e) gyakorlatos igék részesülőjiböl: ka, ke : csacs-ka csacs-ogó, locs-ka locs-ogó,

fécs-ke fécs-égö.

III. Alaphang : h, mint a g és k szervtársa : a) gyakorolva, folytatva sokasitó :

had, hed, haszt, heszt: por-had, por-haszt, kor-had, kor-haszt, vén-hedik, vén-heszt;

b) ha, he, mely a ga, ge, ka, ke részesülökkel rokon : ir-ha, tur-ha, lom-ha, eny-he;

c) lehelést, kifuvást megnyújtva sokasitó : ter-h, le-h, li-h, pi-h, ke-h, kö-h, dü-h,

e-h, a-h.

IV. Alaphang : s, es, és, is, mint öszvekötve sokasitó : a) fokozva sokasitó : leg-es

legjobb, leg-es legszebb:

b) ismételve sokasitó : meg-es-meg, eg-es-eg;

c) és, os, ös a gyakorító igékben : rep-és, csipd-és, tap-os, öld-ös;

d) középképzö cs = s : hág-cs-ó hág-os-ó, lép-cs-ő lép-és-ő, szök-cí-ö szök-ös-ő;

e) — zs = t: mor-zs-ol, hor-zs-ol, pér-zs-él, dör-zs-öl;

f) egyesítve sokasitó, nagyító : nép-es vásár.

V. Alaphang : sz, z : a) ász, ész, gyakorlatos : hal-ász, vad-ász, fürk-ész, cserk-ész,

nyer-ész-kédik;

b) z, gyakorlatos igeképző : ut-az-ik, bor-oz-ik, ser-éz-ik, nyujtó-z-ik;

c) középképző cz=z : hur-cz-ol, bon-cz-ol, dön-cz-öl.

VI. Alaphang : d, a) gyakorlatos igeképző od, éd, öd : csap-od, csíp-éd, töp-öd;

b) mint középképzö = g : for-d-úl, csor-d-úl, zen-d-ül, pén-d-ül.

VII. Alaphangok : l, r, mint szervrokonok.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,106 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: Különös tárgyalásra méltók. Következő cikk: Folytatva a különösebb képzőket.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: