Folytatva a különösebb képzőket.


Folytatva a különösebb képzőket.

D) —í, —d, —l. A —t nagy szerepet játszó igeképző. Általán a tevés, cselekvés, mivelés, csinálás fogalmát oltja az illető gyökbe vagy törzsbe, s különféle osztályú igéket képez, melyeknek összehasonlításából okszerüleg következtethetni, hogy eredetileg nem egyéb, mint a tész igének eIvont s önhangzójától megfosztott té gyöke. Közel rokonságban áll vele szervtársa a lágyabb d, melylyel az igék képzésében párhuzamosan szokott váltakozni, t i. a t képez átható, külszenvedö, miveltető, parancsoló igéket, a d pedig önhatókat, közép ik-eseket, belszenvedöket, vagyis amaz erélyesebb, emez gyöngébb hatáskörű. Második párhuzamos társa l, mely azzá vagy olyanná válást jelent, ami vagy amilyen az illető gyök, s nem egyéb, mint a lesz ige, lé gyökének csonkúlása. Ennélfogva czélszerü, hogy egymáshoz viszonyítva tárgyaltassanak.

I. A t zárhangul szolgáló alkatrésze oly gyökigéknek, melyek egyszerűségöknél fogva első alkotásuak, mint a) ezen önállók : fut, jut, hat, köt, üt, vet, vét; b) elavultak, vagy elvontak, mint: met, származékai, metsz, metél; tet tetszik, tető; át, átok; tit, titok; bit, bitó;fit, fitat

— 132 —

II. Elvont gyökökből egytagú törzseket képez : Ió-t, szí-t, sü-t (pinsit, assat), Iá-t, tá-t, rá-t, til-t, in-t, nyi-t, om-t (ont), őm-t (önt), bom-t (bont), osz-t, fosz-t, fes-t, fej-t, rej-t, sej-t,tör-t, ár-t, már-t,or-t.

III. Önálló egyszerű igékből és nevekből szintén egytagú törzsigéket: ér, ér-t; tér,sér-t,

fél-t; ir, ir-t; öl, öl-t; öl (al-ik alszik) ol-t; kel, kel-t; em, em-t; tel-ik, tel-t, töl-t; vál-ik, vál-t; ej-ik (= es-ik) ej-t, (es-t); bán, bán-t; rom, rom-t, ront; hám, hám-t, hant; szám, szám-t, szánt; him, him-t, hint Ezek közöl többnek párhuzamos társai l-vei képzett középigék. Az első (t) nemüek jelentenek azzá vagy olyanná tevést, ami, vagy amilyen az illető gyök, a másik (1) nemüek pedig azzá vagy olyanná levest, pl. rom-t = rommá tesz, rom-l-ik rommá lesz. Hasonló viszony van az önt és ömlik, ont és omlik, bont és bomlik, oszt és oszlik, foszt és foszlik, hajt (clinat) és hajlik, fejt és feflík, rejt és rejlik, nyit és nyílik, hant és hámlik, szánt és számlik, hint és himlik között

Továbbá ezek némelyikéből-t (at, et v. aszt eszt) képzővel átható, — d (ad, ed)-vel önható, vagy középigék alakulnak :

osz-l-ik, osz-l-at, osz-l-ad (oz-ik);

fosz-l-ik, fosz-l-at, fosz-l-ad (oz-ik);

om-l-ik, om-l-aszt, om-l-ad (oz-ik);

rom-l-ik, rom-l-aszt, rom-l-ad (oz-ik);

fej-l-ik, fej-l-eszt, fej-l-ed (éz-ik).

IV. A kezdő vagy első mozzanata an en (= in) képzős önható igékhez járulván, az illető cselekvésnek vagy állapotnak mintegy indítóját, létesítőjét fejezi ki, s am. teszi, eszközli, okozza, hogy a törzsige által jelentett valami meginduljon, megtörténjék, pl.

csatt-an, csattan-t, eszközli, hogy csattanjon;

lobb-an, lobban-t, — — lobbanjon;

czupp-an, czuppan-t, — — czuppanjon;

rett-en, retten-t, — — rettenjen;

serk-en, serken-t, — — serkenjen;

zörr-en, zörren-t, — — zörrenjen.

Ilyenek : dobban-t, koppan-t, csetten-t, robban-t, csappan-t, rokkan-t, hökken-t, zökken-t, stb.

V. Mint at, et alakú képez a) miveltetőket, és pedig egytagú igékből, ik hozzáadásával pedig külszenvedőket, melyeknek párhuzamosan megfelehiek az ódik, ődik belszenvedők :

csuk, csuk-at, csuk-atík,- csuk-ódik;

fon, fon-at, fon-atík, fon-ódik;

kezd, kezd-et, kezd-etik, kezd-ödik ;

tör, tör-et, tör-etík, tör-ödik;

b) g gyakorlatos kőzépképző után átható igékből gyakorlatos áthatókat: lát, lát-og-at, mart,

márt-og-at, mond, mond-og-at, int, int-ég-et, szed, szed-eg-et, üt, üt-ög-et stb. Értelmök : a látást,

mártást, mondást, intést, szedést, ütést, gyakran teszi. Ezek oly igék, melyek gyakorlatos alakban

önállólag nem léteznek, pl. nem mondjuk : látog, mártog, mondog, stb. c) önható gyakorlatosakból miveltetőket: kon-g, kong-at, = kongóvá tesz, vagy eszközli, okozza, hogy kongjon; és így :

csikorg-at, forg-at, pérg-et, reng-et, zörg-et, sürg-et stb. Ide tartoznak általán a hangutánzókból

g-vel képzett gyakorlatosok : cseng, peng, dong, búg stb. melyek közöl többnek párhuzamosan

az önhatókat képző ad ed felel meg :

csörg, csörg-et, csörg-ed-ez;

zeng, zeng-et, zeng-ed-ez;

ing, ing-at, ing-ad-oz;

mozg, mozg-at, mozg-ad-oz;

d) némely hangutánzók után egyszerű önhatókat képez: jajg-at, ujjog-at, kurjog-at, ug-at, rigy-et,

nyir-et, bég-et, nev-et; e) egyszerű áthatókat elvont, vagy önálló gyökökből: mut-at, kut-at, fit-at,

sir-at, szer-et, máskép : szer-el, honnan : szer-elem, s a mutat régiesen : mutal, a sirat, régiesen

siral, honnan : siralom, irgat máskép : irgal, honnan : irgalom; f) ezen önhatók: reszket, viszket,

siet, tulajdonkép, reszked, viszked, sied, vagyis, reszket = rezeg-ed, viszket, = vizeged, (izeged =ed izgad).

VI- Kettőztetve— tat, —tet,miveltető, cselekedtető, illetőleg parancsoló igéket képez a) ezen elvont igegyökökből :é-tet, i-tat, vi-tet, hi-tet, té-tet, al-tat, nyűg-tat, fék-tét; b) egytagú átha

-— 133 —

tók, önhatók és középigékböl: lát-tat, üt-tet, köt-tet, vet-tet, csip-tet; ül-tet, bük-tat, biz-tat,fut-tat,

jár-tat; szök-tet, szün-tet; c) többtagú igékből rendesen : takar-tat, vakar-tat, sodor-tat, kotor-tat,

kopog-tat, csattog-tat, gözölög-tet, gyilkol-tat, ruház-tat, arat-tat, kaszál-tat, botoz-tat, csiráz-tat stb.

1. Jegyzet. Vannak némely igék, melyek mind az egyszerű at, et, mind az öszvetett tat, tet képzőket felveszik, de másmás érteményi árnyalattal, mit a nyelvszokásból tanulhatni csak meg. Igy különböznek : rug-at és rug-tat, vág-at és vág-tat, jár-at és jár-tat, foly-at és foly-tat, hány-at és hány-tat, nyom-at és nyom-tat, von-at és von-tat, un-at és untat, tör-et, és tőr-tet, vár-at és vár-tat. Ezek közt azon különbség látszik lenni, hogy az egyszerűek egyes, az öszvetettek többes vagy gyakorlatos érteményűek; pl. vizet folyat, am. eszközli, okozza, hogy folyjon, valamely munkát foly-tat, am. cselekszi, hogy a munka tovább tovább folyjon, von-at, am. eszközli, parancsolja, hogy vonjanak valamit, von-tat, am. folytatólag vonat.

2. Jegyzet. Néha a miveltetö hármasán is eléfordúl, pl. a hírlap valamit hird-et, a aki ezt a hírlapba teteti, az hird-et-t-et; a dajka gyermeket szop t-at, az anya dajkával szop-t-at-tat-ja gyermekét; a kertész fákat ül-t-et, s az úr, ki ezt a kertésznek parancsolja, ül-t-et-tet. Egyébiránt az ily kemény igealakokkal csak a lehető legritkábban szabad élni.

3. Jegyzet. A hangzójukat kiugratott g képzős igék at, et, különben tat, tet miveltetőt vesznek föl, de némi érteményi különbséggel, t. i. az első esetben közvetlen, a másodikban közvetett miveltetők pl. az úr sürgeti cselédeit önmaga, sürögteti bizonyos eszköz vagy megbízottja által, így különböznek egymástól forgat és forogtat, perget és peregtet, ingat és inogtat,mozgat és mozogtat, csorgat és csorogtat stb.

VII. Az oszt eszt öszvetett képzőben a t tényező, okozó, eszközlő jelentésű, s párhuzamos önható társa ad ed: rag-aszt, rag-ad, dag-aszt, dag-ad, mer-eszt, mer-ed, csügg-eszt, csügg-ed. Az elsőnek értelme : azzá vagy olyanná tesz, a másodiké : azzá vagy olyanná lesz, önmagában, önmaga által. Ennek földerítése végett az asz esz középképzőt szükséges elemeznünk. Némelyek szerint az nem egyéb, mint az önható képző ad ed változata, mennyiben a d és sz mint szervrokonok, kivált némely igékben váltakozni szoktak, pl. cselekszik, cselekedik, nyugoszik, nyugodik, miszerint ragaszt elemezve ennyi volna : rag-ad-t, azaz eszközli, hogy ragadjon, mereszt, = mered-t, eszközli, okozza, hogy meredjen. De ezen elemzés, tetszetőssége daczára, a hangváltozási viszonylatok analógiájával nem egyezik, mert a d, midőn t járul hozzá, a kiejtésben rendesen ehhez alkalmazkodik, pl. ad-tam kiejtve attam, sőt a törzsbeli sz is, mint középképző t-re szokott vátozni, pl esz-tem helyett et-tem, isz-tam, hisz-tem, visz-tem, nyugosz-tam, alusz-tam helyett ittam, hittem, vittem stb. Tehát a ragad, dagad, mered-féle önhatókból a fentebbi hasonlat szerint kellene lenni : ragott, dagatt, merett. Véleményünk szerint valószínűbbnek látszik, hogy az asz, ez mint középképző azon as es változata, mely mellékneveket képez, s a csángó nyelvben sziszegve vagyis szelpesen hangzik, pl. édesz, kedvesz. Sőt vannak országos divatunk is : horpasz,kopasz, dobasz, csupasz, pimasz, ravasz, rönkesz, cserkesz, s e főnevek : támasz, dugasz, szakasz, vigasz, tapasz, válasz, eresz; vagy s-vel : száraz, igaz, nehéz, üdvöz melléknevek. Ennélfogva, valamint kopaszt (koppaszt) = kopaszszá tesz, horpaszt = horpaszszá, borzaszt = borzassá, szá-raszt = szárazzá tesz : hasonlóan, likaszt = likassá, horgaszt = horgassá, gerjeszt = gerjessé tesz. Tudniillik az ily asz esz képzőjü törzsek nagyobb részt elavultak, mint nyelvünkben más számosak. Ez is mily gazdag erű s kiaknázásra váró szókincs-bánya!

Az imént tárgyalt igék közöl némelyek al, el képzőt vesznek fel, mint: magaszt-al,araszt-al, vigaszt-al, tapaszt-al, nyugoszt-al, engeszt-el, nehezt-el. Némelyekben tájejtéssel az sz átváltozik j-re : szakaj-t, hullaj-t, szalaj-t.

Jegyzet. Az eddig mondottakból meghatározhatni azon finom érteményi árnyalatokat, melyekkel a t képző a gyökben rejlő alapfogalmat vonalazza :

rom, ront, rontat, romlat, romlaszt;

öm, önt, öntet, ömlet, ömleszt,

nyi, nyit, nyittat, nyilatkozik.

VIII. Az öszvetett ít képzőben a t ennyit jelent: azzá vagy olyanná tesz, alakít, ami vagy amilyen az alapszó által jelentett valami, pl. tisztít, tisztává tesz, domborít, görbít, fehérít,feketít, domború, görbe alakúvá, fehér, fekete színűvé tesz. Midőn igékhez járul, am. az alapige által jelentett cselekvést vagy állapotot létezővé teszi, létezését eszközli, pl. mást állít maga helyett, eszközli, hogy más álljon helyette; gabonát szállít, eszközli, hogy a gabona szálljon.

Ezen igealaknak mint áthatónak kétféle párhuzamos viszonytársa van a) az önható ít, úl, pl. tiszt-ít, tiszt-úl, zöld-ít, zöld-ül; és b) a belszenvedő odik, édik, ödik, pl. hunyor-ít, hunyor-odik, pédér-ít, pédér-édik, göndör-ít, göndörödik. Az úl, ül régiesen eléjön szenvedőleg is, pl. feszüljön am. feszitessék. Régi magyar Passió 16.1.

- 134 -

Némely nemű ít-es igéknek mindkét párhuzamos társok meg van, pl. aljas-ít, aljas-ál, aljas-odik; nemes-ít, nemes-ül, nemes-édik; örök-ít, örök-ül, örök-ödik. Némelyeknek pedig csak egyik vagy másik társok van : buzd-ít, buzd-úl; pend-ít, pend-ül; állap-ít, állap-odik; futam-ít, futam-odik. Mások, kivált igékből képzettek párhuzamos társ nélkül vannak, pl. aprít, áll-ít, szól-ít, száll-ít, tasz-ít; vagy ad ed önható társok van : has-ít, has-ad, szak-ít, szak-ad, láz-ít, láz-ad,szár-ít, szár-ad.

Az ít, valamint a párhuzamos úl ül képzők öszvetettek, minek fölvilágositása végett vissza kell tekintenünk a régi nyelvre, melyben ezen képzők ily alakúak voltak :

vastag: ót, ojt, út, ujt; ól;

vékony: őt, ojt, üt, üjt; öl;

közös: ét, ejt;

tan-ót, tan-ojt, tan-út, tan-ujt, tan-ét, tan-éjt; tan-ól; ép-öt, ép-öjt, ép-ül, ép-üjt, ép-ét,ép-ejt; ép-öl.

A régi halotti beszédben : szabad-ót-ból szabad-ócsa am. szabad-ít-ból szabaditsa. A tihanyi codexben :

2. 1. „Ezek az ő mondásokat bizony-út-ották" (bizonyították). „És mikép lámpás olajnál kil nem világos-út" (világosit);

5.1. „Az szép ruha megékös-őt (ékesít) embert." s a 9. lapon változattal; „meg-ékös-ít-ti";

8.1. „Megbizon-ujt-hatjuk" (megbizonyíthatjuk);

9.1. „Bizon-ujt-ja (bizonyítja) szent János";

26.1. „Miért keser-őt-él (keserítél) engemet el";

69.1. „Krisztusban mind megeleven-őt-tetnek" (eleveníttetnek);

131.1. „Öröle az én lelköm az én idvöz-őt-ö (idvezítő) istenömbe, azaz, az én idvöz-őt-ö fi-amba";

142.1. „Emberi nemzetet ő általa megép-őt-é (építé)";

139.1 „Negyed csillak (g) mondatik bódok-út-ásnak (bódogításnak)";

140.1 „Ezek azért az szűz Máriát bódok-út-ják (bódogítják)";

154.1. „Némelyeket közölök elméjükbe vak-út (vakít) meg" ;

174.1 „Szent Lélektől megtan-út-atván" (megtaníttatván);

229.1. „ Jőjön el és szabad-úh-on (szabadítson) titöket";

257.1. „Hogy tan-úh-on (tanítson) meg minket";

19.1. „Agyán elfesz-ől-ve (feszülve) fekszik";

126.1 „Az éhözőknek megelég-öjt-éséröl" (elégítéséről).

Hasonlóan a bécsi és müncheni codexben, a régi legendákban, s más nyelvemlékekben szerteszerint olvashatók az ily változatok: szabad-ét, szabad-ejt, tan-ét, tan-ejt, szabad-ól,tan-ól stb.

Annyi s oly közös divatú példák után kétkedni nem lehet, hogy ezen párhuzamos képzőkben azon ó, ő rejlik, mely föntebbi elemzésünk szerint a mutató a-, o-val, illetőleg részesülő ó- ő-vei azonos, s jelent olyat, amilyen az illető törzsszó, s hol ú ü, hol é éj, hol i-re változik.

E szerint a mai ít elemezve és eredetileg = ó-t, v. ő-t, s a mai úl űl szintén = ó-l, ő-l, pl. dombor-ó, dombor alakú, dombor-ó-t, domboróvá tesz, dombor-ól, domboróvá lesz; keser-őkeser izű, keser-ő-t = keser izüvé tesz, keser-ő-l, keser izüvé lesz. Ezen ót, őt, ól, ől-böl fejlődtek ki változatképen a többi módosítások : ojt, öjt, út, üt, ejt, ét, ít; és úl, ül, melyek között legújabb s legszokottabb it, az átható, és úl, ül az önható igékre:

tan, tan-ó, tan-ó-t, tan-oj-t, tan-ú, tan-ú-t, tan-é, ten-é-t, tan-ej-t, tan-í-t;

ker, ker-ő, ker-ő-t ker-öj-t, ker-ű, ker-ű-t, ker-é, ker-é-t, ker-ej-t, ker-í-t;

av, av-ó, av-ó-l, av-ú, av-ú-l, avít

fesz, fesz-ő, fesz-ö-l, fesz-ű, fesz-ű-l, feszít;

lap, lap-ó, lap-ó-l, lap-ú, lap-ú-l, lapít;

rém, rém-ő, rém-ő-l, rém-ű, rém-ű-l, rémít.

Innen magyarázható, hogy ezen képzők már kifejlett átható igékhez is járulnak mint

tolul = tol-ó-l, nyomul = nyom-ó-l, merít =mer-ő-t, merül = mer-ő-l takarít = takar-ó-t

E párhuzamos képzőjű igék több osztályúak :

a) elvont, vagy önálló egyszerű gyökökből: gyu, gyu-u-t, gyút, gyu-uj-t, gyújt, gyu-u-l, gyúl; fu, fu-u-t, fút (szokatlan), fu-uj-t, fújt, fu-u-l, fúl. Hasonlók : fűt, fül ; hűt, hűl; süt (rövid), sül; nyújt, nyúl; gyüt, gyűjt, gyűl; avít, avul; lapít, lapul; szorít, szorul; ámít, ámúl; repít,repül; ürít, ürül; gurít, gurul; feszít, feszül, kerít, kerül; hevít, hévül stb.

— 135 —

b) melléknevekből: szépít, szépül; rutít, rútul; csendesít, csendesül; érzékenyít, érzékenyül; vadít, vadul; szelídít, szelídül; igazít, igazul; üdvözít, üdvözül stb. különösen az önhangzóval végződök hangzója a képzőbe olvad : tíszta-ít tisztít, tisztául tisztul; és így : puha,puhít, puhúl; szürke, szürkít, szürkül; fekete, feketít, feketűl,

c) önálló származékfőnevekből és elvont törzsekből: gyarapít, gyarapúl; alapít, alapúl,istenít, istenűl; telepít, telepűl; ülepít, ülepűl.

d) származékigékböl: buzdít, = (buz-g-ít), buzdúl (huz-g-úl), mozdít, mozdul, kondít,kiindul; csöndít, csöndül; rendít, rendül, és számos hasonnemüekből, sőt minden változás nélkül is: tolul, nyomul, merít, merül; pederít, s az újabb alkatú : közvetít

Az ít-nek második párhuzamos társa a háromágú odik, édik, ödik, amaz áthatót, emez pedig belszenvedőt, mintegy benntevödöt képez:

savany : savanyít = savany-ó-t = savany-út, savanyúvá tesz; savany-odik, = savany-ó-vá v. savanyúvá tevődik.

keser : keserít, = keser-űt, keserűvé tesz; keser-édik — keserűvé tevődik. Hasonló viszonyuak : domborít, domborodik; fodorít, fodorodik; penderít, penderedik; édesít, édesedik;savanyít, savanyodik; kövérít, kövéredik stb.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,646 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: A sokasító képzők táblái. Következő cikk: Ezen képzők mutatótáblái :


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: