Ezen képzők mutatótáblái :


Ezen képzők mutatótáblái :

I.a) Egyszerű tevést jelentők, önhangzó és párhuzamos társ nélkül : lát-t, tá-t, tar-t,szi-t,in-t;

b) önhangzó nélkül, párhuzamos l társsal : rom-t (ront) rom-l-ik, hám-t hám-l-ik, fej-t fej-l-ik, rej-t rej-l-ik, vagy d párhuzammal : om-t (ont) om-l-ik, és on-d, melyből: ondó;

c) miveltetők, önhangzó és párhuzam nélkül: lobban-t, roppan-t, cseppen-t, serken-t.

II. a) Gyakorlatos tevésű at, et párhuzam nélkül : látog-at, mondog-at, mereg-et, ütög-et;

b) gyakorlatos átható at et, önható ad ed párhuzammal : ing-at, ing-ad-oz, csörg-et,csörg-ed-ez, visszaható od, éd, öd-vel: verég-et, verek-éd-ik, marog-at, marak-od-ik, törölg-et,törölk-öd-ik;

c) gyakorlatos önható at et párhuzam nélkül : ujjong-at, kurjong-at, ug-at, bég-et;

d) miveltető és külszenvedő at, et belszenvedő ód, öd párhuzammal : fon-at, fon-atik,fon-ódik, tör-et, tör-etik, tör-ődik ;

III. Miveltető tat, tet a) külszenvedö párhuzammal : lát-tat, lát-tatik, üt-tet, ült-tetik,süt-tet, süt-tetik ,

b) külszenvedői párhuzam nélkül: csikorog-tat, forog-tat, pörög-tet, szok-tat.

IV. Azzá vagy olyanná tevést jelentve, a) asz-t esz-t, ad ed párhuzammal, szak-aszt szak-ad, mer-eszt mer-ed;

b) ít, párhuzamos úl űl önhatóval : bor-ít bor-úl, tan-ít tan-úl, der-ít der-űl, vagy -ed -éd- ödik belszenvedővel: fodor-ít, fodor-odik, henger-ít, henger-édik, vagy ad önhatóval: szárít szár-ad, has-ít has-ad, szak-ít szak-ad ;

c) ít (=at) miveltető, párhuzam nélkül : áll-ít (at), száll-ít (at), szól-ít (at);

d) ít, egyszerű önható, párhuzamtalan : hur-ít, nyer-ít, kukor-ít, siv-ít, sip-ít.

Jegyzet. Hasonlítások. A török legszebben megegyezik a magyarral. Itt t. i. a miveltető ige d-ür vagy t-ür, néha pedig épen csak t vagy d képző által alakúl, pl. szev-dür-mek, szere-tet-ni, bak-tür-mak lát-tat-ni; szőjle-t-mek, szólal-tat-ni, oku-t-mak, olvastatni; a dür vagy tür is. úgy látszik, id-ür, id-er (= tevő) részesülőből származott, tehát szevdürmek szó szerint am. szeret-tevő-ni (szeret-tenni). Továbbá a törökben az űl, úl-nak szintén van megfelelő társa: il, ϊl,szenvedő jelentéssel: szev-il-mek szeret-tet-ni, bak- ϊl-mak, láttatni, mely szinte ol-mak (= lenni) igével rokon. A finn nyelvben is a t képez ön- és átható igéket a) nevekből pl. ahdas, szoros, ahdistun, szorítok; läpi, lyuk, lävistän, lyukasztok; rippi gyónás, ripitän, gyóntatok; b) igékből: syön, eszem, syöttän, etetek; juon, iszom, juotan, itatok; istun, ülök, istutan, ültetek. A latinban képez miveltető jelentésű igéket, mint: cieo-ból lesz ci-t-o, exci-t-o, susci-t-o; jacio-ból jac-t-o,sta-ból sta-t-uo, (állítom), hasonlóan cselekvési képző ezekben : op-t-o, ohaj-t-om, por-t-o, hor-d-

om, és rokon d-re változva : un-d-o, on-t-om, ten-d-o, nyújtom.

A tevési t-nek a latinban többször facit, a levési l-nek vagy d-nek a fit felel meg : cale-facit, meleg-ít; made-facit, nedves-ít; terre-facit, ijesz-t; tume-facit, dombor-ít, dagasz-t ; cale-fit, meleg-ül, —édik/ terre-fit, ij-ed. A latin tehát az illető képzőt mint egész szót változatlanul megtartotta, midőn a magyar legvégső elemében a t hangban, a törzszsel egybeforradott.

- 136 —

E) —t, mint időképző. A t képez bevégzett v. múltidőt, pl. men-t, jár-t, ül-t, s bizonyos igék után költöztetve o, é, ö elötétes hangzóval: lát-ott, szed étt, ütt-ött, melyek jobbára a többi személyragozásban egyszerűek : lát-t-am, szed-t-em, némelyekben, könnyebb kiejtés végett rendesen öszvetettek : hall-ott-am, hall-ott-ál, hall-ott-unk; üt-ött-em, üt-ött-él, üt-ött-ünk; vet-étt-em, vet-étt-él, vetétt-ünk; de tájejtéssel, és régiesen egyszerűek is : üt-t-em, fut-t-am.

Mennyiben a bevégzett vagy múltidő azt jelenti, hogy az illető ige által kifejezett cselekvés vagy állapot be van fejezve, vagyis meg van téve (perfectum), innen alapfogalomban a tevést jelentő igeképző t-vel rokon, melylyel egyezik általános jelentésben a to, tova is, minthogy tesz mély hangon am. tasz, vagyis tova mozdit. Ezen múltidő főnév gyanánt ragoztatni is szokott: élt-em-ben, lát-t-om-ra, tud-t-om-mal, men-t-em-ben, vesz-t-em-re, jött-öm-ig. Szoros érteményi kapcsolatban áll vele azon at, et, mely mindennemű igékből elvont értelmű főneveket képez : ír, ir-at, mozzan, mozzan-at, kel, kel-et, keres, keres-et, üt, üt-et, s párhuzamos társa ás, és :ír-ás, mozzan-ás, kel-és stb.

Mi e másodnemű képzőt illeti, ez minden egyes igéből képezhet főnevet, s azt jelenti, hogy az illető cselekvés vagy állapot gyakorlatban, folyamaiban van. Az első nemű hajdan szintén csaknem általánosan mindenféle igéhez járult, pl. zarándoklat, mivelkedet, tündérlet, szorgalmazót, pusztulat, menekedet, kereskedet stb., ma pedig az eredeti nyelvérzék megtompultával, a fogalmak szabatosságának kárára, ott is ás, és-vel él a hanyag nyelvszokás, hol at, et-nek volna helye, t i. mint fentebb érintettük, az ás és jelenti az illető igének cselekvési vagy állapota folyamát, tartását, ellenben az at, et a) annak bevégeztét, végrehajtott mivoltát, pl cselekedet, amit cselekedtünk, irat, amit irtunk, ami írva van; b) annak tárgyát, lételét, pl. mondat, a mondás tartalma, tárgya, öltözet, amibe öltözünk. Ennélfogva más és más a cselekvés és cselekedet, írás és irott, gondolás és gondolat, (1. a Szótár folyamában —ás, —at rovatok alatt). Az ás, és alanyi, összszerű, az at, et az alanytól elvont értelmű főneveket képez. Ugyanazon különbség van a ragozott múltidő és-a vele viszonyló at, et képzőjü főnevek között, pl ,Pesten éltemben' (midőn Pesten éltem) és ,egész életemben; , jártában, keltében' és ,a levél keleté'; ,írtomban sokan háborgattak' és

,iratomban sok idegen szó van.' Egyébiránt a nyelvszokás néha a második helyett is az elsőt

használja : ,a levél kelté' e helyett: kelete; ,idő jártával' e helyett: járatával; ez pedig ,multodban nincs öröm' múlt időt jelentő részesülő, tehát e helyett: múltadban.

Jegyzet. A török nyelvben is az egyszerű múlt képző betűje d, néha (euphoniai okból) t: szev-d-üm, szeret-t-em, kϊl-d-ϊm, cseleked-t-em, i-d-im, vol-t-am, bak-t-üm, lát-t-am; s a részesülőben : kϊl-d-ϊk, cseleked-t-e, a honnan kϊldϊkde am. cselekedtében. A perzsában az egyszerű vagy általános múlt képző betűje szintén d vagy t : bü-d-am, vol-t-am, pusi-d-am, föd-t-em, kus-t-am, öl-t-em, s múlt részesülők : bú-d-a, vol-t, pusi-d-a, kus-t-a. A japán nyelvben ta : atajeta, ad-ta s a részesülőben te : ataje-te. — Nevezetes, hogy a magyar egyszerű alakú múlt idők közöl a törökben csak a d v. t képzős mássalhangzós), a finnben csak az i képzős (önhangzós) múlt van meg. (Lásd az utóbbira Fábián Finn nyelvtanát 118. lapon). Mint különös találkozást felhozzuk itt is az árja t képzőket A latinban az at, et képzőjü magyar főneveknek megfelelnek a múltidö részesülőjéből képzett us, um, ura végzetű részesülők és nevek : ic-t-us, üt-ött és üt-et, mo-t-us, mozdít-ott és mozzan-at, fac-t-um, tett, cseleked-et, scrip-t-ura, ir-at. A németben az egyszerű múlt: lob-t-e, sag-t-e és részesülők : gelob-t; tragen-ból lett Trach-t, visel-et, (sich) schlagen-ből (verekedni, ütközni), Schlach-t, ütköz-et, és így : prangen, Prach-t, mögen, Mach-t, flichen, Fluch-t, ziehen, Zuch-t, thun, That (tét) stb. A szanszkrit dat-tá-sz, zend dá-t-ó,

latin da-t-us, hellén do-t-ós, (Bopp), magyar ado-tt, ad-ta a t ragban is egyeznek.

F) —t, mint tárgyeseti rag. A tárgyeset raga t (at, et, ét, ot, öt) szoros viszonyban áll a cselekvőigékkel, mert ahol tárgyeset van, ott átható vagy áthatási érvényű igének is kell lennie. „Fát vágok" itt átható ige van. „A bíró törvényt ül" itt az ül áthatási érvényű cselekvés. Hogy nyelvünkben a tárgyeseti rag t a tevésnek fogalmát illetőleg tárgyát fejezi ki, s mint olyan alattomban minden álhatóban foglaltatik, onnan gyaníthatni, mert bizonyos viszonyokban értelemcsonkítás nélkül el is maradhat, nevezetesen, a) A személyragozott neveknél az első és második személyben : „Eltörtem a kezem." „Hogy adtad el a házad?" b) A részesülök előtt általán : „Borivó ember, kötélverő, szíjgyártó, füstfaragó." A régieknél a ván vén ragu részesülők mellett is. „És jőve Jézus ajtók betevén és ablakok berekesztvén." Münch. cod. János 20. c) A határtalan mód előtt: „pipa gyújtani, fa vágni, háztűz nézni, szőlő kapálni," s az újabb alkotású, képviselni.'

A nyelvészet azon tana, hogy a tárgyesetben (accusativusban) a wohin értelme lappang, a magyarra teljesen ráillik, mert oda (dorthin), tova (weiterhin) és tesz (stellt, legt, setzt, thut), általános fogalomban egészen egyezők, s lényeges betűjök t vagy d.

— 137 —

G) —n, igeképző. A vastaghangu gyökök után nyílt a, a vékonyhanguak utón nyílt e segédhangzóval : an, en. Önható igéket képez, melyekből átható leszen, ha t ragasztatik hozzájok, pl. dobban-t, röppen-t. Ezen képzőnek eredete úgy látszik in gyök (in-d-úl, in-d-ít szókban),s értelme: indulás, egyszerre történő levés (fit), vagyis a gyökszó által jelentett valaminek létrejövését fejezi, minélfogva hasonló az önhatókat képző d-hez, melynek párhuzamos átható társa szintén t (facit), mint e viszonyított igékből kitűnik: puff-an, puff-au-t, puff-ad, puff-asz-t; pukk-an,pukk-an-t, pukk-ad, pukk-asz-t; lapp-an, lapp-an-t, lapp-ad, lapp-asz-t; pitty-en, pitty-en-t, pittyed, pitty-esz-t; söpp-en, söpp-en-t, söpp-ed, söpp-esz-t Az első jelentése tehát: lesz (fit), a másodiké : teszi, hogy legyen (fieri facit). Hasonló igékből származtak : dagan-at, bocsán-at, fogan-at,melyekkel egyeznek dag-ad, bocsá-t, fog-ad. Egyébiránt az an en abban különbözik az ad- ed-től, hogy amaz az illető belcselekvésnek mintegy indulását, keletkeztet, kitörését, s egyszeri létét, emez pedig folytonos tartását jelenti.

Az an en képzőt különösen kedvelik a hangutánzók, és a mozgalomra vonatkozó gyökök: böff-en, bugygy-an, csatt-an, csett-en, csurr-an, czupp-an, dobb-an, döbb-en, dörr-en, durr-an, fityty-en, forty-an, hars-an, hork-an, horty-an, hörp-en, hupp-an, kopp-an, kotty-an, kukk-an, koczcz-an, locscs-an, mukk-an, nyekk-en, nyikk-an, patt-an, pih-en, piszsz-en, potyty-an, puff-an, recscs-en, rikk-an, ropp-an, rokk-an, rotyty-an, rozz-an, röft'-en, suh-an, supp-an, surr-an, szipp-an, szotyty-an, tüszsz-en, topp-an, zökk-en, zörr-en; biczez-cn, bill-en, csuszsz-an, döczcz-en,hibb-an, lebb-en, leff-en, libb-en, lobb-an, mozz-an, rett-en, rezz-en, röpp-en, roh-an, rogygy-an,serk-en, vill-an stb.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,725 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Előző cikk: Folytatva a különösebb képzőket. Következő cikk: Öszvetett vagy vegyes igeképzők.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: