A birtokragozásban (azon kivttl, hogy az elülálló személynévmásoknak csak nyomós -bitás esetében van helyök, pl. én házam és házam, még pedig a többesben rövidült alakban : miház-unk, ti ház-átok, ő ház-ok) három fő elemet különböztetünk meg: a) a birtokképviselő szót,b) a tárgymutatót, c) a személyragot A birtoknév- és személyrag mindenkor nyilván ki vanfejezve.
Ez két elemből áll, ú. m. a birtoktárgyra visszamatató a- vagy «-böl, és a személyremutató 6-ből, mely mint tudjuk a- vagy e-re rövidül, tehát a (vagy e) és e öszveolvadva = é, pl.ez a ház Péteré = ez a ház Péter e-e, mintegy Péter az-ja v. ez-je. így a persza nyelvben is :áni-ó, vagy azdm'-o, szószerént ám. azzá övé v.
.Ez egyes egyedül csak abban tér el személyragos nevek é és éi birtokragozásától,hogy a személynévmások birtokos é-jéhez még saját személyragja is járul: én-é és cm, íe-é és ed,mi a következő elemzési példákból bővebben kitűnik :Egy birtok, egy személy ; (meum, tuum, suum),én-é-em = énem v. enyém, te-é-ed = teéd v. tiéd, öv-é-e v. övé-je = övé.
A névmódosítók és névutók is, melyek a latin praeporitiokat képviselik, s nyelvünkben mint más altaji nyelvekben tulajdonkcp postpositiok, vagyis az illető nevek után ragasztatnak, a személynévmásokkal ismét úgy ragoztatnak, mint a tulajdonító nek, és minden birtoknevekazon különbséggel, hogy ezek majd öt, majd három, majd kétágú hangrendet követnek, mi n t:haj-om, fej-em, szém-...