zek is, mint a névragok, a latin praepositióknak felelnek meg, csakhogy az illető

viszonynevektöl elválvák; de, valamint amazok, fölveszik a személyragokat, s ugyanazon tőszóból

képződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek, s következetes, világos öszvefüggés van köztök.

hová ? hol ? honnan ?

ház fölé, ház fölött és házon fölül, ház fölöl;

ház alá, ház alatt és házon alul, ház alól;

ház elé, ház előtt, ház elöl;

ház mögé, ház mögött, ház mögöl;

ház hegyé, ház hégyétt, ház hegyöl;

ház mellé, ház mellett, ház mellől;

ház köré, ház körött, ház köröl;

házak közé, házak között, házak közöl;

ház felé, — ház felöl.

— házon kívül, —

E táblából látható, hogy a hová ? és honnan ? kérdésekre felelök a párhuzamos hanglejt nyomán mind hasonló képzésűek. Ami a hol? kérdésre válaszolókat illeti, ezek között két alakúak : fölött és fölül, alatt és alul, körött és körül. Alkalmazásban különböznek alatt, fölött és alul, fölül, t. i. amazok függőleges, emezek fekmentes irányra vonatkoznak, s on, én, ön ragu viszonyneveket vonzanak, pl. Pest fölött tiszta az ég, Pesten fölül esik az eső. A templom alatt 'sirboltok vannak, a templomon alul ötödik házban lakom. Hasonlóan fekmentes irányra vonatkoynak : hegyen túl, hegyen innen, folyón keresztül, kerten belül, kerten kivül. Midőn az alatt időre vonatkozik, az illető időnek tartós menetelét jelenti, őt év, három hónap, egy hét alatt. Az alul, fölül pedig e kérdésre, hogy ? mily áron ? bizonyos ártól, mennyiségtől való eltérést jelent. Nem adom száz forinton alul. Ennek öt forinton fölül hat krajczár az ára.

Az alul, fölül, kívül, belül, elül, hátul, mint igehatárzók bevett nyelvszokás szerint felveszik a ra, ról (re, ről) ragokat: alulra, alulról, fölülre, fölülről, kívülre, kívülről, belülre, belülről, élülre, élülről, hátulra, hátulról.