A birtokragozásban (azon kivttl, hogy az elülálló személynévmásoknak csak nyomós -
bitás esetében van helyök, pl. én házam és házam, még pedig a többesben rövidült alakban : mi
ház-unk, ti ház-átok, ő ház-ok) három fő elemet különböztetünk meg: a) a birtokképviselő szót,
b) a tárgymutatót, c) a személyragot A birtoknév- és személyrag mindenkor nyilván ki van
fejezve. Ellenben a tárgymutató nem mindig tűnik ki világosan, oly formán mint némely szemé-
lyeknél a tárgymutató igeragozásban is, melylyel a birtokragozás csaknem egyezik, kivévén, hogy
hangzóik néha más hangrendet követnek, például :— 161 —
/fej-ém, fej-éd, fej-i,
Inyel-ém, nyel-éd, nyel-i,
§o | les-ém, les-éd, les-i,
*"" l nyom-om, nyom-od, nyom-ja,
' dob-om, dob-od, dob-ja.
fej-em, fej-ed, fej-e,
nyeí-em, nyel-ed, nyele,
les-em, les-ed, les-e,
nyom-om, nyom-od, nyom-a,
dob-om, dob-od, dob-ja.
Midőn egy a birtok, s több a birtokos, az első és második személyrag a tárgyra nem
mutató, a harmadik pedig a tárgymutató igeszemélyraghoz hasonló :
t fej-iiak, fej-ték; de fej-ik,
«, ;nyel-ünk, nyel-ték; nyel-ik,
•^Vnyom-unk, nyom-tok; nyom-j-ák,
(dob-unk, dob-tok; dob-j-ák.
fe/-ünk, fej(e)-ték, fej-ök,
nyel-ünk, nyel(e)-ték, nyel-ök,
nyom-unk, nyora(o)-tok, nyom-uk v. nyom-j-ok.
dob-unk, dob-tok, dob-j-ok.
Az egyesszámu harmadik személy előtt a tárgymutató nemcsak a vastag, hanem
gyakran a vékonyhangu birtoknevek után is kitétetik, mi az igeragozásban nem történik, hol a
tárgymutató rendesen elmarad, vagyis a személyragba olvad, pl. ver-i-i ver-i, Ut-i-i ilt-i, kedrel-i-i kedvel-i. Más részről a birtokragozásban a tárgymutató néha a vastaghanguaknál is kimarad, pl. ház-a, láb-a, bor-a.
L Egy birtok, egy birtokos. Az első és második személyrag hangzója az illető név
többesének hangrendét követi, a harmadik pedig kétágú : a, e, vagy ja, jé :
ház-am, ház-ad, ház-a, kar-om, kar-od, kar-j-a;
nyel-em, nyel-ed, nyel-e, csépp-ém, csépp-éd, csépp-j-e;
tör-öm, tör-öd, tör-e, nyüg-öm, nyüg-öd, nyüg-j-e.
De lehet igy is elemezni: ház-a-m, ház-a-d, ház-a, csepp-e-m, csepp-e-d, csepp-j-e; a
középső tag (a, e, j-) tárgymutatóknak tekintetvén, mely nézetben mind külföldi mind hazai né-
mely nyelvészek osztoznak.
II. Egy birtok, több birtokos. Itt a birtoknév egyesszámban marad, a személyrag
többesbe tétetik: kar-unk, kar(o)-tok, kar-j-ok, nyőg-ünk, nyüg(ö)-tök, nyüg-j-ök; haz-unk, ház(a)-
tok, ház-ok, nyel-ünk, nyel(e)-tek, nyel-ök.
III. Több birtok, egy birtokos, kar-j-a-im, kar-j-a-id, kar-j-a-i; ház-a-im, ház-a-id,
ház-a-i; nyűg-j-e-im, nyüg-j-e-id, nyüg-j-e-i; nyel-e-im, nyel-e-id, nyel-e-i. E viszony természeté-
b.V.1 önként foly, hogy a birtoknévnek többesben kell lennie, valamint a személyragnak egyesben.
Jelen ragozást tehát eredetére visszavive, egyik vélemény szerént így elemezhetni : a személynévmások im, td, t = cm, ed, e és ám, ad, a, t. i. az i közös jellegű létére mind vastag, mind
vékonyhangu szókhoz járul. 8 minthogy nyelvünkben a többes ragja általán véve-k, okszerüleg
gyaníthatni, hogy eredeti alakban a fentebbi ragozás igy állhatott:
kar-j-ak-im, kar-j-ak-id, kar-j-ak-i;
ház-ak-im, ház-ak-id, ház-ak-i;
nyüg-j-ek-im, nyüg-j-ek-id, nyüg-j-ek-i;
nyel-ek-im, nyel-ek-id, nyel-ek-i.
Igy van ez a persa és török nyelvekben is, pl. a persa dsáme (ruha, mez) többese :
dtáme-Jtd, ettől dsámehá-j-es, (a.j csak közbeszúrat), szó szerént ám. ruhá-k-ja, a török oghuller-
»Vi» szószerént ám. fi-ak-om. A magyar öszveállitásból a mai kopott alak fokozatos változatokon
Jtal a tárgymutató j (= i)-vel együtt így fejlődhetett k i:
kar-j-ak-im, ház-ak-im, nyüg-j-ek-im, nyel-j-ek-im;
kar-j-ah-im, ház-ah-im, nyüg-j-eh-im, nyel-j-eh-im;
kar-j-aj-im, ház-aj-im, nyüg-j-ej-im, nyel-j-ej-im;
karjaim, házaim, nyűgjeim, nyelvim.
A tárgymutató hol megmaradván, hol nem, a -k többesrag pedig mindenütt eltűnvén.
Ezen ragozás hangrendé azon kívül, hogy im, td, ragokat vesz föl ám, óm, öm stb.
Wyett, a többesszáméhoz abban sem alkalmazkodik, hogy nem ötágú hanem kétágúvá szorul
'uve, vagyis a vastaghangn birtoknév után a, a vékonyhangu után e j áml: pl. e helyett kar-j-
• k-om, nyüg-j-#k-öm, leszen : kar-j-ak-im, nyüg-j-ek-im, kar-j-a-im, nyüg-j-e-im.
És ezek is vezetnek egy más véleményre. T. i. A magyarban igen gyakori, hogy a
t'-bbség fogalmának kifejezésére a szót igen csekély módosítással, leginkább a magas és mély (vei t, ny és vastag) őnhangzók fölcserélésével kettőzteti, pl. itt-ott ám. több helyütt, ide-oda ám. több
•AOT UÓTÍK. 21— 162 —
helyűvé, innen-onnan ám. több helyről, hasonlók hápa-hupa, dirib-darab, té-tova, tél-túl, tinó-binó,
csíri-birí (az elő mássalhangzónak b ajakhanggá változtatásával mint a japánban is JUo-bito ám.
fiák, ivadékok, emberek). Ezek szerént gyanítható, hogy a tárgymutatónak hasonló kettözteté-
aével, eőt hármaztatásával is (a-i, e-i, j-a-i, j-e-i) a tárgytöbbséget akará a nyelvalkotó szellem kifejezni ; hás-a-i-m ám. ház több helyütt vagyis több birtoka az énnek, mintegy ház a(z) e(z) éné,
kar^'-a-t-m-ban pedig három tárgymutatóval is, mintha mondaná : itt, ott, emitt stb. V. ő. alább
é, été* ék.
IV. Több birtok, több birtokos. A fentebbiekből könnyen megérthető. Több birtok
jegyei: a-i v. e-i, vagy j-a-i, vagy j-e-i is. Több birtokoséi —nk, t-k, —k. Tehát: Adz-ot'-nk, karjai-nk, nyüg-jei-nk ; hds-ai-tok, kar-jai-tok, nyiíg-jei-tek, ház-ai-k, kar-jai-k, nyűg-jei-k.
Egyébiránt a birtokragozott valamennyi szók megannyi alanyesetek, melyek a névviszonyító ragokat fölveszik, pl. karjaim, —ba, —bán, —bóL karunk, —rá, —ön, —ról, karjaink, —hoz, —nál, —tói stb. karom, —át, —nak, —mai, karod, —ért, —ig stb. így van ez több
más altaji nyelvben, pl. a törökben is; de a finn nyelvben azon különösséggel, hogy elébb a birtokszó ragoztatik, s azután jön a személyrag, pl. isaUdni szó szerént ám. atyának-om, (.atyámnak' helyett).